Nemzetgyűlési napló, 1922. XLVI. kötet • 1926. október 27. - 1926. november 16.

Ülésnapok - 1922-590

m  nemzetgyűlés 590. ülése 1926. évi ohtóber hó 30-án, szombaton. Ezek alapján kérem válaszom tudomásulvé­telét. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Fábián Béla: T. Nemzetgyűlés! Egy irány­ban nem kaptam választ a t. pénzügyminister úrtól: a községi háztartások túlterhelése tár­gyában. (Bud János pénzügyminister: Hiszen erről már annyit beszéltem. Erről én magam be­széltem az Omge-ben és beszéltem a pártban, sőt ott ezeket az adatokat is felsoroltam!) Méltóztassanak megengedni, hogy a minister ur válaszára reflektáljak. Teljes mértékben egyetértek a minister úrral abban, amit a mi­nister ur a hamis bevallásokra vonatko­zólag mondott. Csak annyit vagyok bátor megjegyezni, hogy azért, mért valaki ha­misan vallotta be jövedelmét, nem lehet büntetni a másikat is, aki helyesen val­lotta be. (Bud János pénzügyminister: Ebben egyetértünk!) Ebben teljes mértékben egyetértek a minister úrral, csak azt nem tudom meg­érteni, hogy egyes községekben mennyire külön­bözők az. emelkedések. Én például egyes közsé­geket hoztam fel, amelyekről az adatokat át is adtain a pénzügyminister urnák. Voltak ott kis adók is — egyik-másik adózó 10 vagy 20 koronát fizetett — és volt csak 30%-os emelkedés, de bi­zonyára emlékszik a pénzügyminister ur arra, — és nem egyedül áll ez a község, — hogy 170—200—300%-os emelkedésről is volt szó. Csak arra hivom fel a minister ur figyel­mét, hogy ezek a kivetések az 1925-iki fekete esztendőre szólnak és a minister ur a behajtás­sal kapcsolatosan láthatja, hogy itt valami baj van, mert Budapesten az adóbehajtásoknál fel­merülő illetékbehajtási költség ötször akkora, mint az előző év nyolc hónapjában volt, abban az esetben tehát igenis, az a helyzet, hogy az emberek nem tudnak fizetni. A másik kérdés a könyvvezetés kérdése. Az mondatott, hogy a segéd nélkül dolgozó kiskereskedők és iparosok, valamint azok, akiknek maximum két családtagja dolgozik az üzletben, nem kötelesek könyvet vezetni. (Bud János pénzügyminister: Nem is kell!) Ez a mi­nister ur kijelentése. Én sohasem fordultam és nem is fogok fordulni a minister úrhoz, sem máshoz abban azs esetben, ha segédekkel dol­gozó kereskedőről és iparosról van szó vagy pedig kettőnél több családtaggal dolgozókról, hanem az a helyzet, hogy olyan kereskedőket és iparosokat büntetnek meg, akiknek sem családtagjuk nem dolgozik, sem segédjük nin­csen. Előfordult az az eset, — hiszen az összes vonatkozó adatokat átadtam — hogy egy se­géd nélkül dolgozó és családtag nélkül lévő kereskedőt azért árvereztek el, mert könyvet nem vezetett s a pénzügyministerium ezt a j büntetés jóváhagyta. Én nem akarok semmi egyebet, csak azt, hogy a minister ur csináljon rendet. Én nem a minister ur ellen emelek kifogást, mert nagyon jól tudom, hogy a minister ur nem tudhat és láthat mindent; én állandóan bombardirozom a minister urat ilyen levelekkel, amelyekben szó van arról, hogy egy Csapó János vagy nem tudom milyen nevű suszterrel, bádogossal vagy fűszeressel történt meg, hogy lefoglalták a holmiját azért, mert könyvet nem vezetett. De nem fordulhat minden suszter vagy fűsze­res privátlevélben a minister úrhoz. Azt ké­rem a minister úrtól, hogy ne tekintse ezt az interpellációt, sem azokat a kérdéseket, hogy miért nem történik intézkedés