Nemzetgyűlési napló, 1922. XLV. kötet • 1926. június 05. - 1926. október 26.

Ülésnapok - 1922-577

â44 'À nemzetgyűlés 577. ülése 1926. kezest Versenyt indítványozok az intelligens emberek számára, akik nem szakképzett jogászok, hogy mondják meg első hallásra, hogy mi van ebben a paragrafusban? Magábanvéve azonban ebben a paragrafusban nagy inkonzekvencia van. Elmondhatom erre a javaslatra, mert én ismerem a mélyen t. képviselő ur első javaslatát és az ő intencióit, hogy soha sem leltet jobban alkalmazni ezt a mondást: parturiunt montes et naseitur ridiculus mus. Ezt előre rá alkalmazom erre a javaslatra, mert én a vajúdást láttam, hanem a gyermek, amely világra jött, igazán nem életképes és nagyon megvan nyirbálva az eredeti intenciókkal szemben. Csak megint visszatérek arra, amit az általános vitában mondtam, hogy nem szeretem, ha a Hitelbank elnöke megjelenik a folyosón, mert végül félreértésekre enged alkalmat az, hogy a nagytőke túlontúl nagy befolyást gyakorol e paragrafus megszövegezésénél. Ha látom az eredeti intenciókat és ha látom ezt a mostani paragrafust, akkor valóban kénytelen vagyok megállapítani, hogy ennek a paragrafusnak jelenlegi szövege nem jelenti azt, amit jelenteni akar. Legyünk méltányosak: nagyon sok módosítás történt a javaslaton, ezek a módosítások azonban inkább jogi természetűek, anyagi természetű módosítás csak most van soron. Ez tartalmazza a gazdasági természetű módosítást, ami pénzt jelent, ami a nyugdíjasra nézve értéket jelent és most vagyunk ennél a paragrafusnál. Végre a jogi természetű módosítások kétségen kívül biztosítékok a jogkeresés szempontjából, de nem kenyér. Jelen esetben azonban kenyérről van szó. Miért mondom, hogy parturiunt montes et naseitur ridieulusiiius! Azért, mert 10% jött ki ebből az egész javaslatból abban a pillanatban amikor a 4. bekezdésben 65% helyett 75% lesz beállítva. (Tamássy József: Több!) Erre akarok rámutatni. Inkonzekvencia az, ami itt van és ezt be tudom bizonyítani. A paragrafus módosítását, ahogy azt Tamássy képviselőtársam javasolja, elfogadom, de csak azzal, hogy a 4. bekezdés töröltessék. Mert mi van más ebben a szakaszban? A százalékos hozzáadással a lehetőséget méltóztatik megnyitni arra, hogy esetleg a maximum 65%-on felül emelkedhessek. (Tamássy József: 75%-on felül is!) Igen 75%-on felül is, de ugyanakkor, amikor a negyedik bekezdésben ki méltóztatik mondani, hogy az arányszámot a társaság 75%-nál magasabbra nem köteles felemelni, abban a pillanatban ez a rendelkezés illuzóriussá válik. (Zaj a közéven.) Én arról beszélek, hogy a társaság nem köteles az arányszámot 75%-nál magasabbra felemelni. Én ebben a tekintetben az önkéntes adományokra nem számithatok. A mentőegyesületnél lehet erre számítani, de a nyugdíjasoknál, akiknél szerzett jogról, egy megkötött szerződésről van szó, önkéntes adományokra nem reflektálok. Ha lesznek önkéntes adománj^ok, szép, de én a jogi szabatosság embere vagyok, aminthogy a jelen esetben, ennél a gazdasági természetű javaslatnál is nem beszél belőlem más, mint a jogászember. Minthogy nézetem szerint az a javaslat nagyon helyes volna, nagyon kérem a minister urat és a t. Nemzetgyűlést, fogadja el Tamássy t. képviselőtársamnak módosítását még ilyen alakban is, — bár ez az indítvány nem az, amit én szeretnék — de akkor ne méltóztassék ragaszkodni ahhoz, hogy a negyedik bekezdésben 75%-ig