Nemzetgyűlési napló, 1922. XLVI. kötet • 1926. október 27. - 1926. november 16.
Ülésnapok - 1922-590
A nemzetgyűlés 590. ülése 1926. Eckhardt Tibor: T. Nemzetgyűlés! Mai interpellációmban Budapestnek, a magyarság fővárosának belső helyzetét és igazgatását szándékozom kérdések formájában szóvátenni. Néhány esztendő telt el már azóta, hogy a fővárosban az azelőtt kizárólagosan érvényben levő keresztény és nemzeti irányzattal szemben bizony os középutas törekvések jelentkeztek és ez a periódus most a fővárosi főtisztviselők választásával bizonyos fokig lezáródván, körülbelül áttekinthető helyzet: és az az eredmény, melyet az eddigi úgynevezett középutas politika Budapest számaira eredményezett. Az igazat megvallva, interpellációim megszerkesztésénél nehéz helyzetbein voltam, amikor azt kellett elhatároznom, hogy interpellációimat kihez intézzem. Törvény szerint a belügyminister ur felelős a főváros adminisztrációjáért, tény azonban az, hogy a fővárosi ügyekben legkevesebbet épen a belügyminister intézkedett. Ha talán formaszerint ő intézkedett is. de az a szellem és irányitás, mely a fővárosi ügyekben érvényesült, sohasem a belügyminister úrtól, hanem egyes más tényezőktől származott. Itt volt azután az a probléma, hogy a tényleges inspirátorát a fővárosi ügyeknek kérdezzem meg az elért eredmények tekintetében és ez esetben Vass József népjóléti minister úrhoz kellett volna kérdéseimet intéznem, azonban a törvény szerint neki hivatalosan semmi szerepe a főváros igazgatásában nem lehet. így a népjóléti minister ur legfeljebb mint kibic szerepelhetett abban a játékban, amely a főváros ügyei körül folyt s mint kibic azon kellemetlen kibicek közül való volt, aki kiveszi a játékos kezéből a kártyát és maga játszik tovább, de amikor fizetésre kerül a sor, nem a kibic, hanem a játékos kell, hogy fizessen. Épen azért nem a népjóléti minister úrhoz, hanem kénytelen-kelletlen a ministerelnök úrhoz, aki a kormány egész politikájáért felelős, kell kérdéseimet intéznem. Kétszeresen megtehetem azt azért, mert az a politika, amely a fővárosban már hosszabb idő óta folyik, a ministerelnök ur legszemélyesebb politikájának kifejezője. Emlékezzünk vissza, hogy annak idején, mikor a mai fővárosi helyzet alapját képező törvényt a nemzetgyűlés tárgyalta, a belügy minister ur — aki azóta már eltávozott a ministerek sorából, maga egy —• mondjuk, nemzeti szempontból — sokkal kedvezőbb törvényt akart hozni s magának az egységespártnak kebelében is igen erős áramlatok jelentkeztek azokkal a módositásokkal szemben, amelyeket épen a ministerelnök ur külföldi útjáról hazatérve kivan t belevinni a fővárosi törvénybe. Megtörtént az az eddig elő nem fordult eset, hogy a bizottsági tárgyalások során a fővárosi törvénnyel szemben az egységespárt foglalt el a ministerelnök úrral ellentétes elvi álláspontot. Mindezekben a kérdésekben azonban a ministerelnök ur a plénum előtt a baloldal támogatásával keresztül tudta vinni akaratát, tehát végeredményben olyan fővárosi törvény született meg, amely ugy az egységespárt, mint a keresztény jobboldal akaratával szemben a ministerelnök ur legszemélyesebb intencióit tükrözi vissza. Rá kell mutatnom arra is, hogy ez a mostani fővárosi középutas politika a Déli vasúti vendéglőből Bethlen ministerelnök ur legszemélyesebb intenciói szerint, az ő összehivása alapján túlnyomó részben zsidókból és szabadkőművesekből alakult társaságból indult ki. évi október hó 30-án, szombaton. 