Nemzetgyűlési napló, 1922. XLV. kötet • 1926. június 05. - 1926. október 26.
Ülésnapok - 1922-577
252 A nemzetgyűlés 577. ülése 1926, maga a pénzügyminister ur is hozzájárult ahhoz, illetőleg honorálta azokat a véleményeket, hogy a Budapesti Giro- és Pénztáregyletet nem lehet a javaslat hatálya alá helyezni, illetőleg ki kell vonni alóla olyan értelemben, hogy a Budapesti Giro- és Pénztáregylet alkalmazottainak nyugdíját, illetőleg nyugdíjuk felértékelését bizzuk továbbra is a birói eljárásra. Ami pedig azokat a társaságokat illeti, amelyeknek Magyarországon vannak fiókjaik, itt szintén elsőrendű fontosságú az, hogy a bíróságra bizzuk azoknak a pereknek eldöntését, amelyek a külföldi anyaintézetek és Budapesten szolgálatot teljesítő alkalmazottaik között esetleg felmerülnek. Nem sok az ilyen intézet. Szó sem lehet a Dunagőzhajózási Társaságról, a Wiener Bankvereinről, az Angol-Osztrák Bankról és esetleg a Generali Biztosítótársaságról is. Nagyon meglehet, hogy akadnak más ilyen intézetek is, amelyeknek alkalmazottait ki akarnám, ki szeretném vétetni a javaslat hatálya alól. Az én uj szövegem gondoskodik ezekről is, mert mig F. Szabó Géza képviselő nr által a 3. §-nál beterjesztett kiegészítő indítvány azt javasolta, hogy csak ausztriai vállalatokra és intézetekre szorítkozzék ez a rendelkezés, addig én tovább megyek ennél és a külföld valamely országában fennálló intézetről akarok gondoskodni. Ismétlem, a minister ur hozzájárult ahhoz, hogy a Budapesti Giro- és Pénztáregylet alkalmazottait kivegyük a javaslat hatálya alól. Néni hiszem, hogy közben történtek volna olyan fordulatok vagy események ebben a tekintetben, amelyek arra késztették volna a minister urat, hogy ezt a véleményét feladja és ragaszkodjék ahhoz, hogy a Giro továbbra is megmarad a javaslat hatálya alatt. Kérem ezeknek a benyújtott javaslatoknak elfogadását, különösen pedig azt, amelyet most voltam bátor benyújtani és néhány szóval megm agyarázni. Elnök: Szólásra következik? Petrovics György jegyző: Östör József! Elnök: A képviselő ur nincs itt, töröltetik! Szólásra következik 1 ? Petrovics György jegyző: Rupert Rezső! Rupert Rezső: T. Nemzetgyűlés! Ennek a szakasznak utolsó bekezdésében valami furcsaságot látok. A 11. §. utolsó bekezdésének utolsó mondata lényegileg azt mondja, hogy a bíróság a, felperessel szemben főleg az alperes érdekeit vegye figyelembe, amikor igy szól (olvassa): »Figyelembe kieüíli venni különösen mind a két félneki, főképen az adósnak a vagyoni helyzetét és az adósnak teljesítőképességét.« Ez az igazságszolgáltatás alap-princípiumával ellenkezik. Szeretném, ha az igen t. pénzügyminister ur idefigyelne (Dréhr Imre előadó: Már jobban nem figyelhet!) mert nézetem szerint itt egy lehetetlenség kiküsizöbölésériől és olyan valaminek kiküszöböléséről van szó, aminek eliminálása, azt hiszem, a t. pénzügyminister ur intencióinak is megfelel. Nevezetesen az előbbi szakasznál emiitette a minister ur,^ hogy helyesli azt, hogy lehetőleg a gyengéknek siessünk pártfogiáisára, helyesli, hogy lehetőleg a gyengék részesitiesseneík! védelemben. Itt pedig a 11. §. utolsó bekezdésének utolsó mondata az ezzel ellenkezőt proklamálja, azt, hogy az erősnek kell segítségére sietni. Nem tudom, t. pénzügyminister ur, hogy látott-e valahol jogi rendelkezést, törvényt, amely kimondotta volna ilyen polgári perekben, hogy melyik peres félnek kell több előnyt évi június hó 24.