limitáltassék a maximum. Ez annyit évi június hó 24-én, csütörtökön. jelent, hogy amit az egyik kézzel adnak, azt a másik kézzel visszaveszik. T. Nemzetgyűlés! Én igazságos akarok lenni. Koneedálom, hogy ez a 75% is több, mint 65%, de ha egyszer méltóztattak ilyen nagyon jó alapon a nyugdíjasokról gondoskodni, amint azt Tamássy József t. képviselőtársam az ő indítványában teszi, akkor nem lehet jogilag annyira inkonzekvens a javaslat, hogy ezt a csekély többet is a, negyedik bekezdés a maga 75%-ával lerontsa. Én nem látok ebben közgazdasági veszedelmet, mert hiszen itt konkrét számok és adatok alapján lesz megállapítva és fog jelentkezni a technikai arányszám. Bocsánatot kérek, még a technikai arányszámnál is féljünk, még ott is aggodalmaink legyenek? Hiszen Tamássy József t. képviselőtársam javaslata minden tekintetben • provideál. Miért rontja ő le ezt a negyedik bekezdésben a 75%-os maximummal? Nézetem szerint ez nem konzekvens eljárás. Azt, amit az egyik oldalon adnak, a másik oldalon visszaveszik. Én hozzájárulok Tamássy József t. képviselőtársam javaslatához, miután foglalkozván a javaslattal, megértem ezt a rendelkezést, kérem azonban, hogy a negyedik bekezdés töröltessék a javaslatból. Ebben nem lesz semmi veszedelem. A társaságokat az a konkrét rendelkezés meg fogja oltalmazni, amelyet a minister ur méltóztatott koncedálni, sőt nagyon jól tudom, hogy van a nagyvállalatok sorában egy csomó vállalat, amely a 75%-os maximum beiktatását szükségtelennek tartja. Ez csak parciális véleménye egy-két nagybanknak, nagyvállalatnak. Vagy van ott garancia vagy nincsen garancia. Ha van, akkor menjen keresztül a törvényjavaslat ugy, ahogy ezt Tamássy t. képviselőtársam kéri, de ne méltóztassanak a 75%-os maximumot beiktatni. Én csak a jogi konzekvencia alapján állok. Miután látom, hogy az esetben, ha a Tamássy-féle javaslatot a maga egész terjedelmében elfogadjuk, ebből közgazdasági veszedelem egyáltalában nem fog előállani, nagyon kérem a minister urat, hogy ezt a javaslatot az általam előterjesztett módosítással elfogadni méltóztassék. Hiszen a pénzügyminister ur jogi és közgazdasági tudása itt meg fogja látni, hogy lehetetlen inkonzekvencia az, ha itt a negyedik bekezdésben egy korlátot szabunk. Hiszen ez az egyedüli anyagi tartalmú rendelkezése az egész törvényjavaslatnak, amelyet aggódva figyel annyi sok érdekelt fél. A vállalatok érdekeit a Tamássy-féle javaslat a maximális határokkal megoltalmazza, miért zárjuk el tehát az érdekelteket attól a lehetőségtől, hogy ha egy vállalat a Tamássy-féle koncepció szerint 85—90%-ig menne a maga technikai arányszámával, ez tényleg megtörténhessék? Én ebben nem látok konzekvenciát. A javaslatban megállapított preclusiv határidő tekintetében is aggályaim vannak, nevezetesen az 1931. év leszögezésére vonatkozólag. Én megmondom őszintén, hogy a mérlegeket, az átmentési arányszámokat és a jelenlegi mérlegek tanulságait nézve, azt hiszem, öt éven belül olyan javulás fog mutatkozni, hogy egészen nyugodtan lehetne ezt a határidőt 1931-ről leszállítani 1928-ra. (Ugy van! a baloldalon.) Ebben az esetben természetesen a kölcsönös jogviszony kialakulási lehetősége sokkal nagyobb biztosítékot nyerne azáltal, hogy három évi változás után ugy a vállalat, mint az érdekeltek revízió alá vehetnék ezt a dolgot. Végeredményben ez a szakasz csak jóslás, apodiktikus tudás alapján nem áll, mert