Nemzetgyűlési napló, 1922. XLVI. kötet • 1926. október 27. - 1926. november 16.

Ülésnapok - 1922-591

*A nemzetgyűlés 591. ülése 1926. évi november hó 3-án, szerdán. 119 tését, annak egyes fejleményeit figyelemmel kisérte, az látni fogja, hogy nemcsak általában véve volt utalás az alkotmányos főhatalom korlátlanjogu gyakorlására, de utalás történt az 1920. évi I. te. meghozatalánál különlegesen is a főrendiház reformjára. Az 1920. évi I. te. indokolásának van egy része, amely annak kifejtése után, hogy a főrendiház ezzel a nemzetgyűléssel egyidőben nem működhetik a törvényalkotásban, a következőket mondja (olvassa): »Ez azonban épen nem jelenti az egykamarás rendszer mellett való állásfoglalást és nem zárja ki azt, — ezen van a hangsúly — hogy a főrendiház a modern ^ alkotmányosság követelményeinek megfelelő átszervezéssel az országgyűlés szervezetének reformjával továbbra is fentartassék.« A jelenlegi jogi helyzet a leghelyesebb törvénymagyarázat szerint a főrendiház reformja tekintetében az: a nemzetgyűlésnek jogában van r érinteteleniil fentartani és beilleszteni a törvényhozás működésébe a régi főrendiházat; jogában áll azt reformálni a modern idők követelményeinek megfelelően; végül jogában áll helyes elgondolás szerint félretenni és áttérni az egykamarás rendszerre. (Ugy van! Ugy van! a bal- és szélsőbaloldalon.) Ha azt méltóztatik kérdezni, hogy ez az álláspont miképen egyeztethető össze a jogfolytonosság gondolatával, akkor én nyiltan felelek. Sehogysem. (Ugy van! Ugy van! a bal- és szélsőbaloldalon.) Őszintén, nyiltan megmondom, hogy sehogysem egyeztethető össze (Eckhardt Tibor: Világos beszéd!) A,z 1920. évi I. tc-ből levont logikus következmények ép ugy ellentétben állanak a jogfolytonosság gondolatával, mint ahogy az 1920. évi I. te. ellentétben áll a jog történeti folyamatosságával. (Ugy van! Ugy van! a bal- és szélsőbaloldalon.) Minden, ami ezt a differenciát el akarja tüntetni, lehet igen szellemes érvelés, de lényegében rabulisztika. (Horváth Zoltán: Zsonglőrködés!) Aki ezt nem fogadja el. az akarva, nem akarva olyan útvesztőkbe ikerül, mint Wolff Károly t. képviselőtársam, aki abból a dillemából, hogy egyfelől elfogadja az 1920. évi I. tcikket, másfelől pedig a jogfolytonosság bivének kivánja magát vallani, arra az útvesztőre került, hogy a jogfolytonosság fennállását a szervezési reform ötleteinek hasonlóságában kereste. Kinevezés van a régi törvénybenl íme, monda, itt a jogfolytonosság, mert az uj reform is ismeri a kinevezés intézményét. Ott voltak született jogon főrendek, itt is vannak született jogon főrendek. Ott is voltak hivataluk alapjiátn helyet foglaló főrendek, itt is lesznek a felsőháznak tagjai, akik hivataluk alapján lesznek taggá. Ez önámitás. amelyet t. képviselőtársam nem akart meglátni vagy beismerni, hogy tudniillik a jogfolytonosság legfőbb alapgondolatát, a kompetencia kérdését derékban törte ketté az 1920. évi I. te. Nincs olyan dialektikai elmésség, amely a történeti tényeket meg nem történtekké tudja tenni. (Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) És nincs olyan dialektikai szellemesség, amely a jogfolytonossággal összeegyeztetni tudná azt a tényt, hogy ma, a magyar törvényhozás szerve a király és a főrendiház nélkül alkot törvényeket (Ugy van! a balés a szélsőbaloldalon.) s amely ezt a tényt összeegyeztethetné^ azzal az előbbi állapottal, amikor az alkotmány értelmében a törvényhozáshoz a királynak és a főrendiháznak közreműködése volt