Nemzetgyűlési napló, 1922. XLV. kötet • 1926. június 05. - 1926. október 26.
Ülésnapok - 1922-570
r Ä nemzetgyűlés 570. ülése 1926. évi június hó 16-án, szerdán. 45 hogy talán történt ilyen létszámredukeió a napidíjasoknál, a postaszolgáknál, a telefonos kisasszonyoknál és egyéb személyzetnél, (Ugy •van! a szélsőbaloldalon.) azonban az I— XI. fizetési osztályokba tartozóknál ez a redukció nincs meg. (Ellenmondások a jobboldalon.) Itt hivatkozom mindazokra, akik ezt a kérdést ismerik. Állitom felelősségem teljes tudatában, hogy itt, nem mondom, hogy a duplája, de a duplájához közel áll ez a szám annak, ami békeidőben meg volt. (Felkiáltások jobbfelől: Tévedés!) He pedig ezt a számot vonatkozásba hozzuk Nagy-Magyarország lakosságának számával, akkor az egy főre eső szám legalább a dupláját, ha nem a háromszorosát teszi ki a békebelinek. (Zaj és ellenmondások a jobboldalon.) Ezek mind olyan adatok, melyeket Genfben el lehet mondani, mert ott a részleteket nem tudják. (Temesváry Imre: Feltétlenül lehet ilyeneket mondani! Nézzen utána! — Esztergályos János: Genfben és a pártvacsorán elhiszik ezeket! — Zaj. — Elnök csenget.) Genfben el lehet mondani ilyeneket, mert ezek ellenőrzésére ott nincs meg e lehetőség, a részletek ott nem is fontosak; itt azonban nem célszerű ezekre hivatkozni, főképen nem célszerű ezekre, mint eredményekre hivatkozni. A szanálással kapcsolatos törvényjavaslatnak egy eredeti és főhibája volt s ezt annakidején nyíltan meg is mondottuk és kifogásoltuk. r A szanálási törvényben ugyanis az van felvéve, hogy ez az összeg csak a költségvetés deficitjének fedezetére használható fel. Nincs azonban rendelkezés e törvényben ^ hogy amennyiben az állam a maga erejéből képes a költségvetést egyensúlyba hozni, akkor mi történjék ezzel az összeggel. És itt követett el a magyar kormány egy végzetes nagy hibát. (Zaj a jobboldalon.) Ezt mi annakidején meg is mondottuk és ami most bekövetkezett, az csak igazolja,, hogy mi annakidején helyesen és tisztán láttunk. (Zaj jobb felől.) Itt látjuk a magyar kormány pénzügyi politikájának télies csődjét. (Temesváry Imre: Akkor azt mondták, hogy nem lesz elég a 250 millió! — Zaj- — Elnök csenget-) Az egyik oldalon arra hivatkozni, hogy a lekötött bevételek a szükséges kamatok hétszeresét fedezik, a másik oldalon pedig nem kötni ki megfelelő biztositékokat és garanciákat arra, hogy ha sikerül ezt megvalósítani, akkor a fenmaradó összeg mire fordittassék. — kétféle lehet: vagy hozzá nem értés vagy könnyelműség. A kettő között lehet választani; tessék elfogadni azt, amelyik tetszik. (Neubauer Ferenc: Akkor nem mondották ezt! — Zaj a szélsőbaloldalon.) Akkor is megmondottuk, olvassa csak el, fpispán ur, a Károlyi-éra alatt. (Esztergályos János: Forradalmi főispán ur„ csendesen! — Pronner Sándor: Szovjetkönyvtáros! Ki likvidálta a somogymegyei könyvtárat? — Horváth Zoltán: Az igazságügyi államtitkár urat is a szanálási törvény ellenére nevezték ki! — Esztergályos János: Ön is olyan szanálási cuvaksz! — Derültség a szélsőbaloldalon. — Meskó Zoltán: Maga még cuvaksznak sem jó! — Derültség. — Temesváry Imre: Azt mondotta a képviselő nr. hogy kevés lesz a 250 millió!) Majd megmondom, igen t. pénzügyi előadó ur, hogy ön mit mondott akkor- (Nagy zaj-) Elnök: Csendet kérek. Peyer Károly: Ig'enis, az volt az álláspontunk, azt mondottuk, hogy a szanálás időszaka túlrövid és a szanálásra előirányzott összeg túlkevés. Amig