Nemzetgyűlési napló, 1922. XLV. kötet • 1926. június 05. - 1926. október 26.

Ülésnapok - 1922-570

À nemzetgyűlés 570. ülése 1926. évi június hó 16-án, szerdán. 4? felfogásom szerint ez nem ezt jelenti, hanem azt, hogy a magyar kormány, hogy a kamatokat minden körülmények között garantálja, képes olyan pénzügyi műveletekre is, amelyekre törvény szerint nincs is kötelezve. Csak természetes, hogy ilyen körülmények között nagy szimpátiával kell viseltetni egy olyan iránt, aki még azt az adósságot is megfizeti, amelyet nem kell megfizetnie, amelyre nines kötelezve. A 82 millió lekötése olyan súlyos kérdés, amelyet nem lehet áthidalni azzal, hogy a ministerelnök ur azt mondja, hogy csak elvi határozatot kivánt hozatni, hogy ne kelljen minden három hónapban Genfbe mennie a Népszövetség elé. Én azt hiszem, ez nem olyan nagy teher, hogy a magyar kormány ne vállalná, ha ennek ellenében az országra valami előny származik. Elmennek oda más államok képviselői is bizonyos időközönkint» olyan államok képviselői, amelyeknek ott nincsenek kölcsönügyei vagy más kötelezettségei. Genf a világ kormányainak parlamentje, tehát kell éis illik, hogy a magyar kormány képviselője is résztvegyen ott, amikor nemcsak a kölcsönről vagy bizonyos összegek felszabaditásáról van szó. Nem helytálló -tehát kényelmi szempontokra hivatkozni, hogy ne kelljen minden három hónapban odamenni, mert a magyar kormánynak ezentúl is minden három hónapban el kell oda mennie, ha a külpolitikai és egyéb kérdések tekintetében a külállamokkal való érintkezést fenn akarja taratni- Egészen őszintén mondom, nagyon célszerű és helyes is, ha a magyar kormány oda elmegy, mert ott mégis alkalom van a világ összes kormányaival közvetlenül és személyesen érintkezni. E réven mindig többet lehet elérni, mint diplomáciai vagy egyéb utakon. Ez nem lehet helytálló dolog. Azt a kijelentést, hogy ezt az összeget csak az 1928/29. évi költségvetésben kívánták felhasználni, akkor hallottuk, amikor már a Népszövetség döntése körülbelül bizonyossá vált. (Ellenmondások jobb felől.) De ha bármikor kivánja a magyar kormány ezt az összeget felhasználni, ez a pénz a magyar állam tulajdonát képezi, ez összeg felett a rendelkezési jog a szanálási időszak lejárta után a magyar kormányt illeti meg s miután két és fél év alatt a költségvetés egyensúlyba jutott, a költségvetés deficitjét az ország a maga erejéből fedezte, a feleslegnek miként való felhasználása csak annak lehet a kötelessége, aki ezt a kölcsönt kérte, igénybe vette és kamatait fizetiEzzel szemben azt látjuk, hogy a Népszövetség határozata még ezen is túlmegy. A Népszövetség határozata nemcsak azt mondja, hogy felszabadítja majd esetleg bizonyos időközönként ezt az összegat, hanem azt is mondja, hogy az összeg miként való felhasználását is ellenőrizni fogja. Nemcsak az van benne, hogy a magyar kormány ez, összeg felett most már szabadon rendelkezik, hanem az is benne van a Népszövetség határozatában, hogy a Népszövetség a jövőben ez összeg miként való felhasználását, hováforditását is ellenőrizheti. Ezek olyan tények, amelyeket nem lehet megváltoztatni, ez a határozatból magából kicsendül és a túloldalon levő képviselők ne kivánják közbeszólásaikkal és egyéb utón a közvéleménnyel elhitetni r azt, mintha ez nem igy volna. Ez igy van és elég baj, hogy igy van, mert hiszen a magyar gazdasági életnek érdeke az

