Nemzetgyűlési napló, 1922. XLV. kötet • 1926. június 05. - 1926. október 26.

Ülésnapok - 1922-577

A nemzetgyűlés 577. ülése 1926. évi június hó 24-én, csütörtökön. 245 hiszen a javaslat szövegezője is csak feltételezte, hogy öt év szükséges. A jóslásban szabad a verseny. Azt hiszem, hogy három év is elegendő lenne s nem kell az öt évhez ragaszkodni, mert hiszen itt sem állami, sem jogi, sem gazdasági érdek nem szerepel, ez tisztán jogi és gazdasági szuppozició. Én is élek a szuppozició és a jóslás jogával s jóslásomat alá is támasztom. Alátámasztom az általam felsorolt átmentési arányszámokkal, amelyek azt mutatják, hogy az iparvállalatoknál kivétel nélkül 100%-on felül áll az átmentési arányszám. Én nagyon kérném a t. pénzügyminister urat, szíveskedjék a 9. § második bekezdésének második sora helyett a következő szövegezést elfogadni (olvassa): »1929. évi december 31. napja előtti időpont szerint készített utolsó mérlegének (1928. évi vagy 1928/29. évi mérlegének) . . .« Inditványozom továbbá, hogy (olvassa): »Ugyanezen bekezdés 31. sorában »ha az 1930. évi mérleg« szavak helyébe »ha az 1928. évi mérleg« szavak tétessenek. (Helyeslés a középen.) Miután Tamássy József t. képviselőtársam ezt másként szövegezte, az esetben, ha ennek a prekluziv határidőnek megrövidítése elfogadtatnék, ennek megfelelően kell a kodifikátornak ezt a módosítást a szakaszba beilleszteni. Nem tudom, hogy a negyedik bekezdés törlésére vonatkozólag tétetett-e indítvány. (Kéthly Anna: Igen, tétetett!) Ha tétetett, akkor azt az inditványt az előbb kifejtettek alapján a magam, részéről elfogadom. (Helyeslés a középen és a báloldalon.) Elnök: Szólásra következik! Petrovics György jegyző: Szilágyi Lajos! Szilágyi Lajos: T. Nemzetgyűlés! Ha a t. pénzügyminister ur belement volna abba, hogy ezen törvényjavaslat keretében pénzöszszegben kifejezett létminimumot megállapítsunk, akkor természetesen most nem volna vita. Hasonlóképen, ha belement volna a t. pénzügyminister ur abba, hogy egy létminimumból kiindulva évről-évre fokozatosan emeltessék és javíttassák például az arányszám — amit mi innen javasoltunk, nevezetesen javasoltunk egy 10 egyenlő részre felosztott javítást — akkor megint csak nem volna ennél a kérdésnél vita. Ilyen körülmények között azonban, amikor a minister ur elzárkózott ugy a létminimumnak összegben való megállapításától, mint az arányszámnak fokozatos javításától, természetesen mi most ostrom alá vesszük a törvényjavaslat ezt kaszát, különösen abban a vonatkozásban, amelyet Wolff Károly igen t. képviselőtársam itt már olyan meggyőző érvekkel kifejtett, hogy t. i. az 5 évre való megmerevítését a helyzetnek mi el nem fogadhatjuk, ezt a számot csökkenteni kívánjuk. Ezért inditványozom, hogy a 9. § szövegében az évszámok kiigazittassanak (Helyeslés balfelöl.) és pedig akként, hogy ahol 1931-es számjegy van, az törlendő s helyette 1929 írandó; ahol 1930-as számjegy van, ez törlendő és helyette mindenütt 1928-as számjegy írandó. Azért fogalmaztam meg így indítványomat, mert tekintettél kívántam lenni Tamássy József igen t. képviselőtársam előterjesztett indítványára, melyet befolyásol

1 természetesen ezen száimjegykiigazitás a maga egészében. Mivel a vagyonátmentési arányszám; minimumának a leszállítását ez a törvényjavaslat megengedi, nevezetesen megengedi, hogy a v'állalatoik kérhessék a minimumnak

