Nemzetgyűlési napló, 1922. XLV. kötet • 1926. június 05. - 1926. október 26.

Ülésnapok - 1922-579

A nemzetgyűlés 579. ülése 192 Egyetlen konkrétumot találok erre vonatko­zóan az utóbbi napokban, mégpedig az igen t. belügyminister ur nyilatkozatát, aki röviden a következő szójátékkal felelt a titkos társaságokat illetően felvetett kérdésre (olvassa) : »Vagy titkos a társaság és akkor nem tudok róla, vagy nem titkos, és ebben az esetben a kormányzat szeme előtt folyik le annak minden ténykedése.« Bocsás­son meg a belügyminister ur, de ugyanezzel a logikával a titkosrendőrség létezését is kétségbe­vonhatja és megállapíthatja, bogy titkos rendőrség nincs, mert annak működéséről ő tud. (Ugy van! Derültség balfelől.) Engedelmet kérek, valamely intézmény vagy hatóság működése nem abban a tekintetben minősül titkosnak vagy nem titkos­nak, hogy a t. kormány tud e róla, hanem olyan értelemben, hogy a nyilvánosságnak, a közvéle­ménynek ellenőrzése alatt áll-e 1 A másik, ami mintegy feleletül jött erre a mi aggodalmunkra és várakozásunkra, hogy vaijon levonja-e a kormány bizonyos vonatkozásokban ennek a frankügynek következményeit, különösen ezeknek a titkos társaságoknak kérdésében : az uj belügyi államtitkár ur kinevezése, aki azt hiszem, beleirta immár a magyar történelembe nevét azáltal, hogy az első magyar fasiszta csoportokat »sasok« elnevezés alatt az ő égisze alatt és támo­gatásával ajándékozták a magyar közéletnek. (Malasits Géza: Sárga-fikete sasok! — Zaj bal­felől.) Elnök : Csendet kérek ! Rassay Károly : Függetlenül azonban a frank­hamisitási bűnügytől és annak lezárásától, a közvélemény ebben a tekintetben is várja a t. ministerelnök ur megnyilatkozását. Ismételnem kell, négy hónapi vakáció után jöttünk Össze és nyolc hónappal állunk a nemzetgyűlés törvényben megszabott határidejének letelte előtt. Ily körül­mények között valóban helyes, ha felvetjük a kérdést : mi van azokkal a problémákkal, amelye­ket ennek a nemzetgyűlésnek, sőt bátor vagyok azt mondani, hogv a kormányzat folyt' nossága alapján már az előbbi nemzetgyűlésnek is meg kellett volna oldania. Ott állunk, hogy a második nemzetgyűlés is befejezve munkáját, széjjeloszlik. Hét éve van a magyar államnak nemzet­gyűlése. Alkotmányozó nemzetgyűlése. Fel kell vetnünk a kérdést, hogy tulaj don képen ezalatt a hét év alatt mi olyat végeztünk el, amit egy nemzetgyűlésnek el kell végeznie. Ezen a téren kénytelen vagyok elismerni, hogy a kormányzat munkája a pénzügyi vonatkozásokban sikerrel járt. A pénz, a magyar valuta stabilizáltatott, az államháztartás egyensúlya biztosítva van. Bár, ami az államháztartás egyensúlyának biz­tosítását illeti, méltóztassanak megengedni, hogy erre azt a megjegyzést tegyem, hogy annak az államháztartásnak egyensúlya van biztosítva, amelynek egyensúlyozottságáról és biztosított­ságáról mennél kevesebbet beszélünk. Mennél többet beszélünk arról, hogy az államháztartás egyensúlya biztosítva van, annál inkább kétes ennek a biztositásnak stabilitása és alapja. Nem hiszem, hogy a régi Magyarországon szükséges lett volna annyit hangoztatni az államháztartás egyensúlyának biztositott voltát. De ezzel a ténnyel szemben, amelyet én lojálisán koncedálok, ott áll a másik: a magán­gazdaság helyzete és az általános közgazdasági helyzet. Itt képtelenek vagyunk egy lépéssel is előrehaladni. (Ellenmondások ..obbfelől.) Én nagyon szívesen meghallgatom, hogy mennyit haladtunk előre, és azt konsziderálni fogom. Tény azonban, hogy közismerten elfogadott és a pénzügy­minister ur részéről is elfogadott igazságként kezelték azt, hogy a pénzügyi egyensúly helyre­állítása után az adómérséklés