Nemzetgyűlési napló, 1922. XLV. kötet • 1926. június 05. - 1926. október 26.
Ülésnapok - 1922-570
42 "2 nemzetgyűlés 570. ülése 1926. évi június Jió 16-án, szerdán. kérdésekben, amikor a pénzek felhasználása aktuálissá vált. Most is fentartotta ezt az álláspontját a Népszövetség. Esetről-esetre fogjuk kérni az összeg felszabadítását akkor, amikor aktuálissá válik és semmi kétségem nincs abban a tekintetben, hogy az 1927/28. és az 1928/29. évi beruházási programm teljesítésére ezek az összegek minden nagyobb nehézségek nélkül fel lesznek szabadítva. Ebből az alkalomból, miután a főbiztos távozik, lett elhatározva az is, hogy miután ezek a pénzek csakis produktiv invesztíciókra fordíthatók, a Népszövetség pénzügyi bizottságának egy tagja bizatik meg annak- felügyeletével, hogy a kölcsönnek ezek a maradványrészletei tényleg ilyen produktiv célokra fordíttassanak. Végeredményben összefoglalom azokat, amiket mondottam. (Halljuk! Halljuk!) Azt hiszem, hogy július 1-én, amikor egyfelől letelik az a programmszerü idő, amelyhez kötve volt Magyarország pénzügyi és gazdasági szanálásának programmja, amikor a népszövetségi határozatnak megfelelően Magyarország felszabadul az alól az általános pénzügyi kontroll alól, amelynek magát alávetnie kellett, igen jelentős etapját értük el Magyarország állami konszolidációjának. (Ugy van! jobbfelől.) Azt hiszem, hogy ez mérföldkő, amelyet fontos magunknak megjegyezni, mert hiszen az adózó polgárok, az egész magyar társadalom, a nemzetgyűlés, a kormány összefogásával és erőfeszítésével tudtunk idáig eljutni. Én remélem és bízom benne, hogy ezt az elért eredményt semmiféle jövő kormány nem fogja veszélyeztetni. Egy komoly intést intézek ebből az alkalomból a nemzetgyűléshez és az egész nemzethez. (Halljuk! Halljuk!! Ne felejtsük soha el, hogy mily nagy anyagi és bizonyos közjogi áldozatokkal is értük el ezt az eredményt. Ezt az eredményt azonban könnyű felforgatni. A társadalom, a nemzetgyűlés, a parlament a maga részéről bizonyára a jöv^hen is fogja hangoztatni a tömegét olyan kívánságoknak, amelyeket még hosszú ideig háttérbe kell szorítani, (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon és a közéven.) ha ezt az egyelőre elért eredményt veszélyeztetni nem akarjuk. Komoly intést inté- zek a nemzetgyűlés összes tagjaihoz: kétszer gondolják meg, mielőtt követelésekkel lépnének fel az állammal szemben, — mert hiszen könnyű követeléseket forszírozni, gyakran népszerűséget is hoz az ilyen népszerüségforszirozás^ (Ugy van! a jobboldalon.) — hogy e követelések kielégítése veszélyezteti azt az egyensiílyt, amelyet^ oly nagy áldozatokkal, a nemzet összes tagjainak anyagi áldozatával elértünk. (Ugy van! Ugy van! — Taps a jobboldalon ês t a közéven. — Propper Sándor: A Bacher-féle milliárdokon kellett volna kezdeni!) Ne higyjék, hogy a külföld nem értékeli teljes mértékben azt az eredményt, amelyet elértünk és azt az étape-ot is, amelyet a Népszövetség határozatai folytán leszögezhetünk, nevezetesen a kontroll alól való felszabadítást. A külföld a maga véleményét kifejezte akkor, amikor a magyar kölcsön 90 korona és nem tudom hány korona értékről a parin felül szökött fel, amikor a kontroll alól felszabadultunk. A külföld kifejezte véleményét akkor, amikor azt látjuk, hogy a nagy angol lapok, elsősorban a gazdasági lapok úgyszólván egyhangúlag állapítják meg-, hogy a Népszövetség által hozott határozatok