Nemzetgyűlési napló, 1922. XLV. kötet • 1926. június 05. - 1926. október 26.
Ülésnapok - 1922-577
À nemzetgyűlés 577. ülése 1Ú26. évi június hó 2é-én, csütörtökön. 243 elsőizben megállapított arányszáma egyötödével haladja meg a 3. § 2., 3. és 4. bekezdése alapján megállapított arányszámot és 50%-nál nem kisebb.« Még csak pár pillanatig kívánom a t. Nemzetgyűlés sziv.es figyelmét igénybevenni. A 9. § utolsó előtti bekezdése olymódon intézkedik, hogy az arányszámot 65%-nál magasabbra a társaságok nem kötelesek felemelni. Már abból a javaslatból kifolyólag, amelyet voltam bátor előterjeszteni, következik, hogy ahhoz, hogy az a javaslat a maga egészében éreztesse hatását, szükséges, hogy ez az arányszárnmaximum felemeltessék. Én tehát a magam részéről tisztelettel javaslom, hogy a'65% helyett legalább 75%-ot méltóztassék a törvénybe iktatni. Javaslom tehát, hogy a 9.^> utolsóelőtti bekezdésének első sorába 65% nelyett 75% iktattassák. Ezeket kívántam a 9. $-nál elmondani és kérem az igen t. pénzügyrninister urat is, hogy javaslatomhoz járuljon hozzá, mert az ő hozzájárulásával remélem, hogy a nemzetgyűlés az alkalmazottak érdekeit szolgáló ezt az indítványomat el fogja fogadni. (Helyeslés.) Elnök: Szólásra következik? Petrovics György jegyző: Kéthly Anna! Kéthly Anna: T. Nemzetgyűlés! A 3. §-nál elvetették azt a módosításomat, amely az arányszám és a 100% közötti különbséget öt részletre felosztva, egy ötödével kívánta emelni évenként, míg a teljes 100%-ot .eléri: Ennél a paragrafusnál egy módosító indítványt kívánok benyújtani, amely nem ragaszkodik ehhez az öt évhez, mindenesetre azonban módot nyújt arra, hogy a 100% elérése ennél a törvényjavaslatnál gyorsabban és biztosabban legyen elérhető. Ez az uj szöveg a 9. § második bekezdésének szövege helyett jönne és a következőképen szólna (olvassa): »A társaság köteles az 1926. évi mérleg közzétételétől számított minden üzleti évben és folytatólagosan a 3. § 2. és 3. bekezdése szerinti arányszámot, illetve az időközben módosult arányszámot oly mértékben emelni, amilyen mértékben a sajátvagyon meghaladja az előző évben kimutatott sa ját-vagy ont. Ez az emelkedés azonban feltétlenül kiegészítendő legalább annyira, hogy a többlet a megelőző arányszámnak legalább 10%-át kitegye. Ezek az évenkénti emelkedések mindaddig folytatandók, amíg valamely nyugdíj az alapul szolgáló törzsfizetés és lakbér 100%-osra átértékelt összegét el nem érte.« Ezt én különösen azért tartom fontosnak, inert a minister ur és az, előadó ur is megegyeztek abban, hogy most gazdasági mélyponton állunk. Nem tudom megérteni akkor, hogy miért kívánják öt teljes esztendőre lerögzíteni ezt ányszámot, hiszen egy gazdasági mélypont konstatálása a haladás reményének ad kifejezést; evvel pedig nem egyeztethető össze az arányszámnak a gazdasági mélyponthoz való lekötése, A minister ur azt mondotta, nem vállalhat garanciát arra, hogy a vállalatoknak jól fog menni. A javaslat szerint arra vállal garanciát, hogy rosszul fog nekik menni és öt esztendő alatt nem lesz módjuk arra, hogy az arányszámot felemeljék. Ha ezt a felemelést nem bírnák el, megvan a korrektivum és a mód a vállalatok részére, hogy a leszállítást kérjék a bíróság utján és ha a tisztviselők bíztak ennyi ideig a bíróságok mérlegelésében, nem tudom, hogy a vállalatok miért ne vethetnék alá magukat az r elkövetkezendő időkben a bíróságok mérlegelésének, ha szükség lenne rá. Másik javaslatom az, hogy a 9. §. 