Nemzetgyűlési napló, 1922. XLV. kötet • 1926. június 05. - 1926. október 26.

Ülésnapok - 1922-579

A nemzetgyűlés 579. ülése 192 Egyetlen konkrétumot találok erre vonatkozóan az utóbbi napokban, mégpedig az igen t. belügyminister ur nyilatkozatát, aki röviden a következő szójátékkal felelt a titkos társaságokat illetően felvetett kérdésre (olvassa) : »Vagy titkos a társaság és akkor nem tudok róla, vagy nem titkos, és ebben az esetben a kormányzat szeme előtt folyik le annak minden ténykedése.« Bocsásson meg a belügyminister ur, de ugyanezzel a logikával a titkosrendőrség létezését is kétségbevonhatja és megállapíthatja, bogy titkos rendőrség nincs, mert annak működéséről ő tud. (Ugy van! Derültség balfelől.) Engedelmet kérek, valamely intézmény vagy hatóság működése nem abban a tekintetben minősül titkosnak vagy nem titkosnak, hogy a t. kormány tud e róla, hanem olyan értelemben, hogy a nyilvánosságnak, a közvéleménynek ellenőrzése alatt áll-e 1 A másik, ami mintegy feleletül jött erre a mi aggodalmunkra és várakozásunkra, hogy vaijon levonja-e a kormány bizonyos vonatkozásokban ennek a frankügynek következményeit, különösen ezeknek a titkos társaságoknak kérdésében : az uj belügyi államtitkár ur kinevezése, aki azt hiszem, beleirta immár a magyar történelembe nevét azáltal, hogy az első magyar fasiszta csoportokat »sasok« elnevezés alatt az ő égisze alatt és támogatásával ajándékozták a magyar közéletnek. (Malasits Géza: Sárga-fikete sasok! — Zaj balfelől.) Elnök : Csendet kérek ! Rassay Károly : Függetlenül azonban a frankhamisitási bűnügytől és annak lezárásától, a közvélemény ebben a tekintetben is várja a t. ministerelnök ur megnyilatkozását. Ismételnem kell, négy hónapi vakáció után jöttünk Össze és nyolc hónappal állunk a nemzetgyűlés törvényben megszabott határidejének letelte előtt. Ily körülmények között valóban helyes, ha felvetjük a kérdést : mi van azokkal a problémákkal, amelyeket ennek a nemzetgyűlésnek, sőt bátor vagyok azt mondani, hogv a kormányzat folyt' nossága alapján már az előbbi nemzetgyűlésnek is meg kellett volna oldania. Ott állunk, hogy a második nemzetgyűlés is befejezve munkáját, széjjeloszlik. Hét éve van a magyar államnak nemzetgyűlése. Alkotmányozó nemzetgyűlése. Fel kell vetnünk a kérdést, hogy tulaj don képen ezalatt a hét év alatt mi olyat végeztünk el, amit egy nemzetgyűlésnek el kell végeznie. Ezen a téren kénytelen vagyok elismerni, hogy a kormányzat munkája a pénzügyi vonatkozásokban sikerrel járt. A pénz, a magyar valuta stabilizáltatott, az államháztartás egyensúlya biztosítva van. Bár, ami az államháztartás egyensúlyának biztosítását illeti, méltóztassanak megengedni, hogy erre azt a megjegyzést tegyem, hogy annak az államháztartásnak egyensúlya van biztosítva, amelynek egyensúlyozottságáról és biztosítottságáról mennél kevesebbet beszélünk. Mennél többet beszélünk arról, hogy az államháztartás egyensúlya biztosítva van, annál inkább kétes ennek a biztositásnak stabilitása és alapja. Nem hiszem, hogy a régi Magyarországon szükséges lett volna annyit hangoztatni az államháztartás egyensúlyának biztositott voltát. De ezzel a ténnyel szemben, amelyet én lojálisán koncedálok, ott áll a másik: a magángazdaság helyzete és az általános közgazdasági helyzet. Itt képtelenek vagyunk egy lépéssel is előrehaladni. (Ellenmondások ..obbfelől.) Én nagyon szívesen meghallgatom, hogy mennyit haladtunk előre, és azt konsziderálni fogom. Tény azonban, hogy közismerten elfogadott és a pénzügyminister ur részéről is elfogadott igazságként kezelték azt, hogy a pénzügyi egyensúly helyreállítása