politikájának ut­'. évi október hó 18-án, hétfőn, 281 jára kell térni. Engedjen meg, a pénzügyminister ur, de e tekintetben semmit sem tapasztaltam. (Fábián Béla : Háromszáz százalékkal emeli a kereseti adót! — Zaj balfelől.) Elnök : Csendet kérek ! Rassay Károly: Nem beszélek a forgalmi adó fázisrendszeréről, ami nincs bevezetve, nem be­szélek a jövedelmi és vagyonadó emeléséről, amely átlagosan 35%-kal emeltetett, de appelállok minden képviselőtársamnak a maga élete körében szerzett tapasztalataira és állitom azt, hogy a pénzügy­minister ur az adómérséklés terén egyetlen egy lépést sem tett. (Malasits Géza : Még nagyobbat produkált !) Itt van az adóadminisztráció egy­szerűsítése és az élethez való közelebbhozása. Azt hiszem, ez a t. pénzügyminister urnák is prog­rammja volt. A pénzügyministeri székből nagyon számos alkalommal hallottam ilyen kijelentéseket. Ezzel szemben tény az, hogy az igen t. pénzügy­minister ur is kénytelen egészen abnorm is intéz­kedésekhez fordulni, hogy az adminisztráció tekintetében az adózó közönséget zaklató vexa­turákat valamiképen eliminálja. (Fábián Béla : Ezek ujabb zaklatások !) Itt van a takarékosság kérdése. Ismételten elhangzott kormányzati nyilatkozat a takarékos­ság kérdésében. E tekintetben sem tudunk előre­haladni. A kormányzatnak olyan felhatalmazása volt a mai állami igazgatás egyszerűsítésére, amely példátlan parlamentáris kormányzat mel­lett. És nem látunk sehol, sem a közigazgatás, sem az igazságszolgáltatás egyszerűsítése tekin­tetében olyan intézkedéseket vagy javaslatokat, amelyek pedig a megváltozott viszonyok között elkerülhetetlenek. (Ellenmondás a közéven.) Nem tudom miért int tagadóan az igen t. igazságügy ­minister ur 1 (Pesthy Pál igazságügyminister : Mert nem ugy van, ahogy az igen t. képviselő ur mondja!) Méltóztassék elárulni, hogyan van 1 Tes­sék csak felütni a nemzetgyűlés négyesztendei működéséről szóló jegyzéket, amelyet a törvény­tárban meg fog a minister ur találni és méltóz­tassék mutatni nekem, egy-két kisebb intézkedés­től eltekintve, komoly szervezeti intézkedést az igazságszolgáltatás terén ! Itt van azután a beruházások kérdése, a 82 millió aranykoronának a kérdése, amely ösz­szeget még mindig nem tudunk beruházási célokra felhasználni. Engedelmet kérek, amikor a magyar gazdasági élet teljesen ki van éhezve arra, hogy minél nagyobb mértékű beruházásokat eszközöljünk, amikor a helyzet az, — amit azt hiszem, az uj kereskedelemügyi minister ur is megállapított — hogy az eddigi beruházások nem váltották be azokat a célokat és reményeket, amelyeket vártunk tőlük, — aminek magyarázata épen abban rejlik, hogy a beruházásoknak terjedelme nem elégséges az ilyen hatás kiváltásához — akkor nem lehet irreleváns az, hogy 82 millió aranykorona, a magyar állam tulajdonát képező pénzösszeg fel­vehetetlenül hever ma valamelyik bank trésor­jában. (Fábián Béla: Kamatot fizetünk érte !) A földreformkérdés ma sincs megoldva és ezért a földhitel kérdése szintén a megoldatlan problémák közé tartozik. Itt vannak azok a szoci­ális reformok, amelyekre annyiszor történik hivat­kozás minden oldalról, de amelyekben egy lépéssel sem tudunk előrehaladni. Ott van a földreform kérdése, amely földreform kátyúba került. Itt ismét be kell látni és be kell vallani, hogy csak a jelszónak tettek szolgálatot, amikor azt meg­valósították, anélkül, hogy gondoskodtak volna annak pénzügyi lebonyolításáról is. Itt van a házhelyek kérdése. Kiosztottak 250.000 házhelyet és ma azon vitatkoznak, hogy 3000 házhelyet lakással épitsenek-e be, vagy pedig elaprózott pénzösszegeket adjanak-e az egyes

Next

/
Thumbnails
Contents