Nemzetgyűlési napló, 1922. XLVI. kötet • 1926. október 27. - 1926. november 16.
Ülésnapok - 1922-590
102 A nemzetgyűlés 590. ülése 1926. Rendkívül meggondolandó tehát,,hogy minő politika folytattassék a fővárosban. És itt kénytelen vagyok reámutatni arra, hogy azok a pártpolitikai törekvések, amelyek a # fővárosi törvény meghozatala óta itt a fővárosban a kormányzat részéről érvényesülnek, semmiképen sem alkalmasak arra, hogy csökkentsék ennek a rossz törvénynek hibáit és politikai hátrányait, sőt fordítva, mindazokat a^ hibáikat, amelyeket a fővárosi törvény a főváros életében érvényesülni enged, a kormányzat részéről azóta követett politika még csak fokozza és erősiti. És itt a magam részéről kénytelen vagyok rámutatni arra, hogy amikor egy, a kormányt hivatalosan támogató párt, a keresztény községi párt vezette hosszú időn keresztül a főváros ügyeit, ugyanakkor ez ellen a kormányt támogató párt ellen ugyancsak a kormány részéről állandó aknamunka, sőt állandó nyílt harc jelentkezett hoszu időn keresztül, egészen a mostani periódus lezárásáig. A törekvés mindenekelőtt az volt, hogyan lehetne a keresztény egységet a fővárosban szétválasztani. Kísérletek történtek Wolff Károly ós Ernszt Sándor szeparálására és kísérletek történtek különböző üzem vizsgáló bizottságok, a főváros nyakára küldött vizsgálóbiztosok révén arra nézve, hogy a keresztény főváros vezetőegyéniségeinek tekintélye elsősorban a keresztény tömegek szemében lerontassék, lejárattassék. Hosszú időn keresztül hivatalos részről tekintélyrombolás folyt a fővárosban. Hogy másra ne mutassak rá, itt vannak a Beszkárnál végzett vizsgálatok, amikor nap-nap mellett hivatalos helyről inspirált, sugalmazott nyilatkozatok jelentek meg* megrágalmazván, megvádolván a keresztény főváros vezetőségét különböző soha meg nem történt cselekményekkel és végeredményben, amikor a vizsgálat mindent leszegezett, kénytelen volt mindenki megállapítani, hogy soha még hasonló korrektséggel és becsületességgel nem vitték ennek a fővárosnak ügyeit, mint a kereszténypárt uralmának idején. Mégis hosszú időn keresztül méltatlan és csúf támadásokban volt része ennek a pártnak nem a baloldal, hanem a kereszténypárt helyére törekvő középutas irányzat részéről. Rá kell mutatnom arra, hogy ez a rossz taktika, amely a főváros keresztény irányzatának megbontására irányult, a saját maga számára eredményeket nem tudott biztosítani. A lefolyt törvényhatósági választásoknál a több mint 300 főnyi képviselőtestületbe még 20 főnyi pártot sem tudott behozni. A választóknak még nyolc százaléka sem szavazott erre a középutra. De volt ennek az akciónak egy rendkívül hátrányos eredménye, amely abban nyilvánult meg. hogy a kereszténypárt abszolút többséget nem kapván a választáson, az egész fővárosi helyzet labilissá, ingataggá vált és mind a mai napig ez a helyzet áll fenn. Mind a mai napig nincs a fővárosban olyan többség, amely a város kormányzását állandóan és rendszeresen egy előre megszabott biztos vágányon garantálni tudnáMi lett volna logikus azután, hogy a mostani képviselőtestületet megválasztották? Mi lett volna a helyes kormányzati politika, ha már ezt a rossz törvényt megcsináltatta a kormány és ha már a kormány hibás taktikával lecsökkentette a kereszténypárt választási esélyeit? A legkevesebb, amit tennie kellett volna, az lett volna, hogy amikor összeül az uj képviselőtestület, gondoskodott volna arról, hogy a