Nemzetgyűlési napló, 1922. XLVI. kötet • 1926. október 27. - 1926. november 16.

Ülésnapok - 1922-590

104 A nemzetgyűlés 590. ülése 1926. évi október hó 30-án, szombaton. sze? Miért kell épen a fővárosnak kísérleti nyúlnak lennie, ahol a főváros közlekedési üzemének élére olyan igazagatóságot állítanak össze, amelyben például Biró Dezső elvtárs is szerepel, aki annak idején a kommün alatt a kommunista világban is megfelelően kivette a maga részét. Az az egy indok, hogy még nem szökött ki Bécsbe, nem elég ok arra, hogy egy 12.0ÍM) keresztény alkalmazottat foglalkoztató nagy vállalat élére volt kommunista népbiztosokat állítsanak a keresztény főváros és a keresztény nemzeti irányzat nagyobb dicsőségére. Soha még a világon nem volt olyan kormányzat, amely közlekedési vállalatok igazgatóságát pártarány szerint állította volna össze. És kérdezem, van-e joga ennek a magát kereszténynek és nemzetinek nevező irányzatnak szemrehányást tenni a magyar munkásságnak azért, mert nemzetietlen és szociáldemokrata törekvéseket támogat, ha viszont épen annál az üzemnél, a Beszkárt-nál, ahol a munkásságnak túlnyomó nagyrésze keresztényszocialista és ébredő szakszervezetekbe tömörül a szociáldemokrata szakszervezettel szemben, ilyesmi történik

