Nemzetgyűlési napló, 1922. XLVI. kötet • 1926. október 27. - 1926. november 16.

Ülésnapok - 1922-591

A nemzetgyűlés 591. ülése 1926. évi november hó B~án, szerdán. 117 A szuverenitás fogalma magába zárja a teljesség fogalmát: saját akaratán kívül sem tárgyi, sem időbeli tekintetben nem korlátozható, mert ha korlátozva van, akkor lény egével kerül ellentétbe, abban a pillanatban már nem szuverenitás. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Előállhat olyan helyzet, hogy a szuverenitás megnyilatkozására rendelt szervek, intézmények az idők folyamán megbénulnak, válságos események következtében kikapes ólodnak vagy megszűnnek, maga a szuverenitás teljessége azonban csorbát nem szenvedhet még átmenetileg sem, mert a szuverenitásnak, mint a nemzeti akarat legfőbb megnyilatkozásának egységesnek, oszthatatlannak, sem időben, sem tárgyban korlátozottnak lennie nem szabad. (Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Sőt, ha a történelem során előáll olyan helyzet, hogy az állami szuverenitás megnyilatkozására rendelt intézmények kikapcsolódnák vagy megsemmisülnek, akkor f bontakozik ki a szuverenitás a maga teljes: egészében, a maga teljes jelentőségében, mert immár nemcsak a nemzeti akarat kifejezését tekinti feladatának, hanem azt is, hogy a nemzeti akarat kifejezésére szükséges intézkedéseket pótolj megsemmisültek helyett ujakat létesítsen. (Ugy van! Ugy

1 van! a baloldalon.) Ennek az igazságnak elvetése egyet jelent az alkotmányos anarchia intézményével. Méltóztassanak megnézni a jelenlegi helyzetet. Adva van a t. Nemzetgyűlés, amelynek létrejötte körülményei felett folyhat a vita, abban azonban meg kell egyeznünk valamennyiünknek, hogy a mai állami életnek alapja, fundamentuma a nemzetgyűlés. Ez a nemzetgyűlés az, amely államfőt választ, törvényeket alkot, hadat üzen és békét köt. fellebbezheteti énül dönt az állami élet minden vonatkozásában, törvényei r utján rendelkezik az állampolgárok vagyona és élete felett, uj közjogi intézményeket létesit, a régieket megszünteti vagy reformálja, nemzetközi szerződéseket köt, terheket, kötelezettségeket vállal nemcsak a jelenlegi generáció vállaira, hanem az azt követő generációk terhére is. Mindehhez joga van, ezt a jogát senki kétségbe nem vonja. Vájjon amikor a felsőház, tehát az alkotmány egy intézményének reformálásához nyúl, kétessé volna tehető ennek a nemzetgyűlésnek jogköre? Milyen alapon 1 T. képviselőtársaim, igy elsősorban Turi Béla t. képviselőtársam felállította a szükségjog teóriáját. E szerint az elmélet szerint a nemzetgyűlést a szükségjog hivta volna életre, ez az alapja, de egyben ez a korlátozója is. Megtehet mindent, ami a szükségjog által teremtett helyzetben az átmeneti időben szükséges, de ennek kereteit nem lépheti túl. Akik ezt a teóriát felállították, elfelejtették, hogy a szuverenitás nemcsak korlátlan időben és tárgyban, de a szuverenitás egyúttal felelőtlen is. Az a szuverenitás, amelynek tényeiért valakinek felelnie kell, már nem szuverenitás. Hová jutnánk, ha a törvények hatálya, kötelező ereje attól függne, hogy a törvényhozó intencióját vizsgálnánk és megnéznénk, hogy a törvényhozó nem lépte-e túl a megszabott kereteket! Mi lenne, ha a törvények kötelező erejének bírálatára valakinek joga van a szükségesség fogalmát felvetni 1 Nem lehet erre az útra térni, mert ez anarchiához vezet. Ha el akarjuk kerülni az állami életben az anarchia úrrá létét, el kell fogadnunk az egységes, t oszthatatlan, kizárólagos, . sem időben, sein tárgyban nem korlátozott és - csak saját személyi akaratának felelős állami NAPLÓ. XLVI. szuverenitást. Ez az az alap, amelyen az én véleményem szerint jelen állami életünk nyugszik. Lehet, hogy Turi Béla t. képviselőtársam a népszuverenitás gondolatát nem teszi magáévá. Hogy azonban a jelenlegi alkotmányos helyzet, az 1920 :