-én, csütörtökön. biztosítani egy perben. Hiszen az igazságszolgáltatás lényege az, hogy pártatlan legyen, az esélyeket egyformán vegye figyelembe. T. pénzügyminister ur, ezzel szembenáll ez a rendelkezés, amely azt mondja, hogy mindkét fél helyzetét figyelembe íkell ugyan venni, de főképen az adós vagyoni helyzetét és teljesitőképességét. Ez, azt hiszem, túlmegy azon az intención, amelyet az igen t. pénzügyminister ur képvisel. Hibás törvényhozási és igazságszolgáltatási szempontból is az, ha taxádéval dolgozik a törvényhozó és felsorol egy-két esetet. Felesleges is ebbe belebocsátkoznia, mert az első mondat úgyis megmond mindent, nevezetesen azt mondja, hogy az értékelésnek birói megállapításában minden körülményt méltányosan figyelembe kell venni. Ne adjunk útmutatást a bíróságnak, hogy az egyik fél neki több legyen, mint a másik. Ha egyszer ugy sem tudljuk taxációval elintézni az összes fenforgó eseteket, akkor elég ez a generális^ rendelkezés. Eddig minden törvényszerkesztésnél, ahol teljes taxáeiót nyújtani nem tudtak, követték azt az elvet, hogy általánositottak. Minthogy az első mondat azt mondja, hogy méltányosan figyelembe kell venni minden körülményt, méltóztassék belenyugodni ebbe és ne méltóztassék lovat adni az esetleg leendő alperesek alá hogy arra hivatkozhassanak, —• ami szinte istentelenség volna — hogy a törvény nekik privilégiumot biztosit a felperessel szemben, mert azt mondja, hogy nem anynyira az ő vagyoni helyzetét és teljesítőképességét, mint főleg az alperesekét, az erősebbekét kell figyelembe venni, akiktől a követelés jár. Ez ellenkezik az igazságszolgáltatás lényegével. Ezt az igen t. pénzügyminister ur semmi körülmények között sem tarthatja fenn, ha csakugyan jóhiszeműen akarja vitatni, — mint ahogy elismerem, hogy jóhiszeműen hiszi azt — hogy ez szociális törvényalkotás. Semmiképen sem tarthatná fenn ezt az álláspontját, semmiképen sem volna jóhiszemünek tekintendő eljárása, ha megengedné azt a lehetetlenséget, hogy egyenes utasítás adassék a bíróságnak, hogy a peres felek közül az egyiket jobban pártfogolja, mint a másikat. Hogy ez az utasítás ne adassék meg a bíróságnak, ezt célozza módosító indítványom, amely ily képen szól (olvassa): »A 11. § utolsó bekezdésének utolsó mondata törlendő.« Elnök: Szólásra következik 1 ? Petrovics György jegyző: Szilágyi Lajos! Szilágyi Laíos: T. Nemzetgyűlés! Egyik előző szakasz tárgyalásánál élénk vita indult meg az Ausztria területén törvényesen megalakult olyan részvénytársaságokat^ illetőleg, amelyek működésüket Magyarország területére is kiterjesztették. Speciálisan egy^ vállalatnak, az Első Dunagőzhajózási Részvénytársaságnak sorsa ugy a bizottsági tárgyalás során, mint a nemzetgyűlés plénumában lefolyt tárgyalás folyamán is állandó vitatkozás tárgya volt. Meg kell állapitanom, hogy háromszor sikerült a pénzügyminister urat rábeszélni arra, hogy ennek a törvényjavaslatnak hatálya a Duna gőzhajózási Rsézvény társaságra ne terjedjen ki és negyedik izben a pénzügyminister ur újra kísérletet tett abban a tekintetben, hogy a törvényjavaslat hatálya a Duna gőzhajózási Részvénytársaság nyugdíjasaira is kiterjedjen. A negyedik alkalommal az igen t. pénzügyminister ur szövetségeseket kapott tervéhez a szociáldemokrata párt soraiból, (Pikler Emil: Szó sincs róla!) amennyi-