Nemzetgyűlési napló, 1922. XLV. kötet • 1926. június 05. - 1926. október 26.

Ülésnapok - 1922-577

A nemzetgyűlés 577. ülése 1926. ben Pikler Emil képviselőtársam elővette azt az indítványt, amelyet az előző napon F. Szabó Géza t. képviselőtársam beterjesztett és a szünet közben megtartott pártközi megbeszélésen létrejött megegyezés után visszavont. Másnap Pikler képviselőtársam előterjesztette ezt ós a minister ur természetesen élénk örömmel fogadta el. (Pikler Emil: Ez ferdítés ! — Dréhr Imre előadó: Lényeges módosítással, azt ne méltóztassék elhallgatni!) Ilyen hatalmas szövetséggel szemben természetesen eltörpül minden ellenállás és igy megszavaztatott egy olyan törvényszakasz, (Pikler Emil: Hiába akar bennünket denunciálni!) amely elvileg kimondja, hogy az osztrák nyugdíjasoknak juttatott öszszeg nem lehet magasabb, mint az ugyanannál a vállalatnál érdekelt magyar nyugdíjasoknak juttatott ö-sszeg. (Pikler Emil: Korteseszközül még sem illik ezt felhasználni!) Pikler képviselőtársamnak ezt az eljárását helyesnek, jogosnak és indokoltnak tartom bizonyos vállalatok szempontjából, különösen, pénzintézeteket nézzük, amelyek ilyen csoportosításba belekerülhetnek, hogy Ausztria területén alakultak és Magyarország területére terjesztették ki működésüket. E pénzintézetekre vonatkozólag helytálló a képviselő ur indítványa és ha ezt előterjesztette, az én megítélésem szerint ezeknek az alkalmazottaknak érdekeit tényleg helyesen és jogosan képviselte. Amikor azonban ez az indítvány elfogadtatott, ezzel egyidejűleg a Dunagőzhajózási Részvénytársaság nyugdíjasainak sorsa is megpeeséltetett, vagyis a háromszori megállapodás után a negyedik alkalommal mégis belekerült a Dunagőzhajózási Részvénytársaság azoknak a vállalatoknak sorába, amelyeket e törvényjavaslat hatálya érint. Ebbe nem tudok belenyugodni. Az imént elhangzott közbeszólásokra nem felelek, mert azokat előbbi nyilatkozatom tárgytalanná tette, hiszen megállapítottam, hogy bizonyos^ vállalatokat érintően helyes volt Pikler képviselőtársam indítványa. A Dunagőzhajózási Részvénytársaiságot illetően azonban nem nyugszom meg ma sem és ma is megteszem az utolsó kísérletet. Most konkrét adatokat szereztem be abban a tekintetben, hogy mit csinál ez a vállalat, min töri a fejét ennek a vállalatnak igazgatósága, milyen előkészítő munkálatok folynak e vállalat igazgatósági irodájában a nyugdíjasok jövendő sorsát illetőleg. Aki az osztrák törvényalkotást figyelemmel kiséri, az tudja, hogy Ausztriában most készítik elő az aggkori- és rokkantellátásról szóló törvényt és ebben kötelezni akarják a társaságokat, amelyeknek nyugdíjintézetük vagy nyugdíjpénztáruk van, hogy teljes biztosítékot nyújtsanak aziránt, hogy nyugdíjasaikat minden tekintetben ki tudják elégíteni. A Dunagőzhajózási Részvénytársaság vagy nem tud, vagy nejn akar ilyen biztosítékot nyújtani az osztrák állam követelésére és most azzal a tervvel foglalkozik, — és ezt állítom és biztosan tudom — hogy a nyugdíjasokat átteszi az Allgemeine Pensions Versicherungs Aiistalthoz, amelynél kisebb kötelezettséggel szabadul, de amelynél az alkalmazottak sokkal kisebb nyugdíjellátást t kapnak, (Bud János pénzügyminister: Ezért jó ez a szakasz!) mintha megmaradnának a társaság külön nyugdíjpénztárában. Ez a kérdés ma még eldöntetlen és harc folyik ezidőszerint a társaság vezetősége és a társaság bécsi alkalmazottai között. A helyzet évi június hó 24-én, csütörtökön. 