egyik vagy má­sik esetben, a minister ur személye ellen szóló támadásnak. Jól tudom, hogy a panaszok tár­gyában, amelyekkel egyes képviselőtársaim a minister úrhoz fordulnak, a minister ur intéz­kedik, de hol maradnak a százezrek és száz­ezrek, akiknek nincs meg a szerencséjük, hogy valaki képviselje őket. Tudom jól. hogy nem a minister úrra tar­tozik a könyvvezetés felülvizsgálása, de ő a fe­lelős érte s én nem mehetek Vargha államtit­kár úrhoz ilyen dolg-okban, hanem kénytelen vagyok a minister urat támadni itt a nemzet­gyűlésben; nem kérhetek Vargha államtitkár úrtól intézkedést, csupán a minister urat kér­hetem meg abban a tekintetben, hogy ebben a dzsungelben teremtsen rendet, mert hiszen igazán nem állami érdek, hogy ezek a szegény nyomorult kisemberek, akik könyvei vezetni nem tudnak, büntetésben részesüljenek, ha például egy kofa nem írja be, hogy 500 koro­náért eladott répát vagy petrezselymet. -De mást is kérek a minister úrtól, épen a kereskedők tisztessége és megbecsülése érde­kében. Az a baj ugyanis, hogy egyes kereske­dők könyvét nem fogadják el hiteltérdemlő­nek. Ha már egyszer könyvet vezetnek, akkor legyen annak értelme, ugy az állam, mint a kereskedő és iparos részére is; ahol meg mél­tóztatik állapítani, hogy csalás esete forog fenn, ott tessék a törvény teljes szigorával el­járni, de tessék a könyvet teljes dokumentum­nak elfogadni. (Búd János pénzügyminister: Ha jól van vezetve!) Igen, én is ezt az esetet értem. Azt olvasom állandóan a minister ur nyij latkozataiból, hogy igaz, hogy a forgalmi adó kulcsát 'leszállították, de egyszersmind a for­galmi adóbólis kevesebb folyik be az ország­ban. Szeretném látni Magyarországon azt az egyetlen községet, — méltóztassék megmutatni nekem vagy megnevezni azt a községet — amely községben Magyarországon ma keve­sebb a forgalmi adó átalányösszege, mint volt ezelőtt. (Bud János pénzügyminister: Tehát felemelj ük % Vállalja érte a felelősséget 1 ?) Én leszállitást követelek, t. minister ur, én azt mondom, hogy a minister ur 3%-os forgal­mi adó mellett sokkal kevesebbet szedett be, mint amennyit beszed most a 2%-os forgalmi adó mellett. Ha a minister ur azt válaszolja, hogy emeljük fel 3%-ra, erre azt mondom, hogy ez nem a fair play szabályai szerinti já­ték. Én azt kérem a minister úrtól, hogy mu­tasson nekem egy községet, amelyben kevesebb a forgalmi adó 2% mellett, mint volt 3% mel­lett. Én Ugyanis állítom azt, hogy ma több for­galmi adót fizetnek az emberek, mert minde­nütt, ahol a községek számadásait átnéztem, azt láttam, hogy többet fizetnek 2%, mint fizet­tek 3% mellett. Nem válaszolt a minister ur arra a kér­désre, hogy a végrehajtások és beszállitasok alkalmával mi történik. A pénzügyminister urnák legutóbbi kijelentése szerint a múlt hó­napban valami tizenhat esetben — azt hiszem ennyit emlit meg a hivatalos pénzügyministe­riumi jelentés — volt transzferálásnak helye. Nem tudom, hogy ministeriumban honnan ve­szik az adatokat- Én csak egy községet emlitek fel, Sashalom községet, amelynek háromezer lakosa van, tessék az ottani adóügyi jegyzőtől tudakozódni abban a tekintetben, hogy nem volt-e abban az egy községben egyedül az el­múlt hónapban több transzferálás, mint tizen­hat. (Bud János pénzügyminister: Én Buda­pestről beszéltem és nem Sashalomról!) Akkor pedig méltóztassék megkérdezni a budapesti

Next

/
Thumbnails
Contents