Nemzetgyűlési napló, 1922. XLV. kötet • 1926. június 05. - 1926. október 26.
Ülésnapok - 1922-577
r À nemzetgyűlés 577. illése 1926. kötöttek, ahol a vállalat ragaszkodott ahhoz és levelébe be is iktatta azt, hogy a visszavonás jogának fentartásával adja ki ezeket a járandóságokat. Azért kivánom ezeket a szavakat töröltetni, mert maga az igen t. pénzügyminister ur is kijelentette, amikor e tekintetben előtte szót emeltünk, hogy semmiféle fen tartási jogot nem ismer el, bármennyire ragaszkodnak is ehhez az intézetek, ami közös megállapodás történt, azt tiszteletben óhajtja tartani továbbra is. Kernelem az igen t. pénzügyminister ur visszaemlékezik még erre az állásfoglalásra és el fogja fogadni ezt az én módositó indítványomat. A 14. § ötödik bekezdésének törlését javaslom és helyette a következő szöveg beiktatását (olvassa) : »Ha a járandóságot az 1924 július hó 1. napja után hozott és ennek a törvénynek életbeléptetése előtt jogerőre emelkedett...« (Zaj). Elnök: Csendet kérek! Várnai Dániel (tovább olvassa): »,.. birói ítélet állapította meg, ugy az illető társaságnak a törvény életbeléptetése után is a birói Ítéletben megállapított járandóságot kell fizetnie mindaddig, amíg a jelen törvény rendelkezései értelmében esedékes járandóság ennél a birói ítélet által megítélt járandóságnál magasabbra nem emelkedik, amely esetben ez a magasabb járandóság fizetendő.« Ez sokkal világosabb, sokkal érthetőbb, messzebbmenőbb és az alkalmazottak érdekeit sokkal erőteljesebben védelmezi, mint az, amelyet az előadó ur javasolt. Javaslom továbbá a szakasz hetedik bekezdésének törlését. Ez a törlés arra vonatkozik, hogy a jogerős birói ítéletek tiszteletben tartandók még abban az esetben is, ha magasabb járandóságot állapítottak volna meg, mint amennyi az arányszám szerint jár. Erről a kérdésről nagyon sokat beszélgettünk már, a nemzetgyűlés állásfoglalása is hajlik oda, hogy a jogerős birói ítéletek maradjanak érintetlenül. Méltóztassék tehát ennek az állásfoglalásnak megfelelően törlési indítványomat elfogadni. Elnök: Szólásra következik? Petrovics György jegyző: Rupert Rezső! Rupert Rezső: T. Nemzetgyűlés! Szeretném az igen t. pénzügj^minister ur figyelmébe ajánlani az elmúlt időt, annak a nehézségét és kérni őt arra, hogy voltak igen nehéz idők, mostoha szociális körülmények, amelyek mellett egyesek megcselekedték azt, hogy egy tál lencséért eladták az örökségüket. Hiszen hány esetben jött közbe betegség, halál, hány esetben jött közbe az, hogy a gyerekekért tandíjat és egyebet kellett fizetni! Voltak emberek, akik igen nehéz helyzetben voltak és egyességet kötöttek a jövendő járandóságaikra nézve. Mármost azt mondja ez a paragrafus, hogy az ilyenekre, akik 1924 július 1. napja után egyességet kötöttek, az az egyesség irányadó. De vannak az ilyen visszatérő szolgáltatásokra nézve kiegyező feleken kivül még olyanok is, akik végkielégítés fejében mondottak le a jövendő jogaikról. Ezek mind olyan esetek, amidőn az illető, a gyengébb, nehéz helyzetben volt, kényszerhelyzetben volt és így sokszor, igen sokszor, — talán van kivétel is, de azt lehet mondani, hogy a legtöbbször — kényszerhelyzetében fogadta el azután az egyességet vagy pedig a végkielégítést. Itt szerepet játszott — és nagyon kérem., hogy a mélyen t, pénzügyminister ur és az igen t nemzetgyűlés vegye ezt figyelembe — az a körülmény is, hogy kezdettől fogva, hoszszu időn keresztül mindig az volt a híresztelés, hogy legfeljebb 10%-os valorizációról lehet szó. Egyszer az érdekeltek, a magántisztviseNAPLÓ. XLV. évi június hó 24-én, csütörtökön. 