Nemzetgyűlési napló, 1922. XLV. kötet • 1926. június 05. - 1926. október 26.

Ülésnapok - 1922-570

 nemzetgyűlés 570. ülése 1926. évi június hó 16-án, szerdán. 43 Egy szó sem igaz ebből. A jegyzéket valójában nem vontuk vissza, hanem csak azt kértük, hogy ennek a jegyzéknek tárgyalása függesz^ tessék fel addig, aniig azon bizonyos, a revizió és a fordítás rendjén belecsúszott hibák korrigáihatók lesznek. Katonai szakértőink, igenis, kiváló munkát teljesítettek és végeztek s igy ez a jegyzék alapjaiban ugy áll és marad a Népszövetség előtt, amint beterjesztetett, bizonyos korrektúrák azonban szükségessé váltak, miután a revizió és a forditás révén hibák csúsztak bele. Ugyancsak ilyen nevetséges az az állitás is, mintha a Csehországgal kötendő kereskedelmi szerződés érdekében tettünk volna lépést, csak azért, hogy e réven megvásároljuk a kontroll alól való felszabadítást. Igazán nem is érdemes ezzel a kérdéssel foglalkozni. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Senki sem mondta ezt!) Az utolsó napok eseményei ugyanis bebizonyították, hogy ez teljesen légből kapott állitás. Én magam voltam kénytelen a csehszlovák kormányt értesíteni, hQgy abban az esetben, ha a benyújtott minimális vámtarifa törvényerőre emelkedik, mennyire megnehezíti ez annak a lehetőségét, hogy Magyarország és Csehszlovákia között megfelelő kereskedelmi szerződés jöjjön létre. Ilyen körülmények között senki sem állithatja, hogy ez lett volna az a fogantyú, amelynek segítségével határozatot provokáltunk. Én ezeket a dolgokat tisztán csak azért említem fel, mert lehetséges, hogy a vita rendjén egyesek ilyen dologra is fognak hivatkozni. Én ezek után nyugodt lelkiismerettel bizom a t. Ház Ítéletére azt a kérdést, hogy kötelességemet becsülettel elvégeztem-e! (Szűnni nem akaró élénk éljenzés és taps a jobboldalon és a középen. A képviselők felállónak. — Szónokot számosan üdvözlik. — Zaj a bal- és szélsőbaloldalon.) Elnök: Az ülést öt percre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. Peyer Károly képviselő urat illeti R szó. Peyer Károly: Igen t. Nemzetgyűlés! Ha egy Magyarországon tartózkodó külföldi ember végighallgatta ma a nemzetgyűlésen a ministerelnök ur beszédét, akkor abból azt a következtetést kellett levonnia, hogy Magyarország a legboldogabb ország", itt nincs semmi baj, itt minden nagyszerűen sikerül és még csak egy kivánság van hátra: hogy az ellenzék ne támasszon elérhetetlen kívánságokat. Ha azután ugyanez az ember előveszi a közgazdasági vagy a napilapokat és ott sorra látja a csődök, az öngyilkosságok számát, ha látja azt a nagy pusztulást, amelyet a szanálás a gazdasági életben előidézett, önkéntelenül is rá kell jönnie arra, hogy itt nagy ellentmondás van, mert a dolog semmiesetre sem lehet annyira rendben, ahogy azt a ministe re Inök ur beszédében feltüntetni kivánta. A ministerelnök ur beszéde elején szólott azokról az eredményekről, amelyeket a szanálás révén elértek. Mindazt, ami a gazdasági életben önmagától történt és aminek önmagától kellett történnie, amit az élet küszöbölt ki, az elért eredményekhez csatolta és ugy tüntette fel, mintha ez mind a szanálásnak lenne az eredménye. így például többek között még arra is hivatkozott, hogyha kormány megszüntette a szén- és fakormánybiztosságot, amely tényleg megszűnt már akkor, amikor az élet megszüntette azt és megszüntette mindazokat NAPLÓ. XLV. a háborús és kivételes intézkedéseket, amelyeken a