Nemzetgyűlési napló, 1922. XLV. kötet • 1926. június 05. - 1926. október 26.

Ülésnapok - 1922-569

À nemzetgyűlés 569. ütése 19.26. évi június hó 15-én, hedden. 25 fogja érteni a t. Nemzetgyűlés, hogy az után az igazán erős ellentámadás után, amelyet a pénzügyminister ur intézett most ellenem, — bevallom, az enyém sem volt gyönge — csak bizonyos kérdésekre terjeszkedem ki s nem az egészre. Ehhez ugyanis e pillanatban hiányzik a matéria, mert nem igen hallottam jól a pénzügymimister urat, egyes olyan kérdésekre azonban, amelyek a pénzügyminister ur előtt is fontosaknak tűnnek fel, néhány szóval mégis, amennyire lehet, röviden reflektálok. Azt hiszem, itt a legfőbb ideje annak, hogy őszinte, nyilt politikát folytassunk itt a nemzetgyűlésben. Lehetetlenség, hogy mig a múltkori két és félórás beszédem a kormánypárt csöndes helyeslésével is találkozott, sőt beszédem után a kormánypárt egyes markáns képviselői, akik nem is liberálisok, gratuláltak is nekem, addig e korridori hangulat után, — amelyről nem óhajtok itt beszélni, mert sohasem mondtam vissza olyan dolgot, amit kinn beszéltünk, mert régi parlamenti ember vagyok — a mai napon egyszerre teljesen más képet mutat a nemzetgyűlés, amikor a t. pénzügyminister ur felszólalt. (Zaj a jobboldalon.) Én átengedem a szót másnak! Elnök: Csendet kérek! (Rothenstein Mór: Mondta, hogy nem liberálisok! — Horváth Zoltán: Tiltakoznak az ellen!) Sándor Pál: A nem őszinte politika miatt, igazán mondhatom, kétségbe kell esni. Egy olyan kérdést, amely az országra a legvitálisabb, az adóalanyok fentartásának kérdését tisztán pártpolitikából kétféleképen beállitani nem lehet. Vagy olyanok az adóalanyok ebben az országban, amelyek elbiriák azokat a nehéz adókat, azokat a nehézségeket és azokat a zaklatásokat, amelyeknek ki vannak téve ... (Berki Gyula közbeszól. — Zaj.) Elnök: Berki Gyula képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni. Sándor Pál:... vagy pedig nem elég erősek és akkor fel kell állani és meg* kell mondani egyhangúlag a véleményt. Vagy pedig ha a t. túloldal nem óhajtja ezt a nemzetgyűlésen vita tárgs'úvá tenni, megvan minden pillanatban az alkalma arra, hogy a kormányelnököt és a pénzügyministert arra szorítsa, hogy kötelességét teljesítse. Nem értem a t. pénzügyminister urat abban a tekintetben, hogy azt hitte egy pillanatig is, hogy én a személyét támadom. (Bud János pénzügyminister: Elolvastam a beszédét!)) A t. minister ur professzor és tud a sorok között is olvasni. Nem szó szerint kell valamit venni, —-. méltóztatik tudni, pl. egy szerződésben — hanem annak a szellemét. Én a tpénzügyminister úrról soha olyat nem mondottam, ami a pénzügyminister ur személyére nézve valami alantas vagy pedig becsületrabló intencióból származott volna. Én tisztán és világosan megmondottam, — és ha a pénzügyminister ur személyesen elolvasta volna beszédemet, megtalálta volna benne — hogy én a pénzügyministert támadtam. Én soha személyeket nem támadok, a pénzügyministert támadom, de nem a pénzügyminister ur személyét. Bocsánatot

