Nemzetgyűlési napló, 1922. XLVI. kötet • 1926. október 27. - 1926. november 16.
Ülésnapok - 1922-590
98 A nemzetgyűlés 590. ülése 1926. alatti Munkásotthonban 1926 október 26-ikán tartott népgyűlés feloszlatása tárgyában? 2. Hajlandó-e a minister ur gondoskodni arról, hogy az engedélyezett gyűléseken a felszólalókat — ba azok a gyűlés tárgyáról tartanak beszámolót — a kirendelt hatósági közeg ne zavarja meg? 3. Hajlandó-e a minister ur intézkedni arról, hogy a rendőrtisztviselők gyűlés feloszlatása esetén a közönséggel szemben brutális magatartást ne tanúsítsanak? Einök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Györki Imre: T. Nemzetgyűlés! Szerettem volna, ha az egyesülési és gyülekezési jog gyakorlásának kérdésében hosszabb interpellációt mondhattam volna el, hogy az uj belügyministert nyilatkozatra birjam. Minthogy azonban a belügyminister ur nincs jelen s minthogy az idő is meglehetősen előrehaladt, ezt a kérdést most nem kivánom általánosságban érinteni, hanem csupán egy speciális esetet, amely ezen a héten, kedden történt Budapesten a IX. kerületi Ferenc-téri Munkásotthonban. A szociáldemokrata párt népgyűlést hirdetett ebbe a helyiségbe s a népgyűlés napirendjén politikai és gazdasági kérdések szerepeltek. A hatóság kirendelt közege egyik fővárosi rendőrkapitány volt, aki — ugy látszik — az európai modort nem tanulta meg sem az iskolában, sem otthon a családban, de nem tanulta meg a rendőrségi tiszti-tanfolyamokban sem, mert amikor ez a kiküldött rendőrközeg a gyűlés színhelyére megérkezett, feltett kalappal lépett be az ülésterembe, be sem mutatkozott, hanem a jelenlevőkhöz kérdést intézett, hogy kik azok, akik itt a gyűlés vezetésére hivatottak. Amikor ezeket megmutatták neki, akkor nyers, brutális hangon felszólította őket, hogy: tessék megkezdeni a gyűlést! Annyi udvariasság, annyi méltányosság, annyi — hogy ugy mondjam — tisztesség sem volt abban a kirendelt hatósági közegben, hogy legalább bemutatkozott volna, megkérdezte volna, hogy az előadók jelen vannak-e és a gyűlés megkezdésének különösebb akadálya nincs-e. Mi tisztában vagyunk és voltunk azzal a szellemmel, amellyel Magyarországon a gyülekezési jog iránt épen a kiküldött rendőrhatósági közegek viseltetnek s ezért ugy neveljük a tömegeinket, hogy akkor, amikor gyűléseket hirdetünk, a bejelentésben szereplő pontos időben megkezdjük a gyűlést, mert tisztában vagyunk azzal, hogy minket nem ugyanolyan elbánásban részesitenek, mint más politikai pártokat, amelyek csak egy órával a bejelentett idő után tudják a gyűlést megkezdeni, mert nincs kellő számú hallgatójuk. A mi hallgatóink pontosan megjelennek és mindenkor pontosan meg is tutijuk kezdeni a gyűlést. Semmi helye nincs tehát annak a moűortalanságnak, kíméletlenségnek, tanellyel a gyűlés alkalmán val találkoztunk. Ezen a helyen is vissza kell ezt utasítanom és erre vonatkozólag is a belügyminister ur intézkedését kell kérnem. Amikor a gyűlés javában folyt, az egyik előadó a sajtókérdést is érintette és ezzel kapcsolatosan érintette a Népszava kolportázsjogának több mint két év óta való beszüntetését, beszélt azokról a hatalmas összegű bírságpénzekről, melyeket a bíróság a Népszava munkásaira kiróttak és érintette azokat a súlyos szabadságvesztésbüntetéseket, melyeket