257 lők érdekelt csoportja megjelent a ministerelnök urnái is — nagyon kérném, hogy az igen t. pénzügyminister ur ezt is vegye figyelembe — és annakidején a ministerelnök ur is ugy biztatta őket, hogy legfeljebb 10%-os valorizációról lehet majd szó. Hát, ezek az emberek akkor, a nagy nyomorúságukban, abban az ő szomorú, helyzetükben, kényszerhelyzetükben belementek az egyességbe; hiszen sokszor tragikus helyzetről volt szó, olyanról, hogy az öngyilkosság elől kellett menekülni. Méltánytalan volna, ha most ezek az emberek az akkori időben megkötött szigorú egyesség nyomása alatt megtartatnának. Azért nagyon kérem az igen t. pénzügyminister urat, álljon meg ennek a 14. §-nak második bekezdése, álljon meg, hogy az egyesség irányadó, de méltóztassék odatenni, hogy csak arra az esetre, ha kedvezőbb az igényjogosultra nézve, mint különben az arányszám szerinti juttatás lehetne. Azonkívül nagyon kérem, hogy a végkielégítéssel elbocsátottakra nézve szintén méltóztassék módosítást elfogadni. Ez a módosításom a következő (olvassa): »A végkielégítéssel elbocsátottak is jogosultak követelni, hogy nyugdíjellátásuk jelen törvény alapján újból rendeztessék. De ilyen esetben kötelesek tűrni, hogy a kötelezett fél e végkielégítés összegét az újonnan megállapított járandóságokból törlesztésszerüen levonhassa, kivéve az uj rendezésig eltelt időre eső és visszamenőleg megállapítandó illetményrészt.« Nem kivánom, hogy azok, akik végkielégítéssel elbocsáttattak, most egy pluszt kapjanak; csak azt kívánom, hogy amit végkielégítés fejében kaptak, az be legyen számítandó a majd nyerendő járandóságukba és pedig visszamenőleg is vouassék le a végkielégitésképen kapott összeg járandóságukból mindaddig, amíg le nem törlesztetik. Méltányos ez a kívánság, mert megint kérem a t. Nemzetgyűlést és az igen t. pénzügyminister urat, méltóztassanak viszszagondolni, hogy hiszen a nagybankok csináltak ilyen egyességet, de a kisbankok, a kisvállalatok szóba sem álltak az emberekkel, mert nem akartak valorizálni. A bankoknak tehát van egy-két ilyen emberük, nem sok, akik, amint mondottam, egy tk\ lencséért eladták jövendő örökségüket. Megfelel ez a módosítás, — ha szíves lesz a pénzügyminister és a nemzetgyűlés is hozzájárulni — ugyané paragrafus intenciójának is, mert hiszen ugyané paragrafus harmadik bekezdésében egy eféle kedvezményező rendelkezés van, mely igy szól (olvassa): »Ha a kötelezett ennek a törvénynek életbelépése előtt önként, a visszavonás jogának fentartása nélkül magasabb járandóságot fizetett, mint amennyi ennek a törvénynek értelmében járna, továbbra is az eddigi magasabb járandóságot kell fizetni,« ha ez kedvezőbb az igényjogosultra nézve. Amikor tehát itt, ennél a rendelkezésnél ezt a humánus szempontot figyelembe vette az igen t. pénzügyminister ur, amikor javaslatát megtette, akkor azt hiszem, nincs semmi akadálya annak, hogy — tekintettel arra, hogy nagyon kevés esetről van szó — elfogadja e tekintetben is a kedvezőbb álláspontot. Amikor ezt még egyszer bátor vagyok figyelmébe ajánlani a pénzügyminister urnák, nem kivánom, hogy a végkielégítés, amely fizettetett, nyom nélkül elvesszen, hanem egyúttal biztosítani akarom a vállalatnak azt, hogy ő azonban a végkielégitésképen adott összeget a járandóság-okból törlesztésszerüen levonhassa. 38