1 kérek, csak nem tételezheti fel a pénzügyminister ur rólam, hogy más irányban egy embert, egy személyt fogok támadni, ha nem is ministert. Igen, ha valaki megtámadott illetlenül vagy ugy, hogy az becsületembe vág, akkor felelek rá, de hogy egy ministert megtámadok másként, mint ministert, ezt nekem inszinuálni nem lehet. (Szabó József: Nem mondotta, hogy tolvaj, de hát...) Bocsánatot kérek, én nem mondom soha senkire, hogy tolvaj addig, mig a biróság ezt rá be nem bizonyította. Ilyent nem lehet rólam állítani. Ha a pénzügyminister urat támadom és támadtam, ezt olyan formában tettem, amilyen formában ebben a parlamentben támadni lehet, mert hiszen ha más formában támadtam volna, elnöki rendreutasitásban lett volna részem. (Gr. Hoyos Miksa: Azt meg lehet ugy csinálni!) Meglehet, hogy ez spanyol divat

4 (Gr. Hoyos Miksa: A spanyol divat sokkal jobb, mint az ön divatja, ha már erről van szó!) talán az a divat, amelyet ön megtanult és megszokott az őseinél, nálam ez nem divat. Vegye tudomásul a képviselő ur. (Gr. Hoyos Miksa: És ön is!) Elnök: Hoyos képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni! (RothensteinMór: Inkább viasz, mint divat!) Rothenstein képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni. (Gr. Hoyos Miksa közbeszól.) Hoyos Miksa képviselő urat ismételten kérem, méltóztassék csendben maradni. Sándor Pál: Ez ismét azt mutatja, hogy igazam volt a múltkor, amikor azt mondottam, hogy ebben az országban csak jól kell indokolni tudni valamit és ezzel az indokolással a dolog el van intézve, még ha nem is helyes. Amikor felálltam, hogy az adókról beszéljek, méltóztassék, t. minister ur meggondolni azt, hogy én évekig hallgattam és nem kritizáltam a minister urat és csak akkor szólaltam fel, amikor olyan súlyos lett a helyzet, hogy ezt meg kellett tennem, amikor arról az oldalról is felkértek, (Felkiáltások jobbfelől: Kik?) hogy ebben a tekintetben felszólaljak. (Felkiáltások jobbfelől: Kik?) T. Uraim, vagy hisznek nekem, vagy nem. Ha nem hisznek, jó, ha hisznek, akkor is jó. Én neveket önök közül nem fogok kipécézni. Hiszen utánam felszólalt Csizmadia képviselő ur a kormánypárt oldaláról és megdicsérte az én beszédemet. (Horváth Zoltán: Pedig ő a legnagyobb tagja az egységespártnak!) Méltóztassék meghallgatni az első paszszust, amelyben azt mondja (olvassa): »Sándor Pál igen t. képviselőtársam nagyszabású és magas szárnyú beszédében foglalkozott stb « (Horváth Zoltán: Az egységespárt nagyszabású tagja! — Esztergályos János: A legőszintébb képviselők közé tartozik az egységespártban! — Erődi-Harraeh Tihamér: Ugy látszik, azt rossz néven veszik, ha valaki udvarias!) Azután a t. képviselő ur az adók tekintetében ugyanazt még erősebb formában ismerteti, mint én. Miért nem támadja a t pénzügyminister ur Csizmadia képviselő urat, miért támad engem? Bocsánatot kérek, nekem elég széles hátam van, t. minister ur. Engem méltóztassék csak mindig támadni, mert amit én mondok, azt meggyőződésből mondom. (Bud János pénzügyminister: Sohasem támadtam!) Ha valamit ezen a fórumon mondok, azt az ország érdekében vélem megmondani. Lehet az helyes vagy helytelen, ahogy a minister ur maga is koncedálta. Mindenütt, ahová a képviselő urak vagy a minister urak is eljönnek, nem fognak mást hallani, mint a legrettenetesebb nyomort, mely egyáltalában elképzelhető, (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) nem fognak mást hallani, mint azt, hogy képtelenség, hogy megfizessék az adót. A legutóbbi alkalommal, amikor lenn voltam Szolnokon, azt hallottam, hogy az agráriusok nem fogják tudni adójukat megfizetni, mert a jövedelemadó egy bizalmas rendelet folytán... (Bud János pénzügyminister: Még nincs is rendezve!) Bocsánatot kérek, amit oda-