Nemzetgyűlési napló, 1922. XLV. kötet • 1926. június 05. - 1926. október 26.
Ülésnapok - 1922-578
 nemzetgyűlés 578. ülése 1926. lyek érvényesülését megbénítják, lehetetlenné teszik. De tovább megyek. Itt van az alkotmányjogi reform, amelynek megvalósítására a kormány vállalkozik. Mi van ezekkel az alkotmányjogi reformokkal? A kormány hallgat róluk s megint ott állunk, hogy teljes bizonytalanságban van maga a parlament, a törvényhozás, (ügy van! Ugy van! a bal- és a szélsőhaloldalon.) De utalok arra, hogy egész sor olyan törvényjavaslat van, amely szociális népvédelmi jellegű s a kormány ezeket a javaslatokat nem tárgyaltatja. Házhatározat kötelezi a kormányt arra hogy törvényjavaslatot terjesszen a nemzetgyűlés elé a rokkant, az aggkori. a munkanélküliség esetére szóló biztosításról és az iparfelügyelet reformjáról. Mi van ezekkel a törvényjavaslatokkal 1 ? A Ház kötelezte a kormányt, hogy ezeket a törvényjavaslatokat terjessze elő, amelyeknek mindegyike szociális, népvédelmi javaslat, amelyeket tehát sürgősen le kellene tárgyalni. _ A munkanélküliség kérdése egyik legfájóbb sebe ennek az országnak. Az ipari pangás következtében sokan önhibájukon kivül nem tudnak munkához jutni és ha még ilyen esőzés lesz, akkor hozzá fog járulni ehhez a rossz termés következtében a mezőgazdasági munkanélküliség, egy végeláthatatlan nyomorúság következik be tehát ebben az országban s a kormány mégsem látja szükségét amiak, hogy ezeket a szociális védőtörvényeket megvalósítsa. Továbbmegyek. A bányatörvényt a múlt év októberében szavaztuk meg egyhangúlag itt a nemzetgyűlésben. A népjóléti minister ur maga jelentette ki, hogy a bányamunkások rabszolgasorsban vannak és hogy ezt az állapotot meg kell szüntetni. Arról volt szó, hogy a bányatárspénztárakat egyesítsék és a minister felhatalmazást, utasítást kapott a törvényben arra, hogy ezt_ megcsinálja. Ez azonban máig sincs végrehajtva s ma is olyan rabszolgasorsban vannak ezek a. bányamunkások, mint a törvény meghozatala előtt voltak. Egészen különös és sajátságos dolog, hogy amikor ezt a törvényjavaslatot a Ház egyhang-ulag elfogadta és maga a minister állapította meg, hogy ez olyan fájó-sebet kivan orvosolni, amelyet már rég orvosolni kellett volna, nem hajtják végre ezt a törvényt és nem adja ki a kormány a bányatárspénztárakra vonatkozó rendeletet. De itt van a lakáskérdés. Erre nézve a kormány kiadott egy rendeletet és egyoldalúan felszab aditotta a lakásokat bizonyos városokban és községekben. Ezekben a felmondások folyamatban vannak és a házinrak olyan béreket követelnek a lakóktól, amelyeket ezek megfizetni nem tudnak. A népjóléti minister ur ebben a tekintetben megnyugtató kijelentést nem tett, úgyhogy itt egy egészen bizonytalan helyzet, egy f felfordulás készül abból, ha Budapest környékén ugy hajtják végre a lakbéremeléseket, mint ahogy eddig a háziurak tervbevették. Baj van tehát nagyon sok. Foglalkozni kellene azzal, hogy a kormány ezeket a sürgős szociális és gazdasági javaslatokat hajtsa végre és hogy az adótörvények reformját keresztülvigye. Itt tehát arra az álláspontra helyezkedni, amelyre a kormány helyezkedik, hogy t. i. októberig ne legyen együtt a Ház ilyen viszonyok, között, lehetetlen és képtelen állapot. Ez a diktatúrát jelenti, azt a kormánydiktaturát, amely eddig is megvolt, amely egyoldalú volt és amely teljesen kikapcsolja a nemzetgyűlést és elhaévi június hó 25-én, pénteken. 271 nyagolja azokat a problémákat, amelyek itt adva vannak. A kormányt, ugy látszik, kielégiti az, hogy díszoklevelet kap, mert hiszen ebben látja a jövő biztositékát és garanciáját is, hiszen a tegnapi bucsuértekezleten nem volt más szava a ministerelnök urnák, mint az, hogy a jövőre vonatkozólag abban látja a garanciát, a biztosítékot, hogy ő ezeket a díszpolgári okleveleket meg kapja. (Peyer Károly: A múmiák jelentkeznek!) Tudjuk, hogy ezek hogyan készülnek, tisztában vagyunk azzal, hogy ez a nagy felhajtás, amely a diszpolgári oklevelek körül történt, azért van, (Schandl Károly: Nem hajtják fel, hanem hozzák!) mert a kormány maga is érzi azt az erkölcsi csorbát, amelyet politikája ütött rajta. (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) A kormány is tisztában van azzal, hogy a frankhamisitás és politikájának egyéb bűnei olyan erkölcsi csorbát ütöttek rajta, hofv azt valahogyan reparálni kell. (Horváth Zoltán: Angol tapasz akar lenni!) De ezt a csorbát ezekkel a diszpolgári oklevelekkel nem lehet kiküszöbölni. Az emiitett bajok megvannak, ezeken segíteni kellene és megállapítható, hogy nagyon kicsi igényű ez a kormány, mert az egész nyomoruságból, az ország gazdasági helyzetéből és az alkotmányreformból nem érdekli más, mint az a kis kör, az a kis kottéria, amely hozzájön és bizalmat szavaz neki, nern érdekli más, mint tisztán ez a szempont és erre épiti a maga egész politikáját. Bocsánatot kérek, az országnak más baja van, nem ezek a bajai és legyenek meggyőződve arról, hogy sem az ősök emlegetése, sem az ezeréves papi áldás nem mossa le azokat a kormányzati hibákat, amelyeket Bethlen elkövetett. (Ugy van! Ugy van! a balés a szélsőbaloldalon.) Ha valami gyom a magyar parlamentarizmusban, akkor ez az, hogy itt kis kottériákra épiti a kormány egész politikáját, hogy ilyen díszoklevelekért, ilyen kis kottériák bizalmáért helyén marad és nem törődik az ország érdekeivel, nem vezeti egyetemes, a nagy egyetemes gazdasági és szociális koncepció, hanem tisztán a maga rideg, egyoldalú párturalrna. (Horváth Zoltán: Gyerünk választani! — Meskó Zoltán: Helyes! — Horváth Zoltán: De titkosan! — Zaj. — Elnök csenget.) Ha a kormány az ország közvéleményére akar appelálni, ám menjünk az ország közvéleménye elé titkos szavazással. (Ugy van! Ugy van! — Taps a bal- és a szélsőbaloldalon.) Budafok és Félegyháza megmutatta, _ hogy milyen az ország hangulata. (Felkiáltások a bal- és a szélsőbaloldalon: Éljen Félegyháza!) Ez az ország igazi közvéleménye, igazi hangulata, nem pedig az a kormányzati rendszer, amelyet Bethlen képvisel. De akárhogy is áll a dolog, tiltakozni kell az ellen, hogy a kormány ilyen hosszú időre elnapolja a Házat. Én nagyon kérem a többséget, ne menjen ebbe bele, mert olyan bajok fognak adódni ez idő alatt, amelyek azután megoldhatatlanok lesznek. A szociális törvényhozás ma olyan fontos kellék, amelyet nélkülözni semmi körülmények között nem volna szabad. A szociális törvényhozásnak kellene kifejeznie ennek az országnak közhangulatát és ezzel a szociális törvényhozással lehetne enyhíteni azon a rettenetes nagy nyomorúságon, amelyet a szanálás rázuditott az országra. Amikor itt üzletek mennek tönkre, amikor öngyilkosságok napirenden vannak, amikor régi nagy üzemek pusztulnak el, amikor a gazdasági élet pang, amikor a tömegnyomor ijesztő
