Nemzetgyűlési napló, 1922. XLVI. kötet • 1926. október 27. - 1926. november 16.

Ülésnapok - 1922-590

A nemzeigyiüés 59Ô. ülése 1926. évi október hó 30-án, szombaton. : adófelügyelőt, hogy igaz-e, hogy Budapestnek egyes utcáin társzekerekkel járnak és méltóztassék a végrehajtások után elolvasni a hirlapi cikkeket, amelyekben megjelennek mindazok az esetek, amikor elviszik az iparostól, mondjuk, a zongorát, a fűszerestől az egyes cikkeket. (Urbanics Kálmán: A képviselő ur mindent elhisz, ami az újságban van?!) Mindent nem hiszek el, de ezekben a cikkekben pontosan megírják, hogy kitől és mikor vittek el valamit. ! Hogy pedig a végrehajtásokkal milyen rosszul állunk, erre vonatkozólag azt jegyzem meg, hogy soha Magyarországon nem fordult elő eset arra, hogy közmunkaváltság címén olyan óriási összegeket szedtek volna be, mint épen manapság; soha nem fordult elő, — itt vannak a kezemben a bizonyítékok, hogy ne mondhassa azt t. képviselőtársam, hogy nevek nélkül beszélek, itt vannak kezemben az árverési hirdetmények és foglalási jegyzőkönyvek, amelyek mindezt bizonyítják — hogy párnákat foglaltak volna le. Bocsánatot kérek, pénzügyminister ur, soha Magyarországon a török hódoltság kora óta, párnákat nem vittek el. (Zaj. — Mándy Samu közbeszól.) Elnök: Csendet kérek képviselő urak! Fábián Béla: Ennek legyen vége. Hiába kiabál nekem Mándy t. képviselőtársam akármit, tessék kimenni a népközé és megkérdezni, hogy mi a véleménye az olyan adóbehajtási rendszerről, amellyel manapság sújtják az ország lakosságát. Ami a Pénzintézeti Központra vonatkozó ministeri (kijelentést illeti, azt válaszolom, hogy mi nem kérünk a minister úrtól semmit, sőt én a minister ur kijelentésével kapcsolatban elismertem és nem is vontam kétségbe a Pénzintézeti Központ nagy érdemeit. Igenis a Pénzintézeti Központnak nagy érdemei vannak a körül, hogy itt megrázkódtatások nem voltak; de igenis jogunk van hozzá, hogy kérjük a t. pénzügyminister urat, hogy méltóztassák ideterjeszteni a nemzetgyűlés elé azoknak a cégeknek jegyzékét, amelyek az utóbbi két esztendőben a Pénzintézeti Központtól pénzeket kaptak, de méltóztassék

