Nemzetgyűlési napló, 1922. XLV. kötet • 1926. június 05. - 1926. október 26.

Ülésnapok - 1922-569

24 À nemzetgyűlés 569. ülése 1926. évi június hó 15-ên, kedden. pénzügyministerek közül ridegebb, a tényekhez alkalrnazkodóbb beszédeket alig mondott valaki, mint én. Olvassa el a képviselő ur akármelyik beszédemet: én megmondottam a kellemetlen dolgokat is, nem fáztam tőlük, sohasem kerestem a tapsot és helyeslést. Tudtam, amikor ezt a tárcát elvállaltam, hogy itt minden érhet, csak népszerűség nem, tudtam azt is, bogy ilyen támadások bőven fognak érni, csak azt nem vártam, hogy épen a t, képviselő ur részéről és ily módon jöjjenek a támadásokMindezzel számoltam s nekem csak egy lelki megnyugvásom van: megtettem mindent, amit lelkiismeretem diktált, hazám és országom érdekében. (Élénk helyeslés és laps a jobboldalon és a középen. — Esztergályos János: Mintha ez hattyúdal volna! — Élénk derültség a jobboldalon.) Elnök: Csendet kérek! Bud János pénzügyminister: Igen t. képviselőtársam azt mondotta, — s ezzel a kérdéssel akarok foglalkozni, mielőtt a forgalmi adó kérdésére áttérnék — hogy (olvassa): »a pénzügyi közegek között vannak olyanok, akik az állam érdekein kivül saját érdekeiket is szolgálják«. Sohasem vitattam s ma sem vitatom, hogy nem lehetnek a pénzügyi adminisztrációban is visszaélések és visszásságok. (Horváth Zoltán: A jutalékrendszert meg kell szüntetni!) Azt megszüntettem; mégegyszer nem szüntethetem meg. (Sándor Pál: Dehogy van megszüntetve!) Én jobban tudom! (Sándor Pál: Kérem, nincs megszüntetve!) Én jobban tudom! (Sándor Pál: Kérem, nincs megszüntetve! — Derültség jobbfelől. — Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Bud János pénzügyminister: Nagyon rossz néven veszem, hogy igen t. képviselőtársam egyes eseteket általánosít. A mai időkben, amikor a tisztviselőknek, sajnos, olyan rettenetes megélhetési viszonyokkal kell küzdeniök, meg tudom érteni, ha akad, aki megtéved, de hála Istennek, ezek ritka hollók és ezek mindig elvették és el fogják venni büntetésüket. Ha igen t. képviselőtársam tud ilyen esetet, jöjjön hozzám, meglátja, hogy az illető meg fogja kapni méltó büntetését, de a derék, érdemes tisztviselői kart általánosságban megtámadni nem lehet. (Ugy van! Ugy van! jobbfelől és a középen. — Sándor Pál: Nem támadtam meg!) Még csak t. képviselőtársamnak egy-két gondolatára akarok reflektálni. Lehetetlenül hangzik, de ugy állitja be beszédeit, mintha én olyan rendeleteket adnék, amelyek már nem is illők becsületes emberhez. Hogyan értette ezt az igen .t képviselő ur? (Sándor Pál: Azt tudja a minister ur, hogyan értettem. Nem érintettem ezzel az ön személyi becsületét!) Akkor rendben van! Ezt tisztázni akarom s ezt el is vártam. (Propper Sándor: Ilyen érzelgős pénzügyministert még nem láttam! — Zaj a jobboldalon,) Ön lehet, hogy nem érzékeny! Még csak a forgalmi adó kérdésével akarok foglalkozni, mert igen t. képviselőtársam szemrehányásokat tesz, hogy Ígéreteimet még mindig nem váltottam be. Sajnálom, hogy igen t. képviselőtársam nem volt itt múltkori beszédemnél. Azt mondottam: igenis, amit Ígérek, azt szeretem be is tartani, de itt olyan nehéz kérdésekkel állok szemben, olyan érdekösszeütközésekről lehet szó, amelyeket lehet, hogy a képviselő ur könnyedebben vesz, de amelyeket az, aki a felelősséggel vezeti ezeket a dolgokat, nem vehet olyan könnyen. Ami elsősorban az importnálvaló forgalmi adócsökkentést