a biróság ugyancsak a Népszava munkatársaira róttak ki. . " évi ohtóher hó 30-án, szombaton. Amikor a szónok előadásának ehhez a pontjához ért, akkor a kiküldött rendőrközeg beavatkozott, tiltakozott az ellen, hogy a sajtószabadsággal kapcsolatos e fontos kérdést szóvátegyük a gyűlésen és mikor az előadó s magam is hangsúlyoztuk, hogy ezt a hatósági közeg soha még kritika tárgyává nem tette és sohasem akadályozta meg az előadót abban, hogy a sajtókérdés vitatásánál a Népszava ügyét szóvátegye, akkor tiltakozásunk után a gyűlést egyszerűen feloszlatta és kiadta az utasítást arra, hogy a jelenlévő hallgatókat a gyűlés helyiségeiből távolítsák el. A kirendelt rendőrközegek frappirozva voltak és maguk érezték, hogy az előadó semmi okot sem szolgáltatott arra, hogy a gyűlést feloszlassák, épen ezért meglehetősen kíméletesen szólították fel a hallgatókat eltávozásra. Az a megdühödött rendőrkapitány azonban, akinek jó példával kellett volna a legénység előtt elölj áirnia s akinek magánaífc kellett volna az esetleg magáról megfeledkező rendőrlegénységet a brutalitástól leinteni, nem járt elől jó példával, hanem egyenként fogdosta az embereket és lökdöste ki azon az ajtón, amely az eltávozásra alkalmas volt. Oly brutális magatartást tanúsított, hogy az emberek indulatba jöttek és neki akartak menni a rendőrkapitánynak, csak a bennük lévő fegyelmezettség és többek közbelépése akadályozta meg a hallgatókat abban, hogy megtámadják és felelősségre vonják azt a brutális frátert. Annyira ment ez a rendőrtisztviselő a brutalitásában, hogy a kivezényelt rendőrlegénység maga kérlelte a hallgatókat, hogy távozzanak csendben a helyiségből és ne törődjenek a rendőrkapitány intézkedésével, mert — igy mondták maguk a rendőrök — ez egy megvadult ember, akivel komolyan, nyugodtan beszélni nem lehet. Méltóztassék elképzelni, hogy miféle szempontok és miféle szellem van a rendőrség közegei között akkor, amikor ilyen módon bánnak el a főváros védtelen lakosaival s méltóztassék elképzelni a brutalitásnak azt a példáját, amelyet ez a rendőrkapitány mutatott a rendőrlegénységnek és azután méltóztassék megítélni, hogy Magyarországon hogyan fest a gyülekezési és az egyesülési szabadság. Ismétlem, szerettem volna ezzel a kérdéssel kapcsolatosan magának az egyesülési jognak kérdését is idehozni a nemzetgyűlés elé, hogy válaszra birjam a belügyminister urat, minthogy azonban nincs itt, csak ezt az egy konkrét kérdést hoztam ide és ennek kivizsgálását kértem a belügyminister úrtól. Elnök: Az interpelláció kiadatik a belügyminister urnák. Szólásra következik? Csik József jegyző: Kiss Menyhért! Elnök: Kérem az interpelláció felolvasását. Csik József jegyző (olvassa): Van-e tudomása a ministerelnök urnák és a belügyminister urnák arról, hogy Tótkomlóson, Békéssámsondon, Makón és Deszken több olyan polgárt, akiket meglátogattam, a csendőrség zaklatásnak tett ki azért, mert egy nemzetgyűlési képviselőt házuknál vendégül láttak? Van-e tudomásuk arról, hogy Széli Andor deszki lakost erőszakkal kényszeritette a csendőrség arra. hogy hozzáküldött levelemet felmutassa s a velem való érintkezést azzal akarták megtiltani, hogy megfenyegették a községből való kitoloncolással vagy rendőri felügyelet alá helyezéssel?
