Nemzetgyűlési napló, 1922. XLV. kötet • 1926. június 05. - 1926. október 26.

Ülésnapok - 1922-579

282 A nemzetgyűlés 579. ülése 1.926. évi október hó 18-án, hétfőn. igénylőknek. Meg vagyok győződve róla, hogy ebben az ügyben gr. Hadik János részén volt az igazság, aki nem akarta a maga személyét odaadni, hogy mások pártpolitikai célok szolgálatába állítsák. (Igaz ! Ugy van ! balfelöl,) Hallottunk tárgyalásokat a munkanélküliség esetére szóló biztosításról, az aggkori biztosításról, a munkásbiztositás autonóm iájának visszaáll] tásáról törvényjavaslat is nyújtatott be valamikor évekkel ezelőtt, de sohasem jutott oda a nemzetgyűlés, hogy ezt a javaslatot letárgyalhassa. (Hedry Lőrinc: Miért !) Miért ? Hát elsősorban azért, mert most is négy hónapig volt vakáción. (Zaj. — Elnök csenget.) Alásodszor azért, mert az önök által támogatott politika lehetővé tette, hogy olyan botrányos esetek adják elő magukat évről-évre visszatérően, (Ugy van! Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) amelyek az állami életet alapjában ingatták meg. (Rupert Rezső : És emiatt a 82 millióhoz sem juthatunk hozzá!) Itt van továbbá a rokkantkérdés megoldása. Ebben a tekintetben a nemzetgyűlés hatalmas lépéssel ment előre, — vagyok annyira objektiv, hogy ezt elismerjem — amennyiben a 100 és 75%-os rokkantság esetében eljutott a megoldásnak ahhoz a határához, ameddig a magyar állam el tud menni ebben a percben, de a százalékos minősítés tekintetében és a 75%-on alul lévő rokkantsági fokok esetében a megoldás nem megoldás, de szégyene a magyar államnak. (Ugy van ! Ugy van ! Zaj a bal- és a szélsőbaloldalon. — Elnök csenget.) A forradalmak után a nemzetgyűlésnek lett volna kötelessége, hogy a társadalmi konszolidáció tekintetében is elől járj on és annak megfelelő utat vágjon. Ezzel szemben azt látjuk, hogy nemcsak azok a kérdések maradtak kiélezettek a magyar társadalomban, amelyek a forradalom után, az ellenforradalom első idejében mintegy reakcióképen felvetődtek ... (Felkiáltások a baloldalon : Halljuk ! Halljuk 1) Elnök : Kérem a képviselő urakat, méltóztassanak csendben maradni. Rassay Károly: ... hanem a már megásott lövészárkok mellé uj lövészárkokat húznak a magyar állam testén. Méltóztassanak csak arra a nyilatkozatra gondolni, amelyet az igen t. népjóléti minister ur tett, — őszintén megvallva nem értein, hogyan lehet ilyen nyilatkozatot már csak a magyar hitel szempontjából is tenni — amely arról beszél, hogy a bolseviznmsnak rohamcsapatai vannak megszervezve Magyarországon. (Felkiáltások a bal- és a szélsőbaloldalon : Hallatlan!) Én azt hiszem, hogy ilyen súlyos kijelentést ministeri székből csak akkor lehet tenni, ha annak nyomában 24 óra múlva megfelelő rendőri és igazságszolgáltatási aktusok következnek. De irritálni a magyar társadalmat, veszélyeztelni a magyar nemzet hitelét kifelé, ministeri székből meggondolatlanul még sem volna szabad. Legyen szabad utalnom azokra a nyilatkozatokra is, amelyek az elmúlt hetekben napvilágot láttak, amidőn a különböző keresztény felekezetek fejedelmei, egyházfői részéről uj harcról, uj harc szükségességéről beszéltek és arról, hogy ez a harc még nem dőlt el. Bocsánatot kérek, mégis csak joggal elvárhattam volna a kormány részéről, hogy az ilyen nyilatkozatokkal szemben a magyar kormányzatnak, a magyar társadalomnak, a magyar társadalom egyetemes érdekeinek nevében vétót emeljen és megakadályozza, hogy itt hivatalos helyen folyton elhangozzanak nyilatkozatok, amelyek a felekezeti harc kiélezéséről beszélnek. Mély tisztelettel hajlóin meg ezen egyházfők előtt, de nekik is