főváros képviselőtestületében legyen egy biztos ikorniányzati többség 1 , amire nézve meg évi október hó 30-án, szombaton. van adva a lehetőség és a mód, vagy olyképen, hogy^ a Kipka-párt koalíciós formában a keresztény községi párttal közösen vezeti a város ügyeit, mint többséig, vagy pedig, ha a középútnak ez nem konveniál, olyformán, hogy a baloldallal, a demokrata blokkal állnak össze, amely esetben a kereszténypárt, mint ellenzéb tudni fogja és meg is fogja tenni a maga kötetességét. Az a politika, ami ma a fővárosban folyik, merem mondani, a legrosszabb. Rosszabb annál az eshetőségnél, mintha nyíltan a demokrata blokkal fogna össze a Ripka-párt. Mert mi a helyzet ma? Ajz. hogy senki sem tudja, mi lesz holnap. Nincs egyetlen ember a fővárosban, egyetlen tisztviselő, egyetlen bizottsági tag, aki bizonyos volna affelől, hogy ha holnap szavazás lesz, mi lesz annak az eredménye. Én magam voltam az, aki leküzdve ellenszenvemet minden középutas tendenciával szemben, javasoltam a ikeresztény-pártban, hogy lépjünk érintkezésbe a Ripka-párttal és ha muszáj, vállalj két párt koalíciós formában a politikai felelősséget a főváros irányításáért, vezetéseért. A Riplka-párt részéről azonban, a szilárdabb kooperációra és együttműködésre irányuló törekvés minden alkalommal merev visszautasításra talált. Ők nem hajlandók egyébre, mint amit azóta is látunib éis amit másnak, mint hintapolitikának jellemezni nem tudok, amely hintapolitika végeredményben azt jelenti, hogy jobbra és balra billegvén, mindig a szerint az álláspont szerint foglal állást az illető párt, amely neki egyéni és pártpolitikai szempontból több előnyt és hasznot jelent. Hogy mit eredményez az ilyen politika, azt, azt hiszem, azok előtt, akik a közigazgatás technikáját ismerik, nem szükséges bővebben kifejtenem. Egy ezerlakosu községet sem lehet ma szociáldemokrata és holnap polgári konzervatív szellemben vezetni, egy ezerlakosu községben is, ha a lakosság- érdekeit jól akarja biztosítani, tudni kell a vezetőségnek legalább egy bizonyos időre vonatkozóan, hogy miféle elvek lesznek irányadók az illető időponton belül. Kérdem: hogyan lehet egy milliós város költségvetését helyesen összeállítani, ha nem tudjuk azt, hogy annakidején, amikor a pénzügyi bizottságban vagy a közgyűlésen szavazni kell, pillanatnyilag melyik felfogás lesz többségben, a polgári felfogás-e vagy pedig a marxista gondolat lesz-e pillanatnyilag fórban. Megtörtént, — nem abszurdumokat beszélek — hogy az egyik bizottság például megszavazott munkanélküli segélyeket, a pénzügyi bizottság viszont, ahol polgári többség volt, megtagadta a fedezetet ezektől a munkanélküli segélyektől. Ilyenformán tehát néhány napon belül a legellentétesebb intézkedéseket szavazták meg jogerősen a különböző bizottságok. Kérdem: lehet igy egy város közigazgatását vezetni? Egy milliós város közigazgatásának nem lehet magát függetlenítenie minden elvi alaptól. Gyámoltalan felfogás az, amely azt állítja, hogy pártpolitika volna az, ha mi azt hirdetjük, hogy a főváros kormányzásában is kifejezésre kell jutnia bizonos világnézetnek, mondjiik a polgári nemzeti gondolatnak, még pedig állandóan és minden eshetőségtől és minden taktikától függetlenül. Elvégre, amikor egy költségvetést összeállít az a polgármester vagy a tanács, annak világosan tudnia kell, milyen bevételekre számithat és milyen kiadások^ lesznek teljesitendők, márpedig ugy a bevételek
