Nemzetgyűlési napló, 1922. XLV. kötet • 1926. június 05. - 1926. október 26.

Ülésnapok - 1922-577

A nemzetgyűlés 577. ülése 1926. évi június hó 24-én, csütörtökön. 249 mindig emelkedő béreket fizetni. (Bud János pénzügyminister: Miért akarnak a városházán uj adókat tervbe hozni? — Dréhr Imre előadó: Ott beszéljen!) Ott is elmondottuk. Itt csak párhuzamot akarok vonni a kormány gondoskodása tekintetében, amelyet a vagyonnal és a háztulajdonosokkal szemben tanusit és amelyet a nyugdíjasokkal szemben tanusit. Nem lehetett keresztülvinni a népjóléti minister urnái, hogy megálljon az 50%-os házbérvalorizációnál, mert elmegy 75%-ig

; ellenben — igen helyesen jegyezte meg Szilágyi igen t. képviselőtársunk — a nyugdíjasok valorizált nyugdíját öt esztendőre akarja lerögzíteni és megmerevíteni, holott a házbérvalorizáció kulcsát tovább akarja emelni egészen 75%-ig. Öt évre akarják lerögzíteni a nyugdíjasak nyugdíjait. A minister ur eddig tényleg mindig azt hangoztatta és a kormány is azt hangoztatta, hogy a szanálás kitűnően sikerült, most fognak megérni a szanálás gyümölcsei, amelyek, valószínű, hogy legelsősorban a nagybankoknál, amelyeik elsősorban vannak érdekelve, fognak majd valamilyen formában jelentkezni. Miért ad tehát a pénzügymiiiister ur ilyen hosszú skadenz-időt, öt esztendőt az ő művének kialakulására