tehát az egyik oldalon kívántuk az idő meghosszabbítását, a másik oldalon kívántuk az összeg felemelését. És hogy ez helyes volt, azt bizonyitja az, hogy eredetileg a magyar kormány is öt évre kívánta a szanálás időszakát megállapítani, 650 milliót kivánt felvenni és nem rajta múlott, hogy ez nem sikerült, hanem azon, hogy a NépszÖA^etség túlságosan rövid idő alatt kis összeggel kívánta a szanálást végrehajtani. (Felkiáltások a jobboldalon: És sikerült is!) Ez volt az, amit annakidején hangsúlyoztunk, hogy ez a gazdasági élet csődjét fogja jelenteni. Temesváry képviselő ur, aki annakidején ennek a törvényjavaslatnak előadója volt, itt a nemzetgyűlésen végighúzta a mézes madzagot, beigérvén, hogy ha majd ez a kölcsön meglesz, hogy fog idetódulni a külföldi kölcsön, (Ugy van! a szélsőbaloldalon. — Zaj jobbfelől.) hogy le fognak szállni az árak, hogy fog megindulni a munka, az ipar és kereskedelem. Az ön jóslása tényleg beteljesedett, de épen az ellenkezője. (Temesváry Imre: Nem tagadhatják le, hogy teljes mértékben beteljesedett! — Nagy zaj.) Elnök (csenget): Csendet kérek. Peyer Károly: T. Nemzetgyűlés! A szanálási törvénynek az volt a főhibája, hogy a kormány annak idején ezt a kötelezettséget vállalta azokon az egyéb kötelezettségeken kivül, melyeket ezzel kapcsolatban vállalt. (Zaj a balközépen. — Esztergályos János: Mussolini a spriccerben már megint hangos! — Lendvai István: Ön a bolondok házába való! Ön megmondta, hogy bolond lyukból bolond szél fuj, — miért nem fogja hát be a száját? — Derültség jobbfelől. — Zaj a szélsőbaloldalon.) Elnök: Figyelmeztetem a képviselő urakat, méltóztassanak a szónokot nyugodtan és csendben meghallgatni. Ha nem méltóztatnak az elnöki intézkedést figyelembevenni, kénytelen leszek szigorúbb intézkedéseket alkalmazni. Peyer Károly: A szanálásnak egyik főhibája, hogy nem történt rendelkezés abban az irányban, hogy amennyiben a magyar kormány a saját erejéből képes a szanálást végre hajtani és költségvetési feleslegek maradnak, akkor a szanálás céljaira előirányzott összegekkel mi történjék. A magyar kormánynak ezeket az eshetőségeket is figyelembe kellett vennie. Nekünk talán kevésbé lehetett ezeket figyelembe vennünk, azért, mert mi nem kaptunk tájékozást arról, hogy mik a magyar kormány pénzügyi tervei, mik a javaslatai az adók terén és egyéb téren, tehát fogalmunk sem lehetett arról, hogy a magyar kormány azí a pénzügyi diktatúrát, amelyre a szanálási törvényben felhatalmazást kapott, mikép kívánja felhasználni. De fontos hiba történt már az első félév után, amikor a költségvetés egyensúlyba jutott. amikor a magyar kormány a Népszövetségnél lekötött bevételek egy részének felszabadítását kérte és ez nem teljes egészében történt meg, hogy a kormány akkor a már folyamatba tett adópolitikáján nem változtatott. (Ugy van! ügy van! a baloldalon.) és nem igyekezett ezt az adópolitikát olyan arányban terelni, hogy a költségvetésnél a két és fél éves időtartam alatt tényleg szükség legyen ezekre az összegekre, vagyis hogy a magángazdaságnak meghagyja ezeket az összegeket vagy pedig a költségvetés egyéb tételeinél eszközöljön beruházásokat és olyan kiadásokat, amelyek lehetővé teszik, hogy ez a szanálási kölcsön teljesen igénybe vétessék. (Temesváry Imre: Azonnal megkezdte a terhek csökkentését!) Ausztria helyzetét Magyarország helyzetével nem lehet összehasonlítani, mert az osztrák kölcsön más természetű kölcsön volt, mini n *