1. te. a népszuverenitás gondolatán épül fel, azt kétségbevonni nem lehet. (Ugy van! Ugy van!) T. képviselőtársaim közül többen, igy az igen t. ministerelnök ur is, az 1920:1. te. interpretálásánál hivatkoztak személyemre, mint aki ennek a törvényjavaslatnak előkészítésében résztvettem és igy bizonyos tekintetben a szerzőség vádjával illethető vagyok. Én ezt a szerepet magamtól tisztelettel elhárítom. Az igaz, hogy ennek a törvényjavaslatnak előkészítése idejében én az igazságügyministeriumb

an felelős politikai állást töltöttem be, az 1920. évi I. te. azonban abban a formában, amint a magyar Corpus Jurisban foglaltatik, nem felel nieg mindenben az én intencióimnak, mert az egy kompromisszumnak az eredménye; egy kompromisszumnak, amely egy estétől reggelig tartó ministertanácson jött létre, ahol szembenálló közjogi elméletek kompromittálták egymással. Természetes dolog tehát, hogy mindazért az ódiumért, amely a törvény homálya, az indokolásban és a rendelkező részben esetleg felmerülhető kétely tekintetében előáll, én a felelősséget nem vállalom. Vállaom a feel ősség et a törvénynek alapgondolatáért, a népszuverenitásnak a törvényben érvényre juttatott alapelvéért, mert ezen épül fel az 1920:1. te. A törvény szövege ebben a tekintetben világosan rendelkezik. Az 1920 :

1. te. % §-a világosan a népszuverenitás álláspontjára helyezkedik amikor kimondja, hogy »a nemzetgyűlés a magyar állami szuverenitás törvényes képviseletének nyilvánítja magát, amely alkotmánynak értelmében az államhatalom gyakorlásának további módját is jogosult rendezni«. Ez az a bázis, t. Nemzetgyűlés amelyen a mi állami életünk idestova hét év óta nyugszik. Aki nem akar az országban anarchiát teremteni, az ezt a bázist nem ingathatja meg, nem vonhatja kétségbe ennek a deklarációnak jogosságát és hatályát. Nem tudok a magyar politikai élet tényezői közül senkit, aki az 1920 :

1. te. hatályát kétségbevonná. Épen ezért felmentve érzem magamat az alól, hogy jogi és politikai indokokat sorakoztassak fel annak az álláspontnak, annak a deklarációnak jogosságára, amely az 1920 : I. tc.-ben le van fektetve. Nyugodtan mondhatom azt, hogy ez az álláspont ma már az alkotmányos életben vitán felül áll; és nagyon megkönnyíti helyzetemet, hogy Turi Béla t- barátom és gróf Apponyi Albert 1 képviselőtársam — akik a jogfolytonosság elvi álláspontján állva védik a legitimitás gondolatát és bizonyos tekintetben a nemzetgyűlés hatáskörét korlátozottnak minősiti — mondom, megkönnyíti feladatomat, hogv ők is elismerik az 1920 február 16-án összeült nemzetgyűlésnek jogát ennek a deklarációnak megtételére. Közöttünk csak az a különbség van, hogy én ezt a jogát az első nemzetgyűlésnek nem a szükségjogból. hanem azokból a tényekből és előzményekből származtatom, amelyek a törvény bevezető részében le vannak fektetve; ennek Vitatása azonban részben felesleges, részben igen messzire vezetne, mert felvetné mindazokat a politikai kérdéseket is. amelyek ezen előzményekkel, a király lemondó levelével, az országgyűlés feloszlásával, a pragmatica 19