illeti, ezt meg akartam valósítani, meg akarom valósitani ma is, de a másik oldalon az egész gyáripar kivan ja, hogy hasonló elbánásban részesüljön, ami soha sem volt kontemplálva. Ebből természetszerűen érdekösszeütközések támadnak egyrészt az érdekeltségek között, de másrészt a szakministerek között is. Ami az exportot illeti, igen t. képviselőtársam jól tudja* hogy ilyen kérdéseket nem lehet máról-holnapra megoldani. Igenis, hónapok óta készül a terv és remélem, hogy rövid idő alatt meg is tudjuk valósitani. üikkenkint kell elővennünk az összes árukat: mi az az arányszám, amelynek alapján a visszatérítés megtörténhetik. (Sándor Pál: Egy és fél év óta!) Bocsánatot kérek, erről hat hónap óta van törvény és azóta ez állandóan munkában van. Igen t. képviselőtársam nagyon jól tudja, hogy épen ezeket a kérdéseket milyen nehéz megoldani. Törekszem erre, de végeredményben csak akkor tudom megoldani, ha ez a megoldás a közvéleményt kielégíti. Ezzel be is fejezem beszédemet. Még csak arra térek ki, hogy igen t. képviselőtársam kifogásolta, hogy én tanár vag-yok. Ezt én nem szégyenlem. (Helyeslés jobbfelől és a középen. — Forster Elek: Nem is lehet! Csak dicsőség!) Ennek örülök legjobban, mert húsz évi tanulás tapasztalatait hoztam ide ebbe a székbe. (Helyeslés jobbfelől.) És ha körülnézünk a világban, azt látjuk, hogy épen a nehéz helyzetekben — ott van pl. Németország — tanárok váltak be jól ebben a székben is. Tudom, honnan erednek ezek a támadások; olyanoktól, akik nem szívesen látják, hogy tanár került ide. (Ugy van! jobbfelől.) Azt hiszem azonban, hogy aki az én működésemet nézi, ha egy kis objektivitás van benne, nem vonhatja kétségbe, hogy van bennem elég praktikus érzék is. (Ugy van! Ugy van! jobbfelől és a középen.) Azt mondotta igen t. képviselőtársam, liogy én vagyok az egyetlen, aki az ország gazdasági fejlődését megakadályozza. Ezt csak akkor mondhatja, ha nem vesz tudomást arról a gazdaságpolitikáiról, amelyet ebből a székből folytattam. Hiszen a pénzügyministeri szék mindig olyan szék volt, amely a legkevésbé törődött a gazdaságpolitikával, mégis méltóztassanak csak utána nézni, mik történtek a hasznos beruházások terén és egyéb tereken a költségvetésen belül. Ha csak egy kis alkalmam volt, mindig ott állottam a gazdaságpolitikumok megalkotásánál, nem mulasztottam el ezt soha Bemmiféle irányban. Hiszen igen t. képviselőtársam, ha akarná, tanúságot tehetne arról, hogy alig kerültem ide mint tárcanélküli minister, én voltam az, aki, amikor a képviselő ur panaszokkal jött hozzám, megvizsgáltam a kereskedelem panaszait és a kereskedelemügyi minister úrral egyetértően az összes korlátozások megszüntetésére törekedtem. Vájjon nem én voltam-e, aki a vámigazgatásnál minden olyan zaklatást ki akartam, küszöbölni, amelyek gazdaságpolitikailag nehéz helyzetet teremtenek? Vájjon az adott viszonyok között nem karoltam-e fel a hitelpolitika összes kérdéseit! Hogy a külfölddel való tárgyalásokban és a befelé való vonatkozásokban nem tudok minden kérdést megoldani, az természetes, mert hiszen a rendelkezésre álló erők fogyatékosak, de büszke leszek arra, hogy mint tanár megfeleltem hivatásomnak. (Ugy van! Ugy van! Élénk helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon és a középen.) Elnök: Sándor Pál képviselő ur félreértett szavainak megmagyarázása címén kért szót. A szó a képviselő urat megilleti. Sándor Pál: T. Nemzetgyűlés ! Talán meg