tudomásul kell venniök, hogy a magyar nemzet dolgozó társadalma semmiféle uj harcot nem akar. (Ugy van ! Ugy van ! Taps a bal- és a szélsőbaloldalon. — Rupert Rezső : Ebből élnek ! — Fábián Béla : Elég volt a felekezeti harcokból!) És ha már a magyar állam életét nem akarják a nyugatéhoz hasonlóvá tenni, akkor talán egyezzünk meg abban, hogy a nyugati formák közül a mexikói kultúrharc nem a legszerencsésebb forma erre a szerencsétlen, összetépett nemzetre nézve. Et nunc ad fortissimum ! Széjjelmegy ez a nemzetgyűlés, de hogy mikor, azt nem tudjuk, mert sajnos, odáig jutottunk a közjogi reorganizáció és rendezettség tekintetében, hogy a választások idejéről a kormány tagjai ugy beszélnek, mint egy tőzsdei aktusról, hogy lehet, hogy ma, lehet, hogy holnap lesz, senki sem tudja ; mi vagyunk a részvénytöbbség birtokában s akkor fogunk egy betörést csinálni, amikor nekünk jól esik. (Ellenmondások a jobboldalon.) Bocsánatot kérek, a választás minden körülmények között komoly, közjogi aktus, parlamenti kormányzás mellett. Ebben a tekintetben legalább az alapprincipiumok bizonyos tisztázását követelhetjük meg. Az igen t. belügyminister ur tett ma egy nyilatkozatot, amelyben kijelentette, hogy különféle lehetőségek vannak : választathat a kormány decemberben, választathat tavasszal, meghosszabbittathatja a mandátumot, ha kell 2~3, vagy 5 évvel. (Őrffy Imre: Ugy van !) Nem ugy van, hiába méltóztatik helyeselni. Nem ugy van, mert felfogásom szerint a kormányzat ma nem választathat másként, mint a kiadott 1922-es rendeletek alapján. Ebben a tekintetben nem engedhetünk még nagyobb bonyodalmakat előidézni közjogi kérdésekben. Mert miről van szó? Azt mondja a t. belügyminister ur, hogy a kormánynak törvényes felhatalmazása van arra, hogy a kerületi beosztást szabályozza. Hát erre nincs törvényes felhatalmazása. A választójogi törvényben, az 1925. évi XXVI. tc.-ben — amely törvény még nincs életbeléptetve, mert függővé van téve a felsőházi törvénytől — van egy rendelkezés, a 12. §-ban, amely azt mondja, hogy a választókerületeket és székhelyeiket külön törvény állapítja meg. Nyilvánvaló tehát, hogy ez a rendelkezés a törvényhozás hatáskörébe utalja ezt a fontos kérdést, amely különben sohasem volt rendeleti szabályozásnak fentartva. (Egy hang a középen: Olvassa tovább!) Majd tovább is felolvasom. Ez a kérdés mindig törvényhozási utón volt szabályozva. Az 1913. évi XIV. te, az úgynevezett Tisza-féle választójogi törvény hatálybalépését kifejezetten függővé tette a kerületi beosztásról szóló törvény életbeléptetésétől. Ilyen körülmények között, engedelmet kérek, elintézettnek tekinteni azt, hogy a kerületi beosztást rendeletileg fogják szabályozni, alkotmány osérzésü embernek nem lehet. (Ernszt Sándor ; A Tisza-féle törvény f) A Tisza-féle törvényben nem volt precedens. (Zaj. — Ernsz Sándor közbeszól.) T. képviselőtársam, rosszul méltóztatik emlékezni, mert a Tisza-féle választójogi törvény, az 1913. : XIV. te. 21

% <>-a azt mondja, hogy : a választókerületek és székhelyeik megállapitásáról külön törvény rendelkezik. (Zaj. — Ernszt Sándor közbeszól.) Bocsánatot kérek, én törvényt idéztem. De tovább megyek. Ugyané törvény 154. §-a azt mondja, hogy : a választójogi törvény életbelépése a kerületekről szóló törvény kihirdetése napján kezdődik. Méltóztassék megnézni ! (Ernszt Sándor : 1920-ban is rendelettel választottunk: a Friedrichj féle rendelettel! — Létay Ernő : Az szükség-ren; delet volt!) Én ekkorákat nem tudok _ ugrani ! logikámban. T. képviselőtársam azt mondja, hogy i a Tisza-féle törvény volt a precedens . .. (Ernszt