253 tehát itt teljesen bizonytalan és ezidőszerint nem lehet tudni, hogy a társaság osztrák alkalmazottainak nyugdíjügye miképen alakul. Ezeknek sorsához akarjuk tehát kötni a magyar alkalmazottak sorsát, amikor azt sem tudjuk, hogy ezeknek sorsa miképen fog alakulni? Minthogy ez a társaság Magyarországon mérleget nem készít és 1914. évi mérlege és a mostani pengő-mérleg között az összehasonlítás lehetetlen, mert ilyen magyar mérleg nincs is, az arányszám elvét semmiképen sem lehet alkalmazni az osztrák társaság magyar alkalmazottaira. Ezért kértem és most az utolsó percben is ismételten és nyomatékosan kérem a magyar alkalmazottak érdekében a pénzügyminister urat, hogy ne méltóztassék a Dunagőzhajózási Társaság nyugdíjasaira e törvény hatályát kiterjeszteni. Épen azért indítványozom, hogy uj negyedik bekezdés gyanánt méltóztassék elfogadni a következő szöveget: »Ugyancsak a bíróság állapítja meg az Első Dunagőzhajózási Részvénytársaság nyugdíjasaira is az átértékelésre irányadó mértéket.« Hogy ilyen makacsul és görcsösen ragaszkodom ehhez az indítványhoz, ezt a következő adatokkal is alátámasztom. Hogy miképen gondoskodik — szociális szempontokból is elbírálva — ennek a vállalatnak igazgatósága és minő magyar rokonszenvvel vagy ellenszenvvel viseltetik e vállalat igazgatósága, felolvasom, hogy a múlt hetekben nyugdíjazta a következő, 28—88 éves, nagyobbrészt többgyermekes családapa hajóskapitányokat, magyar állampolgárokat, felolvasóin névleg, hogy nyoma legyen a naplóban e vállalat magyarellenes törekvéseinek, és pedig: Schnelle t Károly, Lineberger József, Donaberger Márton, Jäger András, Szvoboda Gusztáv, Sieber Róbert, Bauer Jakab, Heim Alajos és Székely Zoltán magyar állampolgár hajóskapitányokat. (Dréhr Imre előadó: Nagyszerű magyar nevek! — Egy hang a szélsőbaloldalon: Mint az előadó uré!) A t. előadó ur nagyon tréfás hangulatban van ma közbeszólásai tekintetében. Ha a t. képviselő ur a vezetéknevek hangzása után ítéli meg valakinek magyar voltát, akkor a t. képviselő urat és közbeszólásait nem vehetem komolyan, mert hiszen igen-igen sok ezer vagy nem tudom talán százezer idegenhangzásu nevű kitűnő magyar állampolgár dolgozik _ az országban és az igen t. képviselő ur saját maga sem dicsekedhetik magyar hangzású névvel. (Dréhr Imre előadó: Nagszentmiklósi előnévvel dicsekedhetem!) De magyar hangzású vezetéknévvel nem. Nevetséges és gyermekes dolog közbeszólani akkor, amikor német hangzású nevű, de kitűnő jó magyar állampolgárokról beszélek. (Dréhr Imre előadó: Arról sem tudok meggyőződni!) Ezeknek a magyar hajóskapitányoknak, akiket most bocsátott el a Dunagőzhajózási Rt., többnyire 10—18 szolgálati évük van és ezeknek 500.000-től 800.000 koronát kitevő nyugdíjat fizet és azért, azon a címen, az alatt a hamis és hazug ürügy alatt fizet ilyen csekély nyugdíjat, hogy hosszabb időn át üzemcsökkentést volt kénytelen elrendelni és ilyen csökkentett üzemmenettel dolgozik, holott ez épen a Dunagőzhajózási Társaságnál nem igaz. Épen az ellenkezője az igaz; a Dunagőzhajózási Társaság- fejleszti az üzemét, hajóparkot vásárol, sőt idegen hajóparkokat bérbe vesz, csakhogy az üzleti keresletnek és követelményeknek eleget tudjon tenni. Viszont azonban, amikor elcsapja igy a magyar állampolgárokat, ugyanakkor tömegesen vesz fel idegen állampolgárokat, akiknek