Nemzetgyűlési napló, 1922. XLV. kötet • 1926. június 05. - 1926. október 26.

Ülésnapok - 1922-577

A nemzetgyűlés 577. ülése 1926. ben Pikler Emil képviselőtársam elővette azt az indítványt, amelyet az előző napon F. Szabó Géza t. képviselőtársam beterjesztett és a szü­net közben megtartott pártközi megbeszélésen létrejött megegyezés után visszavont. Másnap Pikler képviselőtársam előterjesztette ezt ós a minister ur természetesen élénk örömmel fo­gadta el. (Pikler Emil: Ez ferdítés ! — Dréhr Imre előadó: Lényeges módosítással, azt ne méltóztassék elhallgatni!) Ilyen hatalmas szö­vetséggel szemben természetesen eltörpül min­den ellenállás és igy megszavaztatott egy olyan törvényszakasz, (Pikler Emil: Hiába akar ben­nünket denunciálni!) amely elvileg kimondja, hogy az osztrák nyugdíjasoknak juttatott ösz­szeg nem lehet magasabb, mint az ugyanannál a vállalatnál érdekelt magyar nyugdíjasoknak juttatott ö-sszeg. (Pikler Emil: Korteseszközül még sem illik ezt felhasználni!) Pikler képviselőtársamnak ezt az eljárását helyesnek, jogosnak és indokoltnak tartom bizonyos vállalatok szempontjából, különösen, pénzintézeteket nézzük, amelyek ilyen csoportosításba belekerülhetnek, hogy Ausztria területén alakultak és Magyarország területére terjesztették ki működésüket. E pénzintéze­tekre vonatkozólag helytálló a képviselő ur in­dítványa és ha ezt előterjesztette, az én meg­ítélésem szerint ezeknek az alkalmazottaknak érdekeit tényleg helyesen és jogosan képvi­selte. Amikor azonban ez az indítvány elfogad­tatott, ezzel egyidejűleg a Dunagőzhajózási Részvénytársaság nyugdíjasainak sorsa is megpeeséltetett, vagyis a háromszori megálla­podás után a negyedik alkalommal mégis bele­került a Dunagőzhajózási Részvénytársaság azoknak a vállalatoknak sorába, amelyeket e törvényjavaslat hatálya érint. Ebbe nem tudok belenyugodni. Az imént elhangzott közbeszólásokra nem felelek, mert azokat előbbi nyilatkozatom tárgytalanná tette, hiszen megállapítottam, hogy bizonyos^ vállalatokat érintően helyes volt Pikler képviselőtársam indítványa. A Dunagőzhajózási Részvénytársaiságot illetően azonban nem nyugszom meg ma sem és ma is megteszem az utolsó kísérletet. Most konkrét adatokat szereztem be abban a tekintetben, hogy mit csinál ez a vállalat, min töri a fejét ennek a vállalatnak igazgatósága, milyen elő­készítő munkálatok folynak e vállalat igazga­tósági irodájában a nyugdíjasok jövendő sor­sát illetőleg. Aki az osztrák törvényalkotást figyelem­mel kiséri, az tudja, hogy Ausztriában most készítik elő az aggkori- és rokkantellátásról szóló törvényt és ebben kötelezni akarják a társaságokat, amelyeknek nyugdíjintézetük vagy nyugdíjpénztáruk van, hogy teljes bizto­sítékot nyújtsanak aziránt, hogy nyugdíjasai­kat minden tekintetben ki tudják elégíteni. A Dunagőzhajózási Részvénytársaság vagy nem tud, vagy nejn akar ilyen biztosítékot nyújtani az osztrák állam követelésére és most azzal a tervvel foglalkozik, — és ezt állítom és biztosan tudom — hogy a nyugdíjasokat átteszi az Allgemeine Pensions Versicherungs Aiistalt­hoz, amelynél kisebb kötelezettséggel szaba­dul, de amelynél az alkalmazottak sokkal ki­sebb nyugdíjellátást t kapnak, (Bud János pénzügyminister: Ezért jó ez a szakasz!) mintha megmaradnának a társaság külön nyugdíjpénztárában. Ez a kérdés ma még eldöntetlen és harc folyik ezidőszerint a társaság vezetősége és a társaság bécsi alkalmazottai között. A helyzet évi június hó 24-én, csütörtökön. 