Nemzetgyűlési napló, 1922. XLV. kötet • 1926. június 05. - 1926. október 26.

Ülésnapok - 1922-570

üb À nemzetgyűlés 57 Ö. ülése 1926. évi június hó 16-án, szerdán. való Összeköttetésük és barátságuk« — ezt valószínűleg a belügyminister úrra értették, aki még .előtte való este is vendégül látta őket. — »mely hatást gyakorolt a közvéleményre. Nem kisebb hatású volt a pénzhamisitóknak az a megengedhetetlen törekvése, hogy ezt az ügyet politikai térre tereljék és hazafias szempontokra hivatkozva, igazolják bűncselekményüket, amely kihivja a büntetőjogi megtorlást. Ámde a legutóbbi események bebizonyították, hogy ez a megtorlás nem kielégítő. Nem akarok megjegyzéseket fűzni egy állam igazságügyi eljárásához, de a legkevesebb, amit ezen pörrel kapcsolatban mondani lehet, az, hogy a módbzer, ahogyan vezették és a büntetések, amelyek kisérték, nem voltak olyanok, hogy elegendőképen megnyugtassák a nemzetközi közvéleményt.« Végül ezt mondja az előadó (olvassa): »Ne történhessék meg soha többé, hogy a bűnösök politikára és hazafiságra hivatkoznak. Ha nemzetközi szerződések lesznek, a Nemzetközi Törvényszékhez lehet majd fordulni, hogy Ítéletével érvényt szerezzen e szerződésnek.« Ezt mondta Franciaország képviselője és erről a ministerelnök ur egy szóval sem tett emlitést. Nem tartotta szükségesnek a ministerelnök ur, hogy erről a kérdésről ott beszéljen! Miért nem állt oda a ministerelnök ur és miért nem védte ott az ország érdekeit azzal, hogy a magyar kormánynak semmi köze ehhez a pénzhamisításhoz"? Mert nagyon finom, de mégis nagyon érthető célzások vannak ebben a kijelentésben és azt hiszem, hogy a ministerelnök ur, aki a diplomáciai nyelvet jobban ismeri, mint mi, képes volt megérteni, hogy ez tulajdonképen a magyar kormánynak szól. Ugyanezt a felfogást juttatta kifejezésre az angol kormány képviselője is és egy szóval se dezavuálták. Sőt ugyanezt mondta az olasz kormány képviselője is, mely államra olyan nagyon hivatkoznak mindig egyik vagy másik oldalról, mintha az olaszok olyan nagy szimpátiával viseltetnének irántuk. Igenis azt kell tehát mondani, hogy a népszövetségi tanácskozásokkal kapcsolatban szőnyegre került ott az a szégyenteljes botrány, az a szégyenteljes hamisítás, amely az ország hiteiétiek többet ártott, mint azt bárki is gondolhatná. (Gr. Bethlen István ministerelnök: Innen vitték ki!) A magyar kormány képviselője kénytelen volt hallgatni, mert értesülésem szerint nem volt semmi ellenvetése addig, inig ez a kérdés ott tárgyaltatott. Azt mondják a túloldalról, hogy miért vitték oda. Ugy látszik, ahogy az, események hátrafelé torlódnak, a túloldalon lévő képviselők ugy változtatják véleményüket, mert volt idő, amikor még a legélesebben elitélték a frankhamisítást (Felkiáltások a jobboldalon: Ma is elitéljük!) és súlyos megtorlást követeltek, (Zaj a, jobboldalon.) ma pedig már találnak rá enyhitő körülményeket, sőt a szereplők eljárását ma már hazafias szinben kivánják feltüntetni. Hogy ez mennyire ártott az országnak, az látszik abból a beszédből, amely ott elhangzott és ha nem történt volna meg az, hogy ezt az ügyet akár az Ítéletben, akár a sajtóban hazafias szinben igyekeztek feltüntetni, valószínűleg az ország hitele és jó hirneve sem vesztett volna olyan sokat. A ministerelnök ur beszéde végén előadta, hogy miért volt szükség arra, hogy visszavonják a leszerelési memorandumot, amelyet benyújtottak és hogy a cseh-szlovák vámszerződéssel hozták az ügyet vonatkozásba. Nem tudom, hogy ki hozta ezt vonatkozásba... (Gr. Bethlen István ministerelnök: A Népszava!) A Népszava nem hozta vonatkozásba, ministerelnök ur! Ezt nagyon nehéz lesz a ministerelnök urnák bebizonyítani, (Gr. Bethlen István ministerelnök: Akkor a Magyarság!) mert mi informálva voltunk arról, hogy a cseheknek milyen törekvéseik vannak a vámokat illetőleg, mi tudtuk, hogy nagyon nehéz lesz a közeljövőben a csehekkel szerződést kötni, mi tudtuk, hogy ott milyen törekvések vannak és ha a ministerelnök ur figyelemmel kiséri a cseh pártok elhelyezkedését ezen vám javaslatokkal szemben, azt fogja találni, hogy a cseh szociáldemokrata párt az, amely legélesebben ellenzi ezeket, tehát nem lehet feltételezni, hogy mi olyasvalamit, amelyet künn ugyanazon osztály képviselői a legélesebben elleneznek, magyar szempontból helyeseljünk. Én ezeket a cseh javaslatokat akkor is helyteleníteném a magyarság szempontjából, ha kinn bárki is helyeselné, mert tudom, hogy ezeknek rettenetes kihatásai lesznek a magyar közgazdasági életre, ha életbelépnek és azt kívántam volna, hogy a magyar kormány ugyanazzal a gerincességgel, eréllyel és bátorsággal lépjen fel a magyar közgazdasági érdekek megvédésére, mint azt a csehek teszik. Az volna egyszer kívánatos, hogy ez megtörténjék. Csakhogy a magyar kormánytól nem lehet ezt elvárni. Hogy ez nem fog megtörténni, annak tüneteit már láttuk a genfi tárgyalásokból. A magyar kormány olyan súlyos terhekkel ment a genfi tárgyalásokra, hogy ezeknek a terheknek kiegyenlitéseképen kénytelen volt engedményeket tenni és azt a jegyzéket, amelyet a leszerelés kérdésében a Népszövetség elé terjesztett, visszavonta. Hogy azért vonta-e vissza, hogy átstilizálják vagy más okból, azt teljesen mindegy. Amiért vissza