3. és 4. bekezdései teljesen, töröltessék. A 3. bekezdés tisztára egy ujabb benefieium ama vállalatok számára, amelyek a mérlegtechnika minden ügyeskedésének felhasználásával kezdeti rossz mérleggel indulnák neki ennek az ötesztendős időszakínak. A 4. bekezdésnél azért kell a teljes törlést inditváinyoznoni, mert hiszen ezt a teljes törlést maguk a hivatalosan benyújtott indítványok is kívánták, csak most utólag módosult ugy a Tamássy képviselőtársam, által beterjesztett indítvány, hogy a 65% helyett 75%-ot akar felvétetni, holott mi már beleegyeztünk és megnyugodtunk abban, hogy ez az előzőleg benyújtott indítvány lesz letárgyalva. Ami az 1. bekezdést illeti, hogy t. i. a társaság a megállapított arányszámot bármikor felemelheti és az eredeti szöveggel szemben azt a második mondat-felet illeti, hogy az arányszámot azonban leszámítani nem lehet, ebbe csak akikor tudnék beleegyezni, ha a Tamássy képviselőtársam által hozzátett ígéret szerint a 10. §-ban mód nyujtatik arra, hogy az önként felemelt arányszámot bíróság közbejötte nélkül leszállítani nem lehet. Kérem javaslataim elfogadását. Még egy javaslatom volna ehhez a paragrafushoz arra az esetre, ha ezt az évenkénti emelést a nemzetgyűlés nem fogadná el, hogy akkor legyen még módja az alkalmazottaknak e törvény igazságtalanságát megkerülni. E célból arra az esetre, ha a 2. bekezdés előbb inditványozott módosítása elvettetnék, azt a módosítást kérném, hogy az »1931. évi december hó 31. napja« helyett a második sorban »1928. évi december hó 31. napja« vétessék fel és a nyolcadik sor, kezdve a »nem köteles« szavaktól, végig töröltessék. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök^ Szólásra következik? Petrovics György jegyző: Wolff Károly! Wolff Károly: T. Nemzetgyűlés! Kétségtelen dolog', hogy ez a paragrafus a törvényjavaslatnak egy nagyon fontos rendelkezését magában fogllaió szakasza, de az is kétségtelen, hogy alig láttam még törvényt, amelyben homályosabb és nehezebben érthető szakasz volna, mint ez a szakasz. Én végighallgattam igen t. Tamássy képviselőtársam indítványát is ós kijelentettem, hogy külön konpendiumot lesz majd kénytelen bevezetni a bíróság 1 , különösen az ülnökök részére, hogy tisztában legyenek ezzel a paragrafussal. Hogy ez a paragrafus micsoda rettenetes ütköző pontja lesz a bírói gyakorlatnak, azt előre jósolom. Ezért mondtam, hogy hálás dolog- lenne külön szemináriumot nyitni e paragrafus interpretálása végett és megmagyarázni azt az ülnökjelöltnek, mert hiszen az ülnök urak lesznek benne. Én az ülnököktől soha sem vártam semmit, mert nagyon levizsgáztak a kereskedelmi jogból a kereskedelmi törvényeknél, de hogy most hogyan fogják megállni helyüket e paragrafus mellett, arra nagyon kíváncsi vagyok? Mindenesetre nem. irigylem azt a tanácselnököt, aki ilyen rendelkezések mellett majd elnökölni fog^ abban a külön bíróságban. A törvénynek világosnak, átlátszónak és könnyen megérthetőnek kell lennie egy általános magánjogi és alkotmányjogi elv alapján, hogy t. i. senki sem hivatkozhatik arra, hogy a törvényt nem ismeri. (Ugy van! a balközépen.) Ha áll ez az alkotmányjogi elv, mint ahogy áll, akkor a törvényeknek olyan világosaknak kell lenniök, hogy konpendium és szeminárium nélkül is megérthesse a jogkereső közönség ezt a rendel36*