1 egyszersmind megállapítani azt 4s, hogy melyek voltak azok a cégek,, amelyeknél a Pénzintézeti Központ pénzét elvesztette. Elnök: Figyelmeztetem a képviselő urat, hogy beszédideje lejárt. Fábián Béla: Röviden még csak annyit afcairok a penzugyminister nrnak mondani arra a kijelentésre, hogy megrázkódtatások nem voltak, hogy nem kell nagyobb megrázkódtatás, mint amely ennek âz országnak közgazdaságát megrázkódtatta, hiszen látjuk a fizetésképtelenségek óriási tömegét, látjuk a csődöket és az egész középosztálynak rettenetes nyomorát. A minister elnök ur ugyan azt mondotta valamelyik nap, hogy csökkent az országban a munkanélküliség; üc ha talán csőikként is a műnk ás társadalomban, de a középosztályban soha olyan munkanélküliség nem volt, mint van épen most. Elnök: A pénzügy minister ur kivan szólani. Bud János pénzügyminister: T. Nemzetgyűlés' Egészen röviden fogok válaszolni a t. képviselő urnák. Örömmel állapítom meg, hogy sokat elfogad abból, amit mondottam. Találkozunk abban is, hogy amit én különböző helyeken, mint proigrammot kitűztem, azt ő is előadja, mért hiszen végeredményben én beszéltem legelőször a közmunkaváilság enyhítéséről. (Fábián Béla: Egy ministernek nem beszélni, hanem tenni kell! — Zaj és derültség a jobboldalon.) Elnök: A képviselő urnák pedig* meg kell hallgatnia a minister urat. (Derültség.) Bud János pénzügyminister: A közmunkaváltság megoldása nem hozzám tartozik, de mindenesetre törtónt már intézkedés. Én tehát nagy örömmel veszem, hogy a képviselő ur ilyen helyesléssel fogadta progranxnipontjaimat. Igen t. képviselőtársam csak a végkövetkeztetésekben nem ért egyet velem. Itt is lehetséges különböző felfogás és eljárás. De t. képviselőtársam, vegye azt a fáradságot magának, hogy két irányban is tájékozódjék. Először abban a tekintetben, hogy mi van a külföldön ezen a téren. Azt hiszem, ő is el fogja fogadni a főbiztos ur véleményét, aki azon a nézeten volt, hogy oly humánus eljárás van nálunk, — hiszen az adózás terén való eljárás nem lehet túlságosan humánus, kell, hogy a kincstár érdeke bizonyos határig meg legyen óva — de a mi intézkedéseinkben oly humánus eljárás van, amilyen alig van a külföldön is. Másrészt tegyen összehasonlítást — nem megyek nagyon vissza — a békebeli viszonyokkal s azt fogja látni, hogy a háború előtt sokkal erőteljesebbek voltak a végrehajtások, (Ugy van! a jobboldalon.) senki sem ismerte a folytonos^ halasztásokat. Én a részletfizetési kedvezményt mindig megadtam és megadom s tényleg ugy van, ahogy állítom, hogy végrehajtás sokkal kisebb arányban van most, mint -volt a háború előtt. A mi végrehajtási eljárásunk — mondhatom — egyike azoknak, amelyek a szociális szempontokat figyelembe veszik. Hiszen olyan tárgyakat, melyek az életszükséglethez tartoznak, nem is lehet végrehajtás alá vonni. Még csak azt akarom kijavítani: én nem azt mondtam, hogy nálunk nem volt megrázkódtatás, hanem épen azt bizonyítottam, hogy a szanálás mindenütt megrázkódtatással járt. Én csak azt mondtam, hogy ha figyelemmel kisérjük a máshol történt szanálásokat, épen a pénzügyi főbiztos ur véleménye alapján mondhatjuk, hogy nálunk ez a megrázkódtatás kisebb volt. A t. képviselő ur beszélt a munkanélküliségről. Akárhogyan nézzük a munkanélküliséget, az hála Istennek, lényegesen lemérséklődött. ( Kabók Lajos: Súlyos tévedés!) Nem tudom, nem önök tévednek-e az adataikban. Kissé már vizsgálat tárgyává kellene tenni, hogy önök tévednek-e az adataikban vagy én tévedek a megállapításomban. (Rothenstein Mór: Csak hidegvér! — Derültség.) A középosztályról már elmondtam álláspontomat a pártértekezleten. Igenis, azt tartom, hogy a kormány és a párt az ország viszonyaihoz mérten megtette a maga kötelességét, (Ugy van! a jobboldalon. — Zaj a szélsőbaloldalon.) Elnök: Felteszem a kérdést, méltóztatnak-e elfogadni a pénzügyminister urnák Fábián Béla képviselő ur interpellációjára adott válaszát, igen vagy nemi (Igen! Nem!)) Kérem azokat, akik a választ elfogadják, sziveskedjcnek felállani. (Megtörténik!) A Ház a választ tudomásul vette. Következik Györki Imre képviselő ur interpellációja. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpellációt felolvasni. Csik József jegyző (olvassa): 1. Hajlandó-e a minister ur vizsgálatot indítani a Budapesten, IX., Ferenc-tér 1. szám