szükséges. (Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ez a mai helyzet. Hogy ez a helyzet szerencsétlenség-e* amint azt gróf Apponyi Albert t. képviselőtársam állítja, egy szükség-e, amint azt Túri Béla t. barátom vitatja vagy pedig a nemzet helyzetének megfelelő állapot-e, amint én bátor vagyok hangoztatni, ez lehet vita tárgya» efelett megindulhat a vita. Eggyel azonban tisztában kell lennünk: hogy ez a vita sohasem a jog szabályai szerint, hanem csak a politika tételei szerint oldható meg. (Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) A politika tételei szerint, amelynek egyetlen irányvonala van: a nemzet érdeke, mely minden időben a nemzet igazsága. (Zsirkay János: Nagy Emil is ezt; mondta!) Még akkor is igy van. (Derültség a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ha ez az igazság, a nemzet érdeke, bármikor szembekerül a történelem során keletkezett helyzetekkel, jogokkal, az utóbbinak kell megsemmisülniök, mert a formák, a dinasztiák, a királyok a nemzet életében sohasem jelentenek öncélt és sohasem jelentenek örökkévalóságot. (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Mindezek csak átmeneti eszközei a nemzet öncélúsága nak, amely örökkévaló és egyedül figyelembeveendő. (Ügy van! Taps a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ez az egyetlen szempont, amely irányadó, amely felülemelkedik a jog keretein s amely kiemelkedik a jog kereteiből már csak azért is, mert nincs félette bíró a nemzeten kivül más, aki dönthetne. Nem lehet beszélni jogiból, ahol nincs biró, aki a jogot eldönti. Ezt a kérdést, a nemzet érdekét és igazságát pedig egyedül csak az állam polgárainak összeségében élő nemzet jogosított eldönteni. (Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) (Az elnöki széket Huszár Károly foglalja el.) Legyen szabad pár percre áttérnem a legitimitás kérdésére. (Halljuk! Halljuk!) Nekem nem lehet feladatom, hogy a legitimista mozgalmat védjem vagy tanáccsal lássam el. A legitimizmus azonban mégis oly eszköz, mely ma a magyar politika ható eszméi között tényleg helyet foglal. Figyelembeveszem tehát abból a szempontból, hogy vizsgálom, miért nein tud érvényesülni, miért nem tud nagyobb átütő erővel boldogulni a magyar politikában. Azt hiszem, nem járok messze a helyes megállapitástól... (Strausz István: Dehogy nem érvényesül!) T. képviselőtársam, ha, önnek eléggé érvényesül, nekem pláne eléggé érvényesül, én nem kívánok nagyobb érvényesülést. (Élénk derültség a bal- és a szélsőbaloldalon.) A legitimizmus, amely ma köznapi politikai nyelven egyet jelent a Habsburg-restaurációra való törekvéssel, azzal azonos fogalom, (Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) SL% én megitéléseni szerint azért nem tud boldogulni és azért nem tud átütő erőt nyerni

# a magyar politikában^ mert a jogra és a szubjektív érzésekre akarják felépíteni. (Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Nem azt a politikai tartalmat domborítják ki, amely ennek a gondolatnak lényegében van, — ha van. Ennek elbírálása és kutatása nem az én feladatom, hanem azoké, akik einögött a jelszó mögött állanak. (Strausz István: Nem jelszó! — Horváth Zoltán: De ez tiszta jelszó! — Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Elfelejtik, hogy a jog és az érzelem kérdése egy, a nemzet életérdekeit gyökerében érintő kérdésnél rendkivül ingatagalap. A jogi argumentumokkal szemben lehet egészen hatásos jogi argumentumokat állítani, mint ahogy a magam részéről előbb voltam bá19*