f hogy ezt az összeget megkapja és ne kelljen olyan összegért kamatot fizetni, amelyet nem tudunk felhasználni a. gazdasági életben. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Sokkal helyesebb a dolgot teljes meztelenségében és őszinteségében bemutatni, mintha kertelünk itt és abból, amit a kormány nem tudott elérni, igyekszünk most a magyar kormányra nézve nagy sikert kovácsolni, (ügy van! a szélsőbaloldalon.) Az ellenőrzés megszüntetésére nézve csupán annyit vagyok bátor megjegyezni, hogy az én információim szerint, eltekintve attól, hogy csak két és fél évre vállalta Smith főbiztos ur ezt a munkát, magántermészetű okok azok, amelyek őt innen elszólitják. Ez a körülmény a külföldi lapokban már hónapokkal ezelőtt megjelent és köztudomású volt, hogy Smith főbiztos ur a szanálás időtartamánál tovább nem fogja vállalni a munkát. Erre azt mondani, hogy megszűnt az ellenőrzés olyan módon, mint ahogyan az kontemplálva volt, nem lehet. Már megszűnt 1924/25 első felében, azon időtől kezdve, amikor már a költségvetés egyensúlyba jutott s a Népszövetség főbiztosának már nem volt joga intézkedni olyan irányban, hogy ha kell, még uj adó kivetésére is felszólíthatja a magyar kormányt, vagy egyes monopóliumokat eladhat vagy bérbeadhat és nem tudom mit csinálhat. Mindenesetre nem -volt szükség az ellenőrzés ilyen módjára, mert hiszen a költségvetés egyensúlyba jutott. Amit ma mint érdemet tüntetnek fel, az tehát már az 1924/25. év első felében is megvolt lényegben, azzal a különbséggel, hogy még itt volt a főbiztos. Az ellenőrzésnek egy másik módja azonban meg fog maradni és e szerint ez összeg szigorú hováforditását a pénzügyi bizottság kebelében egy külön megbízott fogja ellenőrizni és ennek feladata annak a biztosítása lesz, hogy a kormány betartsa a megkövetelt feltételeket. Két irányban, a zálogjövedelmek és a fel nem használt kölcsönösszegek tekintetében az ellenőrzés épolyan szigorú maradt, mint volt eddig. Ez a pénzügyi bizottság előadójának a kijelentése, amelyet a kölcsön bizottsági tárgyalása alkalmával mondott. Nem beszélt azonban a ministerelnök ur arról, hogy mi a magyar kormány álláspontja a másik javaslatról, amely szorosan ezzel kapcsolatosan tárgyaltatott és amely ezt a javaslatot megelőzte ugyanannál a bizottságnál amikor a pénzhamisítás kérdéséről volt szó. (Szomjas Gusztáv: Melyik? — Horváth Zoltán: A frankhamisítás ! — Propper Sándor: Igen, mert van több, helyes a kérdés, mert van szokolhamisitás is!) Azt hiszem, ez a kérdés nem egészen mindegy a mi szempontunkból, mert, amint már megelőzőleg hivatkoztam rá, ez a kérdés nem ötletszerűen került a Népszövetség elé, ebben a kérdésben a Magyarországon legutóbb lezajlott események is bizonyos szerepet játszanak és indító okát képezik. Ha nem is mondották ezt meg egészen nyíltan, mégis mindenki megértheti az ott elhangzott szavakból. Az egyik előadó ezt mondja (olvassa): »Nem volnék őszinte, ha nem ismerném el a Tanács előtt, hogy a francia javaslat egész különleges okokra vezethető vissza és összefüggésben áll bizonyos legutóbb történt eseményekkel. Ezen események olyan országban játszódtak le, amely ország számára parancsolóvá teszi nemzetközi feladatainak teljesitését az, hogy a Nemzetek Szövetségének segítségét és támogatását élvezi. Mindazonáltal ennek az országnak területén megengedték olyan bűncselekmény kibontakozását, amely a nemzetközi pénzrendszer ellen irányul és amelynek Franciaország és Csehszlovákia estek áldozatul. Kétségkívül nem lehet az egész országot e bűncselekményekért felelőssé tenni, de a pénzhamisítók személye, fontos személyiségekkel