Nemzetgyűlési napló, 1922. XLV. kötet • 1926. június 05. - 1926. október 26.

Ülésnapok - 1922-579

A nemzetgyűlés 579. ülése 1926. évi oldóhcr hó 18-án, hétfőn. 285 részéről, hogy lényeges változás történjék a kormány kebelén beiül is és azok a beszédek, amelyek a népjóléti minister ur részéről az utóbbi hetekben elhangzottak, nem voltak másra szánva, mint arra, hogy felfelé igazolja a maga posszibilitását, azt, hogy milyen erőteljes ember ő és hogy bebizonyítsa azt, hogy ő a legalkalma­sabb ember a szocialistákkal szemben való le­számolásra. Hiszen az utóbbi napokban jelent meg a lapokban egy rendőri jelentés, amelyben egy plakátról volt szó, amelyet ki akartak osz­tani, vagy kinyomatni, s amelyekről ma sem tud a közvélemény semmivel sem többet, csak annyit, hogy a rendőrség ennek a plakátnak ki­ragasztását megtiltotta. Ugy halljuk, hogy egy párt vagy egy csoport, amelyet azzal vádolnak, hogy ilyen plakátot akart volna kiragasztani, a legélesebben tagadja ezt. A mi információnkat kell tehát helyesnek elfogadni, amely szerint olyan plakátot kivántak kiragasztani Budapest utcáin, amelyen ez áll : Éljen Vass József dr., Magyarország minister­elnöke ! Mindenesetre érdemes volna tudni, hogy kik azok, akik ilyen plakátot rendelnek, akik ilyen plakátot kinyomatnak és ki akarnak ragasz­tani, amely plakátnak kiragasztását a rendőrség­nek meg kell akadályozni. Én abban sem látnék semmit, hogy ha valakinek az volna a véleménye, hogy Vass József jobb ministerelnök, mint Beth­len István gróf, akkor annak is adják meg a lehetőséget. A plakát kiragasztásával semmiesetre sem lehet ezt a kérdést elintézni és Vass József ministerelnökségét megakadályozni. Ha van olyan törekvés Magyarországon, amely azt kívánja, hogy ilyen személyváltozás álljon be, és ez tisz­tán egy plakáton múlik, akkor a rendőrség ne akadályozza meg, hogy ez tényleg megtörténhes­sék, mert nem lehet tudni, nem használ-e vele az országnak, azok után a radikális és éles beszédek után, amelyeket Salgótarjánban tartott, ahol élénkbe állitottak egypárat azokból a fekete inge­sekből, akik ellen a ministerelnökhelyettes ur ott olyan nagyon dörgött. Nem volna tehát helyes és célszerű, ha neki, aki a konszolidációnak Magyar­országon esetleg nagy hasznára tudna lenni és Magyarországot egy ujabb veszedelemtől meg tudná menteni, nem adnák meg a lehetőséget arra, hogy érvényesülni tudjon és politikáját gyakorlatilag is meg tudja valósitani. A nemzetgyűlés és az ország mást várt a mai bemutatkozótól ; (Ugy van ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) várta volna azt, hogy a kormány mindazokra a kérdésekre nézve tájékoztassa a Házat, amelyeket itt Rassay képviselő ur már emiitett. Teljes lehetetlenség, hogy abban a ret­tenetes gazdasági nyomorúságban, amely a sza­nálásnak a következménye, ne tájékoztassa a felelős ministerelnök a nemzetgyűlés utján az országot arról, hogy mik a szándékai, tervei, mi az, amit megvalósitani kivan. Tűrhetetlen állapot az, amit vidéken az adó­behajtás körül tapasztalunk, hogy bemennek az adózók házába, mikor ők a mezőn dolgoznak és elviszik párnáikat, legszükségesebb gazdasági fel­szereléseiket, mint ahogy ez legutóbb Tokod köz­ségben történt, ahol ebből kifolyólag óriási fel­háborodás mutatkozik. S akkor csodálkoznak az­után azon, ha egy község népe esetleg elveszíti türelmét és azzal a közigazgatási funkcionárius­sal szemben, aki igy értelmezi kötelességét, más­kép ad kifejezést elégületlenségének. A közvélemény joggal várja azt, hogy itt valami történjék és neesak az adópolitika tekin­tetében, hanem a beruházás kérdéséről is valami hangozzék el a ministerium részéről, mert azt, amit itt beruházásnak