f kellett vonni és amiért át kellett stilizálni, épen ez a dolognak az ugrópontja és épen itt van az, amiért megint az olaszok részére^ koncessziót kellett tenni. (Zaj jobbfelöl.) Az én információm szerint ez a leszerelési memorandíum a ministertanácson tárgyaltatott. El sem tudom ezt másképen képzelni. Az anarchiának teljes kifejlődése volna, ha megtörténhetnék az, hogy a Népszövetség valamely delegátusa olyan emlékiratot terjesszen a Népszövetség elé, amelyet a kormánya nem ismer vagy amelynek tartalmával a kormány nem azonosítja magát. Én ismerem azt az urat, aki ezt az előterjesztést tette és tudom azt, hogy sokkal gyakorlottabb ezekben a kérdésekben és Magyarországnak már sokkal több hasznos munkát végzett, semhogy fel lehetne tételezni róla, hogy olyan hibát kövessen el, hogy akár a saját kezdeményezéséből, akár pedig nem tudom, csak a ministerelnök kezdeményezéséből ilyen memorandumot készítsen. (Nagy zaj jobb/elől-) Fel sem lehet tételezni, hogy a Népszövetségnek ez a deleg-átusa nem a magyar kormány tudtával és felhatalmazásával terjesztette ezt a leszerelési memorandumot a Népszövetség tanácsa elé. De vissza kellett vonni azt a memorandumot azért, mert volt ebben egy olyan kijelentés., illetve hivatkozás, amelyet az olaszok magukra nézve sértőnek találtak. Ebben a memorandumban ugyanis hivatkozás van arra, hogy más országokban is vannak irreguláris csapatok. Hivatkozás történt itt az olasz fasiszta miliciára, amely ennek az. emlékiratnak felfogása, szerint szintén nem kiegészítő része a hadseregnek, hanem irreguláris csapat és ezzel kívánta a magyar kormány a maga álláspontját alátámasztani. Az olaszok erre közölték a magyar kormánnyal. (Szomjas Gusz-