Î Miféle elbánás ez ezekkel a keresztény magyar munkásokkal szemben, hogy Vázsonyi Jenőt és Biró Dezsőt ültetik az ő nyakukra igazgatókként, amikor ezek a munkások, a szociáldemokrata szakszervezetet otthagyván, most már ezért az eljárásukért, ezektől az igazgatóktól jóindulatra vagy kedvező elbánásra igazán nem szármithatnak? Ha a kormány agyon akarná ütni a keresztényszocialista vagy bármilyen más nemzeti irányú munkásmozgalmat, akkor ez az eljárás az, amelyet követnie kell. Először megengedi és lehetővé teszi nekik, hogy nemzeti szervezetekbe tömörüljenek és azután ezen nemzeti szervezetek felé a hivatalos hatalommal és a hivatali hatalom felhasználásával olyan igazgatóságot küld. amely Vázsonyi Jenőkből és Biró Dezsőkből áll. Nem tudom feltételezni és elhinni, hogy amikov Bethlen István ministerelnök ur itt a parlamentben, saját szavaival élve: »késhegyig menő harcot« hirdetett Vázsonyi Vilmossal és törekvéseivel szemben, ugyanalkkor pedig a fővárosban az ő tudtával Vázsonyi Jenőt ültessék be a Beszkart igazgatói székébe: ezek az intézkedések a ministerelnök ur jóváhagyásával vagy megkérdezésével történhettek légyen. Azt kell feltételeznem, hogy itt becsempészték ezeket az intézkedéseket, mert teljesen lehetetlen, hogy az egyik irányban harcot hirdessek és ugyanakkor a másik irányban ugyanazt az áramlatot a saját lerontásomra, saját megbuktatásomra támogassam, nekik segédkezet és alkalmat nyujtsaiki A Beszkart igazgatósága ilyen betöltésének nagyon káros következményei vannak és lehetnek még a jövőben. Mert a helyzet az, hogy nemcsak a ministerelnök ur, nemcsak Ripka Ferenc folytatja azt az úgynevezett hintapolitikát, hanem ez a hintapolitika most már a legalsóbb fokokig is eljutott és ismételten előfordult például, hogy magáinak Ripka Ferencnek az úgynevezett községi pártja is hol eire. hol amarra hintázik és konkrété tudom, hogy például Ereky Károly, a Beszkart újonnan megválasztott Ripka-párti igazgatója, igen gyakran szavaz szociáldemokrata indítványok mellett, szintén a hintapolitika elve alapján, mert ha szabadj Ripka Ferencnek hintázni a saját egyéni érvényesülése érdekében, ezt Ereky Károlytól sem lehet rossz néven venni. És természetesen olyan ringspilezés, olyan hintázás alakul itt ki jobbra és balra, amelyeknek csak a közérdek, csak az ország látja a kárát, de semmiféle haszon ebből senkire nem származik. Néhány szóval meg kell emlékeznem a közigazgatási tisztviselők ujjáválasztásáról is, amely most van folyamatban. Méltóztatnak tudni, hogy Magyarországon a törvényhatóságok első és fontosabb tisztviselői megválasztásánalt elve áll fenn a kinevezés elvével szemben és én ennek az elvnek rendithetetlen hive vagyok, hogy a közönség: válassza meg a maga közigazgatási tisztviselőit és pedig hive vagyok azért, mert tudom, hogy annak idején a törvény is azért mondotta ki ezt az elvet a kinevezés elvével szemben, a magyar alkotmány azért vette fel ezt a fontos rendelkezést a tisztviselők választásálról, mert a választott tisztviselő közelebb áll a néphez, mint a kinevezett és odaküldött tisztviselő és a magyar törvényhozás szelleme nagyon helyesen mindig arra törekedett, hogy ezek a központi rendeletek ne érvényesüljenek olyan nyersen és élesen, hanem annak a választott tisztviselőnek kezén keresztül bizonyos fokig a helyi viszonyokhoz alkalmazva, kerüljenek bele az életbe. Ezt a választási elvet azonban, amely hat évenkénti újraválasztásnak teszi ki a tisztviselőket, a magyar törvényhatóságok brutálisan vagy kíméletlenül sohasem érvényesítették, merem állitani, hogy a magyar törvényhatóságokban pártpolitikai vagy egyéb inferioris szempontok a közigazgatási tisztviselők újraválasztásánál szóba nem jöhettek. Ha egy érdemes, kipróbált és bevált közigazgatási tisztviselővel szemben valaha egy törvényhatóság arra az álláspontra helyezkedett, hogy az ujramegválasztást megtagadta, mindig nagyon fontos és nagyon lényeges közérdek kellett, hogy közrejátsszék és sohasem a pártszempont és az egyéni érvényesülés szempontjai. Ezezl szemben én azt látom, hogy például Sipőcz Jenő ujramegválasztásával szemben épen hivatalos részről gördítették az első választás alkalmával a legélesebb akadályokat. Sipőcz Jenő ellen hivatalos részről folyt a korteskedés- A kormány bizalmi exponense: Ripka Ferenc maga lépett fel nemcsak Bárczi Istvánnal, hanem épen ugy Sipőcz Jenővel szemben is- Azt kell kérdeznem: miféle indokai voltak az igen t. kormánynak arranézve, hogy egy érdemes, kipróbált, feddketlen jellemű, puritán becsületességü budapest-székesfővárosi polgármesterrel, Sipőcz Jenővel szemben arra az álláspontra helyezkedett, hogy az ő megbuktatására, mint ahogyan maga Ripka Ferenc mondotta: a miniszterelnök ur őt személyesen kérte fel, hogy vállalj polgármesterjelöltséget. Ilyen eljárás magyar törvényhatóságokban teljesen szokatlan. Soha ilyen eljárás nem fordult elő, soha egy vár megye alispánjával szemben pártpolitikai szempontokból kifogsokat nem emeltek; ha egyébként bevált a maga állásában, soha egy alispánt ilyen indoknál fogva ki nem buktattak volna. Akkor, amikor Sipőcz Jenő kiválóságát és egyéni rátermettségét még ellenfelei is elismerik, kérdeznem kell az igen t- kormánytól: miféle szempontok birták rá arra, hogy a minden tekintetben bevált Sipőcz Jenővel szemben a kormányzati hatalom minden eszközzel Ripka Ferenc polgármesterségét erőszakoljál Az* hogy a kormánynak nem sikerült ezt a szándékát megvalósítania, semmiesetre sem menti a szándékot; ez^ legfeljebb arra vall, hogy kellő tájékozottság és információ hiányában csúfos bukásnak tették ki magukat, amint a példa mutatja: Ripka Ferenc ugy jobbról, mint balról megbukott. Az pedig