szántak, hogy pl. beruhá­zás gyanánt akarják feltüntetni, hogy a tolonc­házat kibővitik, (Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Lillafüred!) azt hiszem, nem lehet olyan beruhá­zásnak tekinteni, amiről szó volt. A kultusztárca kulturális feladatainak meg­valósításában (Farkas István: Hegedüs-turné!) a legnagyobb készséggel segítünk a kormánynak, ha arról van szó, hogy tanyai iskolákat akar épiteni, (Bud János pénzügyminister: Építünk!) ha az általános népjólétet és a szociális művelt­séget kivánja szolgálni. De nem segíthetjük ahhoz, hogy olyan kiadások eszközöltessenek, amelyeket mi hibásaknak tartunk, hogy pl. Balatonfüreden építsenek egy olyan épületet, amelyről talán más, vagyonosabb államok is könnyen lemondtak (Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Lillafüred!) és amelyről azt hiszem, mi is még hosszú ideig le tudtunk volna mondani. Sokkal fontosabb^ lett volna, ha a tanyai iskolákat épitjük ki elsősor­ban, minthogy milliárdokért építkezünk a Bala­ton partján. Nagyon könnyen elbírta volna az ország azt is, ha Lillafüreden nem építenek több­milliárdos költséggel olyan pazar szállodát, amelynek szükségességét eddig még senki sem érezte, amelyet nélkülözni lehetett volna legalább addig, amig más bajok orvoslása megtörténik. ^ Elnök : Kérem a képviselő urat, szíveskedjék beszédét befejezni. Peyer Károly : Nyomban befejezem. Azt nem lehet kulturális feladatnak minősíteni, hogy milliárdos költséggel f inanciroznak színészi vállal­kozást, amely költségből az országnak semmi haszna nincs. Ezt megcsinálhatja esetleg egy szinház, ha erre pénze és bátorsága van, de hogy amikor az adók alatt roskadozik az egész ország, amikor a gazdasági élet pang, az állam ilyen luxuskiadásokat eszközöljön, az nem helyes. Első­sorban a legszükségesebb kiadásokra kellene a pénzt fordítani. Ezt nem látjuk, pedig az ország azt várta volna a ministerelnök úrtól, hogy tessék nyilat­kozni arra vonatkozóan, mik a tervei a további szociális Programm tekintetében, mikor szándé­kozik a munkásbiztositásnak ezt a lehetetlen állapotát megszüntetni, hogy a munkások baleset esetén nem tudnak a megfelelő járadékhoz jutni. Hol vannak azok a törvénsgavaslatok, amelyeket beigértek, hol vannak a munkanélküliség esetére való biztosításról, hol vannak a rokkant- és agg­kori biztosításról szóló törvényjavaslatok 1 Mind­ezekről egy szó sem hangzik itt el. Csak arról hallunk kijelentést, hogy a kormány szociális és kulturális feladatokat kivan megvalósitani, de hogy melyek ezek a szociális és kulturális felada­tok, a tekintetben teljesen homályban marad az ország, ugy hogy azt kell feltennünk, ez csak olyan kijelentés, amely a közvélemény meg­nyugtatására szolgál, történni pedig nem fog semmi sem. Én tehát az elnök ur napirendi javaslatával szemben azt javaslom, hogy a holnapi ülés napi­rendjére tűzessék ki a ministerelnök ur mai nyi­latkozata. Tétessék lehetővé a pártoknak, hogy ehhez a kérdéshez hozzászólhassanak. Mig ez a vita tart, a nemzetgyűlés elnöksége hívja össze azokat a bizottságokat, amelyek előtt ezek a szo­ciális törvényjavaslatok fekszenek, a bizottságok tárgyalják le azokat és amint munkájukkal elké­szültek, tegyenek jelentést erről a Háznak, úgy­hogy akkor elsősorban ezek a szociális javaslatok tűzessenek ki a Ház napirendjére és ezek tár­gyaltassanak le. (He'yeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök : Szólásra következik! Forgács Miklós jegyző: Kálmán Jenő! Kálmán Jenő : T. Nemzetgyűlés ! Az elnök ur napirendi javaslatát nemcsak pártállásomból ki­folyólag fogadom el, hanem azért is, mert az tökéletesen házszabályszerü és logikus. Házszabály­42*

Next

/
Thumbnails
Contents