253 tehát itt teljesen bizonytalan és ezidőszerint nem lehet tudni, hogy a társaság osztrák al­kalmazottainak nyugdíjügye miképen alakul. Ezeknek sorsához akarjuk tehát kötni a ma­gyar alkalmazottak sorsát, amikor azt sem tud­juk, hogy ezeknek sorsa miképen fog alakulni? Minthogy ez a társaság Magyarországon mér­leget nem készít és 1914. évi mérlege és a mos­tani pengő-mérleg között az összehasonlítás lehetetlen, mert ilyen magyar mérleg nincs is, az arányszám elvét semmiképen sem lehet al­kalmazni az osztrák társaság magyar alkal­mazottaira. Ezért kértem és most az utolsó percben is ismételten és nyomatékosan kérem a magyar alkalmazottak érdekében a pénzügy­minister urat, hogy ne méltóztassék a Dunagőz­hajózási Társaság nyugdíjasaira e törvény ha­tályát kiterjeszteni. Épen azért indítványozom, hogy uj negyedik bekezdés gyanánt méltóztas­sék elfogadni a következő szöveget: »Ugyan­csak a bíróság állapítja meg az Első Dunagőz­hajózási Részvénytársaság nyugdíjasaira is az átértékelésre irányadó mértéket.« Hogy ilyen makacsul és görcsösen ragasz­kodom ehhez az indítványhoz, ezt a következő adatokkal is alátámasztom. Hogy miképen gondoskodik — szociális szempontokból is el­bírálva — ennek a vállalatnak igazgatósága és minő magyar rokonszenvvel vagy ellen­szenvvel viseltetik e vállalat igazgatósága, felolvasom, hogy a múlt hetekben nyugdíjazta a következő, 28—88 éves, nagyobbrészt több­gyermekes családapa hajóskapitányokat, ma­gyar állampolgárokat, felolvasóin névleg, hogy nyoma legyen a naplóban e vállalat magyar­ellenes törekvéseinek, és pedig: Schnelle t Ká­roly, Lineberger József, Donaberger Márton, Jäger András, Szvoboda Gusztáv, Sieber Ró­bert, Bauer Jakab, Heim Alajos és Székely Zoltán magyar állampolgár hajóskapitányo­kat. (Dréhr Imre előadó: Nagyszerű magyar nevek! — Egy hang a szélsőbaloldalon: Mint az előadó uré!) A t. előadó ur nagyon tréfás hangulatban van ma közbeszólásai tekinteté­ben. Ha a t. képviselő ur a vezetéknevek hang­zása után ítéli meg valakinek magyar voltát, akkor a t. képviselő urat és közbeszólásait nem vehetem komolyan, mert hiszen igen-igen sok ezer vagy nem tudom talán százezer ide­genhangzásu nevű kitűnő magyar állampol­gár dolgozik _ az országban és az igen t. kép­viselő ur saját maga sem dicsekedhetik ma­gyar hangzású névvel. (Dréhr Imre előadó: Nagszentmiklósi előnévvel dicsekedhetem!) De magyar hangzású vezetéknévvel nem. Nevet­séges és gyermekes dolog közbeszólani akkor, amikor német hangzású nevű, de kitűnő jó magyar állampolgárokról beszélek. (Dréhr Imre előadó: Arról sem tudok meggyőződni!) Ezeknek a magyar hajóskapitányoknak, aki­ket most bocsátott el a Dunagőzhajózási Rt., többnyire 10—18 szolgálati évük van és ezek­nek 500.000-től 800.000 koronát kitevő nyug­díjat fizet és azért, azon a címen, az alatt a hamis és hazug ürügy alatt fizet ilyen csekély nyugdíjat, hogy hosszabb időn át üzemcsök­kentést volt kénytelen elrendelni és ilyen csökkentett üzemmenettel dolgozik, holott ez épen a Dunagőzhajózási Társaságnál nem igaz. Épen az ellenkezője az igaz; a Duna­gőzhajózási Társaság- fejleszti az üzemét, hajó­parkot vásárol, sőt idegen hajóparkokat bérbe vesz, csakhogy az üzleti keresletnek és köve­telményeknek eleget tudjon tenni. Viszont azonban, amikor elcsapja igy a magyar állampolgárokat, ugyanakkor tömege­sen vesz fel idegen állampolgárokat, akiknek

Next

/
Thumbnails
Contents