Nemzetgyűlési napló, 1922. XLV. kötet • 1926. június 05. - 1926. október 26.

Ülésnapok - 1922-569

m 'A nemzetgyűlés 569. ülése 1926. évi június hó 15-én, kedden. rendelkezése szerint a maguk járandóságát, tudván, hogy többet nem kaphatnak, mert ennyit állapított meg méltányos alapon a törvényhozás, így ez a kérdés nyugvópontra jut. (Esztergályos János: Nem biznak az államban!) Más megoldási lehetőség nincs. Ha ezt a törvényjavaslatot elfogadjuk, nagy szívességet teszünk vele azoknak, akik a nyugdíjazásokkal szemben kötelezettséggel tartoznak, azonban az életérdekeikben és szociális igényeikben érdekelt és megtámadott nyugdíjasoknak szörnyű nagy kárt okozunk, mert elveszünk tőlük jogosulatlanul, indokolatlanul és méltánytalanul abból az amúgy is igen szűkre szabott kenyérből egy darabot és ezzel lehetetlenné teszszük a megélhetésüket. Ennek a szerencsétlen lépésnek a következményei nem is merülnek abban ki, hogy egy csomó ezer ember elveszti a maga igényét, hanem ez azután terjed tovább és terjeszti a nyomorúságot, mert ahány nyomorgó nyugdíjas van, annyi nyomorult emberrel lesz több, és hogy a mai nyomorúságot miért kell még fokozni, azt én nem tudom megérteni. Lehet, hogy a miniszter ur tudja, lehet, hogy az előadó ur is tudja, lehet, hogy a kormánypárt többi bölcsei is tudják, de eddig még nem árulták el. Árulják el végre, miről van itt szó ! Miért nem felelt a minister ur arra a súlyos vádra, hogy ez a törvényjavaslat a TÉBE szájaize szerint van készitve, sőt, hogy ezt quasi, ott is fogalmazták ? Miért nem felel erre a minister ur ? Végre is itt emberek életéről, családok exisztenciájárói van szó és szó van a nemzetgyűlés presztizséről, szó van a kormány és a kormánypárt presztizséről. Nem lehet kérdéseket, fontos, nagy szociális problémákat ilyen hánya-vetien elintézni. Én figyelemmel kisértem ennek a törvényjavaslatnak előzményeit, ismerem az ankét anyagát, tudom, hogy a minister urnák méltóztatott magát megerőltetni egy ankét erejéig, amelyen méltóztatott meghallgatni az érdekelt nyugdíjasokat és azoknak érdekképviseleteit is, tudom, hogy egynéhány jelentéktelen módositást el is fogadott, mindezzel azonban ez a törvényjavaslat még nem vált elfogadhatóvá ... Elnök : A napirend tárgyalására szánt idő letelt. Kérem a kéjjyiselő urat, szíveskedjék beszédjét befejezni. Propper Sándor : ... általános szociálpolitikai szempontból, nem vált elfogadhatóvá gazdasági szempontból. Ez a javaslat a változások után is változatlanul rossz és ha az érdekeltek nagy tömege azt kéri, hogy vonják vissza a javaslatot, hagyják meg a mai bizonytalan helyzetet és várjanak a törvényhozási intézkedéssel egy megfelelőbb atmoszférát, amikor talán sikeresebben lehet szociálpolitikai törvényeket alkotni, ugy ezt az egyetlen kérelmüket igazán honorálni lehetne. Én ezt a javaslatot nem fogadom el (B. Podmaniczky Endre : Ha pedig visszavonnák, akkor az lenne a baj, hogy visszavonták ! — Esztergályos János : Próbálják meg !) Nem volt időm a memorandumoknak tömegét itt ismertetni. Az érdekelteknek ezrei maguk kérik, hogy ne méltóztassanak nekik szociálpolitikát csinálni ilyen alapon, hanem vonják vissza a törvényjavaslatot és bízzák az intézkedést továbbra is a bíróság hosszú és bizonytalan megállapitásaira, mert azokban jobban bíznak, minthogy azokból esetleg mégis csak kijöhet valami jó, mig ennek a törvényjavaslatnak rendelkezései abszolúte rosszak. Én arra kérem a pénzügyminister urat, hogy ha nincs túlságosan elkötelezve a Pénzintézeti Központnak és a többi vállalkozói testületeknek és érdekképviseleteknek, tegye meg azt a negativ szociálpolitikai lépést és honorálja azt a kívánságot, vonja vissza a törvényjavaslatot és vegye újra tárgyalás alá. Hivja meg újból ankétra az érdekelteket és minden befolyástól mentesen szövegezzen meg olyan törvényjavaslatot, amely az érdekelteknek, nem mondom hogy tetszésével, hanem legalább megelégedésével, beletörődésével találkozik. Elég szerény, elég igénytelen vagyok, csupán olyan javaslatot kérek, amelybe bele tudnak törődni maguk az érdekelt nyugdíjasok is. A törvényjavaslatot mindezeknél fogva nem fogadom el és nagyon szeretném, ha a minister ur utánam nyomban felállana és bejelentené, hogy a törvényjavaslatot visszavonja. (Helyeslés a szélsöbaloldálon.) Elnök : A napirend tárgyalására szánt idő letelvén, a vitát megszakítom. A házszabályok 205. §-ának második bekezdése értelmében most van az az időpont, amikor Lendvai István képviselő urat a házszabályok 205. §-ának a) pontja alapján a szó megilleti. Lendvai István -. T. Nemzetgyűlés ! Két szempontból kell röviden szóvátennem Sándor Pál t. képviselőtársamnak június 2-án elmondott beszédét. Ennek a beszédnek során Sándor Pál t. képviselőtársam arról beszélt, hogy szerinte Bethlen István gróf ministerelnök a magyar kereskedelmet lealacsonyító és megrágalmazó kifejezésekkel illette, majd szórói-szóra a következőket mondotta (olvassa) : »Nem tesz jó szolgálatot az országnak az, aki kereskedelmünket, amely tud élelmes lenni, amelynek megvannak_ a maga relációi és amely a jövőben is meg fogja tenni kötelességét, sárba rántja; annál kevésbé tesz jó szolgálatot, mert amit a ministerelnök ur mondott, azt meghallják külföldön is. És ha a ministerelnök ur igy beszél, akkor hogyan beszéljen más, aki távol áll tőle ? Hogyan követelhetjük Lendvai képviselő úrtól, hogy másképen beszéljen a kereskedelemről, mint a ministerelnök ur.« Hát, t. Nemzetgyűlés, én nem tudom, hogy clZ EL t. képviselőtársam, aki mai kevésbé szerencsés viszonválaszában a korrektséget annyira hangsúlyozta, miért épen csekélységemet választotta ki arra, hogy ilyen furcsa nexusba hozzon a ministerelnök urnák egy állitólagos beszédével! Azt mondta továbbá a képviselő ur velem szemben, hogy (olvassa): »Ö — t. i. Lendvai István — teljes joggal hivatkozhatik arra, hogy ha a ministerelnök ur igy beszél, akkor ő túllicitálhatja.«. Én a licitálás kérdésében semmi esetre sem vagyok olyan kompetens, mint az a képviselőtársam, aki ezt mondotta. (Derültség.) De ha már a kereskedelemről van szó, ki kell jelentenem, hogy a legjobb tudomásom szerint Magyarország ministerelnöke, — akitől pedig, hogy politikailag távol állok, azt maga Sándor Pál képviselő ur is elismerte — a tisztességes, becsületes magyar kereskedelemről soha lealacsonyitó, megrágalmazó, sárbarántó kifejezést nem [használt. Soha sem szabom az én felfogásomat ahhoz* hogy a ministerelnök ur mérsékelten vagy nem mérsékelten nyilatkozik-e valamiről. Ha a ministerelnök ur valamiféle kellemetlen kifejezést használt a kereskedelem szempontjából, ^ ugy meg vagyok róla győződve, hogy azt kétségtelenül csak egy bizonyos fajtájú kereskedelemmel, egy bizonyos fajtájú kereskedelmi etikával kapcsolatban használhatta és amennyiben ez igy megtörtént, nem vagyok hajlandó a ministerelnök urat túllicitálni, hanem kijelentéseit mindenben, mint még olyan szélső ellenzéki is,'csak helyeselni tudom. Ha azonban bármikor, akár a ministerelnök ur, akár más valaki a tiszíeségtelen, a rabló kereskedelem ellen, amelyre a kereskedelem szó nem is illenék rá, éles kifejezéseket használt volna, azt hiszem, valamennyien, akik komolyan gondolkozunk és akik komolyan vesszük az etikai