1 is a leszállítását, viszont az arányszám felemelésének kérelmezése pedig nagyon megvan nehezítve ebben a törvényjavaslatban, mert tegnap a t. pénzügyminister ur ebben a tekintetben lényeges engedményeket tett, és az arányszám felemelésének kérelmezése — hogy ugy fejezzem ki magamat — állásvesztési veszéllyel jár azokra az alkalmazottakra, akik meg merik kísérelni, hogy az arányszám felemelését .kérjék, — mindez indokolttá teszi, hogy az igen t. pénzügyminister úrhoz még egyszer azt a tiszteletteljes kérelmet intézzük, hogy itt méltóztassék engedni álláspontjából. Utóvégre, nem tagadhatja az igen t. pénzügyminister ur, hogy az 1925. évi mérlegek jobbak voltak, mint az 1924. évi mérlegek, hogy az 1925. évi mérlegekben nagyobb nyereségeket mutattak ki, mint az 1924. éviekben, hogy ugy az 1924., mint az 1925. évi mérlegek a készítési időszakot tekintve már abba az időbe esnék, amikor stabil koronával lehetett dolgozni s nem tagadhatja, hogy az 1925. évi gazdaslági évben nem lehetett a terményeket értékesíteni, hogy bukás, kényszeregyesség, öngyilkosság sokkal több volt az 1925. évben, mint az 1924. évben és mégis mindemellett nagyobb nyereségeket mutattak

1 ki a vállalatok, amire itt már kiabáló példa gyanánt felhozták a Magyar Általános Hitelbankot, a Pesti Magyar Kereskedelmi Bankot, az osztalékok emelése tekintetében pedig a Moktárt és a Magyar Általános Takarékpénztárt. Ilyen körülmények között nem tudom megérteni, hogy épen az igen t. pénzügyminister ur, akinek bizalmat kellene önteni mindenkibe ennek az országnak a területén, épen ő olyan nagy pesszimista a bekövetkezendő évek eseményeit illetően. (Bud János pénzügy minister közbeszól. — Rupert Reízső: Mindi <r pesszimista, ha optimistának kellene lennie és optimista, ha pesszimistának kellene lennie! — Dréhr Imre: Eddig mindig csak azt mondták, hogy optimista!) Kérdezem az igen t. pénzügyminister urat, hogy bízzam én, aki amúgy is bizalmatlan vagyok a kormány, a kormányzat a pénzügyminister ur és a pénzügyi politika iránt, a szanálás fokozatos eredményeiben, ha az igen t, pénzügyminister ur önmaga ugy festi le a legközelebbi esztendőkben bekövetkezendő állapotokat, hogy jobban járnak az alkalmazottak, ha öt esztendő nrnlva veszik csak revízió alá az arányszámot, mintha három esztendő múlva veszik revízió alá, mert ezt a három esztendőt olyan sötétnek látja az igen t. pénzügyminister ur, hogy az ő megítélése szerint az alkalmazottak rosszul járnának, ha az igen t. pénzügyminister ur behódolna az ellenzéki követeléseknek. Nekem nem szabad remélnem, hogy a bekövetkezendő három esztendő alatt fokozatos javulás áll be? Lebeszél róla az igen t. pénzügyminister ur, (Bud János pénzügyminister közbeszól. — Dréhr Imre előadó: Ez nem áll !) hogy reméljük a legközelebbi három esztendő alatt a fokozatos javulást

1

? (Dréhr Imre előadó: Ezt nem mondta!) S a nyugdíjasok rovására miért kell magamba beszélnem a fokozatos rosszabbodást? Tény az, hogy ez a javaslat azt okozza, hogy öt esztendeig stagnálni fog a magánalkalmazottak nyugdíjügye. Öt esztendeig várniok kell, hogy az az állapot, amelyet most ez a törvényjavaslat kreál, megváltozzék. És érdekes, az igen t. pénzügyminister ur képesnek tartja a magántisztviselőket és nyugdíjasokat arra, hogy ezt az öt esztendei várakozást kibír-