gazdasági élet túltette magát. Ezek az intézkedések természetes következményei voltak annak, hogy a háborús gazdálkodást likvidálni kellett és át kellett térni a békebeli gazdálkodásra; ennek egyik következménye volt az, hogy a kiviteli és behozatali engedélyeket is meg kellett szüntetni, nem szólva arról, hogy az engedélyekkel űzött panamák és visszaélések is nagymértékben hozzájárultak ahhoz, hogy a közvéleményben olyan nyomás keletkezett, amelynek hatása alatt a kormány kénytelen volt a gazdasági életnek ezt a rendszerét megszüntetni. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Arra hivatkozni azonban, hogy itt újjászervezhetett az adóadminisztráció és adóengedmények tétettek, ez mégis csak túlmegy azon a határon, amelyet objektívnek lehet mondani. Ebben a tekintetben épen a legutóbbi költségvetési vitával kapcsolatosan hangzott el nem a mi sorainkból, hanem sokkal hozzáértőbb ember, Gaal Gaston képviselőtársunk részéről olyan súlyos kritika az adminisztráció tekintetében, amely kritikának lényege az volt, hogy ma senki sem ismeri ki magát abban a tekintetben, hogy mennyi adót kell fizetnieAz adóengedményeket sem tudom, hogy hol keressem; mert hiszen ha a ministerelnök ur a forgalmi adóra, hivatkozik igaz, hogy ennek három százalékról két százalékra való redukálása megtörtént, ezzel szemben azonban áll a valóság, hogy az átalányozások olyan magasan állapíttattak meg, hogy a múlt évben előirányzott összegek bőven befolytak. A ministerelnök ur beszéde folyamán arra hivatkozott, hogy ebben az országban forradalmat csináltak és züllésbe vitték az országot. Nem kivánom őt erre a térre követni, mert túlságosan olcsó volna, ha most erről a kérdésről kellene beszélni, amikor pedig sokkal súlyosabb kérdésekről van szó. Már megszoktuk azt, hogy amikor bírálat tárgyává tesszük a kormány egyik-másik intézkedését, mindig ezzel vágnak vissza, elfelejtvén azonban azt, hogy annak a forradalmi kormányzatnak egyik ministere éveken keresztül tagja volt a mostani kabinetnek és a túloldalon bőségesen ülnek olyan kén viselők, akik mint főispánok, kormánybiztosok és mint a nemzeti tanácsok elnökei abból a züllesztési munkából legalább is annyira kivették részüket mint amennyire kivették a mi oldalunkon ülők. Mi magunk tettük meg annakidején^ az indítványt, hogy tessék a Károlyi-kormány tagjait felelősségre vonni, tessék őket a biróság elé állítani és akkor énen a többség volt az, amely ez elől a felelősségrevonás elől kitért, amire bizonyára meg voltak az okai. A ministerelnök ur beszédében igen bőségesen hivatkozott arra a memorandumra, amelyet a Népszövetség elé terjesztett és amely az ország gazdasági életének mai állapotát kivánja visszatükrözni. A ministerelnök ur már kevesebbet beszél arról a másik memorandumról, amelyet a^ leszerelés kérdésében (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) intézett a Népszövetséghez és épen azért én majd kénytelen les'zek később ezt a hiányt pótolni. Egyáltalában nem beszélt azonban a ministerelnök ur arról az indítványról, amely a Népszövetség elé került, mégpedig a magyar szanálással szorosan kapcsolatban, Ezt a szoros kapcsolatot ugy értem, hogy egy napon, egy és ugyanazon napirenden szerepelt a két ügy, mégnedig közvetlenül egymásután. Ez az az inditvány, amely a nemzetközi pénzhamisításra vonatkozik. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Hogy ez a kérdés odakerült a Népszövetség elé, ez azt hiszem 7