1

? Miért nem elégszik meg három esztendővél? Miért nem járul hozzá a leszállításhoz, — különben lehet, hogy hozzájárul... (Dréhr Imre előadó: Nem! Legyen egészen nyugodt!) nem tudom, hogyan fogják áthidalni a kormánypárti és a kormányt támogató képviselők kiűzött lévő disszonanciát. Leköteleizett volna, ha előre feláll és megmondja, mit akar tulaj donképen, amivel elejét vágtuk volna a vitának. Én ugy látom, hogy nem akar belemenni az öt esztendő leszállít ásáb a és épen azért szólalok fel, hogy öt esztendőre nem lehet megszilárditani a dolgot, öt esztendeig nem lehet váratni a nyugdíjasokat, akiknek végtére mégis, akárhogy tárgyaljuk is a dolgot, szerzett jogaik vannak!, akik jogokat szereztek a legtöbb^ esetben a befizetésekkel, tehát pénzbeli ellenértékkel arra, hogy nyugdíjas idejükben bizonyos nyugdíjat kapjanak. Ha a kormány félti a vállalatokat, ha a kormány egyoldailu kapitalista szempontokat tart szem előtt ,akkor ott van a kormány, ott van az állam a maga segitő erejével. A generális vita folyamán javasoltam, hogy a nyugdíjasok! ügyét méltóztassék valamely központi szervben összegyűjteni és ha másképen nem megy, tessék a^ gyönge vállalatok terheit valamiképen megváltani s akkor a kérdés meg volna oldva. (Dréhr Imre előadó: Uj adóval?) Mi javasoltunk fedezetet is. Magából a költségvetésből nem tudom, hányszor lehetne túlfedezni azt a kiadást, amelyet ez okozna. A nemzeti munkavédelmi hivatal kiadásai . . . (Dréhr Imre előadó: Ez az ismert gramofonlemez! — Rupert Rezső: Elég baj, hogy mindent gramofonlemeznek mondanak! Jó dolguk van! Ami kenyérkérdés, az nekik mind gramofonlemez!) Az igazságtalanság igazságtalanság marad, amig jóvá nem teszik. Erre rá lehet fogni, hogy gramm of onlemez, tény, hogy mi rámutattunk mint fedezetekre a nemzeti munkavédelmi hivatal kiadásaira, azután a Baeherféle 200 milliárdra, a Faluszövetség 200 milliárdjára, amely az én felfogásom szerint kortescélokat szolgál. (Bud János pénzügyininister: Mi az a Faluszöveíség 200 milliárdja?) Ezeknek egyetlen egy része bőségesen fedezetet adott volna a magánalkalmazottak nyugdíjának 100%-os valorizálására. És igenis, állítom, hogy az államnak vannak kötelezettségei, NAPLÓ. XLV. az államnak vannak mulasztásai, az államnak van felelőssége az ilyen kérdésekben. Lépjen tehát közbe az állam, ha a pénzügymiiiister ur félti a vállalatokat, ha vannak olyan gyönge vállalatok, amelyek nem birják el a terhet, ha félnek attól, hogy túlmentek a határon; én ugyan nem félek tőle, mert tudom, hogy addig sem mentek el, ameddig elmehettek volna. Ez a törvény javasait egyetlen vállalat mérlegét sem fogja felbillenteni, egészen nyugodt lehet az előadó ur. Én mindezek alapján arra kérem a t. Nemzetgyűlést és a kormánypárt tagjait, legyenek olyan szivesek, legalább azt az egyet tegyék meg, hogy ne csufoljiák meg a szegénységet, ne csúfolják meg azokat, akiktől ez a törvényjavaslat elvesz és ne igyekezzenek ezt a törvényjavaslatot mint valami szociális nagy vívmányt feltüntetni, mert nem az. Igenis, vívmány ez a magánkapitalizmusnak, amely a terhek egy részétől menekül s ezért azokhoz a javaslatokhoz, amelyek még javítanak rajta, azokhoz méltóztassanak hozzájárulni. Ezek alapján javaslom Kéthly Anna képviselőtársunk javaslatainak elfogadását. Elnök: Szólásra következik? Petrovics György jegyző: Senki sincs feljegyezve. Eraök: Kivan valaki szólni? (Nem!) Ha senki szólni nem kivan, a vitát bezárom. A pénzügymiiiister ur kivan nyilatkozni. Bud János pénzügyminister: T. Nemzetgyűlés! Bár nem szívesen foglalkozom ismételten azzal a váddal, azzal a kérdéssel, hogy egyoldalu-e, vagy nem ez a törvényjavaslat, de kénytelen vagyok leszögezni, hogy általában véve mégis a legtöbb módosító javaslatnál a gazdaságpolitikai szempontokat túlságosan nem mérlegeltem. (Propper Sándor: Az a demagógia, amit Biró Pál képviselő ur mondott! — Biró Pál: Ezt nem hiszi a képviselő ur! A demagógia az, amikor valaki olyat mond, amit maga sem hisz!) Teljesen érdektelenül beszélt, teljesen az ország gazdasági érdekeiből indult ki. Én megfordítva tudnám felállítani a tételt, mert akkor, amikor én azt az ürügyet hozom fel, hogy tulajdonképen a gyengébb álláspontján állok, — ami helyes is és ebben az irányban lehet követeléseket is támasztani — de ugyanakkor teljesen szem elől tévesztem a gazdasági érdekeket: ez lehet bizonyos! politikai célzatokkal összekötve, de nem lehet komoly mérlegelése az adott helyzeteknek és az adott viszonyoknak. (Propper Sándor: Gyanúsítani tudnak! — Dréhr Imre előadó: Fordítva önök gyanúsítanak!) A magam részéről nagyon kérem a t. Nemzetgyűlést, méltóztassék ezt a szakaszt elfogadni, még pedig

1 azzal a módosítással, amelyet Tamássy igen t. képviselő ur terjesztett elő. Ez a szakasz tulajdonképen nagyon lényegesen megváltoztatja az alkalmazottak helyzetét, de természetszerűleg a másik oldalon, figyelemmel épen ennél a szakasznál kell lenni a gazdasági viszonyokra. Szilágyi Lajos t. képviselőtársam azt mondja, hogy pesszimista vagyok és én nem akarok bizalmat önteni a gazdasági életbe. Engedelmet kérek, itt nem optimizmusról vagy pesszimizmusról van szó, ennek a kérdésnek elbírálásánál ezt nem tudom f elképzelni. Itt csak objektivizmusról lehet szó. Mert miről van szó tulaj donképen? Arról, hogy a gazdasági élet nyugodt biztonságát meg kell teremteni. (Helyeslés.) Méltóztassék elképzelni, mi történik majd most! Megindulnak azok a perek stb. Ha végeredményben én olyan rövid 37