101 Rá kell mutatnom arra, hogy Ripka Ferencet az azelőtt a főváros élén állott Terstyánszky kormánybiztos helyébe, — akinek kormánybiztosi működését teljes bizalommal kisérte minden párt és minden oldal, mert mint nem politikus és mint nem pártember kizárólagsa közigazgatás érdekei szempontjából nézte a fővárosi ügyeket, — mondom, Ripka Ferencet^ a teljesen tárgyilagos és pártokon felül álló Terstyánszky helyére ismét csak a ministerelnök ur nevezte ki — nem keresem, kinek inspirációjára — és most végül a legutóbb megtartott polgármesterválasztásnál magának Ripka Ferencnek kijelentésére vagyok kénytelen hivatkozni, aki kijelentette a sajtó képviselői előtt, hogy őt Bethlen István ministerelnök ur kérte fel arra, hogy pályázzon a polgármesterségre. Tehát nyilvánvaló, hogy minden lényeges kérdésben, minden alkalommal a ministerelnök ur legszemélyesebb cselekményeivel és intencióival állunk szemben. A fővárosi törvény a kiindulási alapja a mostani fővárosi helyzetnek. És ha visszagondolunk arra az időre, amikor ez a törvény megszületett, reá kell mutatnom arra, hogy a fővárosi törvény megszületésének időpontja Magyarország újkori történetében a mohácsi vész után talán annak legmélyebb pontja volt. Ez volt az az idő, amikor a szanálási javaslatoknak közvetlenül a megszavazása előtt állottunk, mikor a ministerelnök ur a szanálási javaslatoknak megszavaztatása érdekében napnap mellett tárgyalt és paktált a baloldallal s amikor még igen jóban volt Vázsonyi Vilmossal. Nagyrészt Vázsonyi Vilmos intencióinak megfelelően született meg ez a fővárosi törvény. Reá kell mutatnom arra, hogy a nemzeti szervezetekkel szemben az agent provokátorok rút működése volt a legintenzívebben munkában. Reá kell mutatnom arra, hogy abban az időben az állami tekintély már oly mélyre süllyedt, hogy a koronar ontókkal szemben, akiket itt a nemzetgyűlésen névszerint jelentettem fel, már hatósági eljárás sem indulhatott. Ez volt az az idő, amikor Daruváry külügy minist er ur megjelent a magyar állam és a magyar nemzet képviseletében a cseh követségen ünnepelni Magyarország felosztását. Ez az az atmoszféra, amelyből ez a fővárosi törvény megszületett s amelynek a mostani szituációt köszönhetjük. A ministerelnök urnák abban az időben nyilván az volt a célja, hogy a külföld jóindulatát, elsősorban az akkor uralmon volt munkáspárt támogatását és a nemzetközi zsidóság bizalmát megnyerje és ezek a nemzeti érzés szempontjából valóban arcpiritó jelenségek mind ennek a törekvésnek, ^ennek a szándéknak voltak velejárói és kifejezői. Beállott az a szituáció, amit annyiszor perhorreszkáltam és perhorreszkálok állandóan a ministerelnök ur politikájában, hogy taktikai előnyök kedvéért lényegbevágó kérdéseket, stratégiai előnyöket hosszú időre kiad a ministerelnök ur a kezéből; mert hála Istennek, az egész szanálás ma már a hátunk mögött van, a fővárosi politika azonban még mindig itt van a nyakunkon. És ennek kiindulási pontja^ egy rossz fővárosi törvény, amely rossz fővárosi törvénynek nagyon gyászos hatása lehet. Mert a centralizált Magyarországon, a sajnos, agyon" és túlcentralizált Magyarországon, a fővárosnak intellektuális kisugárzó ereje oly erős, hogyha Budapest székesfőváros újból nemzetietlen irányzatba csúszik el, csak idő kérdése, hogy az ország többi része mikor követi a fővárost ugyanezen az utón.