után az adómérséklés politikájának ut'. évi október hó 18-án, hétfőn, 281 jára kell térni. Engedjen meg, a pénzügyminister ur, de e tekintetben semmit sem tapasztaltam. (Fábián Béla : Háromszáz százalékkal emeli a kereseti adót! — Zaj balfelől.) Elnök : Csendet kérek ! Rassay Károly: Nem beszélek a forgalmi adó fázisrendszeréről, ami nincs bevezetve, nem beszélek a jövedelmi és vagyonadó emeléséről, amely átlagosan 35%-kal emeltetett, de appelállok minden képviselőtársamnak a maga élete körében szerzett tapasztalataira és állitom azt, hogy a pénzügyminister ur az adómérséklés terén egyetlen egy lépést sem tett. (Malasits Géza : Még nagyobbat produkált !) Itt van az adóadminisztráció egyszerűsítése és az élethez való közelebbhozása. Azt hiszem, ez a t. pénzügyminister urnák is programmja volt. A pénzügyministeri székből nagyon számos alkalommal hallottam ilyen kijelentéseket. Ezzel szemben tény az, hogy az igen t. pénzügyminister ur is kénytelen egészen abnorm is intézkedésekhez fordulni, hogy az adminisztráció tekintetében az adózó közönséget zaklató vexaturákat valamiképen eliminálja. (Fábián Béla : Ezek ujabb zaklatások !) Itt van a takarékosság kérdése. Ismételten elhangzott kormányzati nyilatkozat a takarékosság kérdésében. E tekintetben sem tudunk előrehaladni. A kormányzatnak olyan felhatalmazása volt a mai állami igazgatás egyszerűsítésére, amely példátlan parlamentáris kormányzat mellett. És nem látunk sehol, sem a közigazgatás, sem az igazságszolgáltatás egyszerűsítése tekintetében olyan intézkedéseket vagy javaslatokat, amelyek pedig a megváltozott viszonyok között elkerülhetetlenek. (Ellenmondás a közéven.) Nem tudom miért int tagadóan az igen t. igazságügy minister ur 1 (Pesthy Pál igazságügyminister : Mert nem ugy van, ahogy az igen t. képviselő ur mondja!) Méltóztassék elárulni, hogyan van 1 Tessék csak felütni a nemzetgyűlés négyesztendei működéséről szóló jegyzéket, amelyet a törvénytárban meg fog a minister ur találni és méltóztassék mutatni nekem, egy-két kisebb intézkedéstől eltekintve, komoly szervezeti intézkedést az igazságszolgáltatás terén ! Itt van azután a beruházások kérdése, a 82 millió aranykoronának a kérdése, amely öszszeget még mindig nem tudunk beruházási célokra felhasználni. Engedelmet kérek, amikor a magyar gazdasági élet teljesen ki van éhezve arra, hogy minél nagyobb mértékű beruházásokat eszközöljünk, amikor a helyzet az, — amit azt hiszem, az uj kereskedelemügyi minister ur is megállapított — hogy az eddigi beruházások nem váltották be azokat a célokat és reményeket, amelyeket vártunk tőlük, — aminek magyarázata épen abban rejlik, hogy a beruházásoknak terjedelme nem elégséges az ilyen hatás kiváltásához — akkor nem lehet irreleváns az, hogy 82 millió aranykorona, a magyar állam tulajdonát képező pénzösszeg felvehetetlenül hever ma valamelyik bank trésorjában. (Fábián Béla: Kamatot fizetünk érte !) A földreformkérdés ma sincs megoldva és ezért a földhitel kérdése szintén a megoldatlan problémák közé tartozik. Itt vannak azok a szociális reformok, amelyekre annyiszor történik hivatkozás minden oldalról, de amelyekben egy lépéssel sem tudunk előrehaladni. Ott van a földreform kérdése, amely földreform kátyúba került. Itt ismét be kell látni és be kell vallani, hogy csak a jelszónak tettek szolgálatot, amikor azt megvalósították, anélkül, hogy gondoskodtak volna annak pénzügyi lebonyolításáról is. Itt van a házhelyek kérdése. Kiosztottak 250.000 házhelyet és ma azon vitatkoznak, hogy 3000 házhelyet lakással épitsenek-e be, vagy pedig elaprózott pénzösszegeket adjanak-e az egyes