folytán Magyarország újból gazdasági egészségnek örvend, hogy felszabadult a kontroll alól és visszanyerte pénzügyi szuverenitását. Méltóztassanak ezt is figyelembe venni. (Zaj a bal- és szélsőbaloldalon.) Elnök: Csendet kérek! (Zaj a bal- és a szélsőbaloldalon. — Malasits Géza közbeszól.) Malasits képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni. Gr. Bethlen István ministerelnök: A külföld véleménye nem csak azok által a politika által színezett megnyilatkozásokban fejeződik ki, amelyek egyike-másika egy-egy nagy világlap hasábjain át tulajdonképen gyakran visszhangja az olyan politikai törekvéseknek, amelyek innen indulnak ki, (Ugy van! Ugy van! — Taps a jobboldalon és a középen. — Zaj a bal- és a szélsőbaloldalon.) gyakran visszhangja az olyan politikai törekvéseknek, amelyek nem. velünk baráti viszonyban álló részről indulnak el. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon és a középen.) A nagy világ közvéleménye azoknak az államoknak közvéleménye, akiknek jóindulatára mi rá vagyunk szorulva. Ne felejtsük el, hogy ez az ország tőkeszegény ország és ha a háború előtt rendelkezésünkre állott Ausztriának és Németországnak tőkeereje, ma ez már nem áll rendelkezésünkre. Ma azoknak az országoknak tőkeereje áll rendelkezésünkre, amelyek az angol világot képviselik, (Úgy van! Ugy van! Éljenzés a jobboldalon és a középen.) ennek a közvéleményének kifejezői pedig: az angol és az amerikai világsajtó tudja, hogy miről van szó, (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon és a középen.) felismerte, hogy mi történt és meghozta a maga ítéletét. (Éljenzés és taps a jobboldalon és a középen. — Zaj a bal- és a szélsőbaloldalon.) Nem mulaszthatom el ez alkalommal, hogy meleg szeretettel köszönetet ne mondjak annak az amerikai férfiúnak, (Élénk éljenzés és taps a jobboldalon, a középen és balfelől-) aki az ország rekonstrukciójában objektív szempontok alapján dolgozva és szeretettel, szimpátiával eziránt az elbukott magyar nemzet iránt segített bennünket kimenteni abból a posványból, azokból a nehézségekből, abból a küzdelmes múltból, amelyből csakis a Népszövetség és az ő közreműködése folytán voltunk képesek kijutni. (Éljenzés és taps a jobboldalon, a középen és balfelől.) Köszönetet mondok neki, mint amerikai állampolgárnak, aki bebizonyította azt, hogyha egy amerikai állampolgár egy feladatot vállal, annak a nagy nemzetnek tradícióihoz hiven teljesiti azt a feladatot; ezt tette ő abban a hivatásában, amelyet itt Magyarországon képviselt. (Élénk éljenzés és taps a jobboldalon, a középen és balfelől.) Köszönetet mondok az ő munkatársainak, továbbá a Nemzeti Bank tanácsadójának is, aki a maga részéről sokban hozzájárult ahhoz, hogy pénzünk stabilizálását gyorsabban tudtuk elérni, mint azt mindnyájan remélhettük volna. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon és a középen.) Mielőtt befejezném szavaimat, még csak két kijelentést kívánok tenni. (Halljuk! Halljuk!) Az egyik kijelentés vonatkozik arra, hogy egyes lapok ugy akarták feltüntetni azt az akciót, amelyet a kormány a Népszövetségnél folytatott, mintha ez az akció vásári alapon indult volna meg, (Rothenstein Mór: Már megint a Damokles kardja! — Zaj. ^ Halljuk! Halljuk!) mintha azt a katonai jegyzéket, amelyet annakidején Genfben a kormány megbízottja beadott, azért vontuk volna vissza, hogy ezen a téren, pénzügyi téren sikertérhessünk el.
