Nemzetgyűlési napló, 1922. XLV. kötet • 1926. június 05. - 1926. október 26.

Ülésnapok - 1922-577

242 A nemzetgyűlés 577. ülése 1926. évi június hó 2á-én, csütörtökön. z-onyos előnyök nyújtása által arra serkentessenek, hogy a nyugdíjasok részére a technikai arányszámon felül bizonyos magasabb nyugdíjakat adjanak. Ez az egész elgondolás. Ennek folytán az első "bekezdésben olyan rendelkezés van felvéve, amely szerint a társasáig a megállapított arányszámot bármikor felemelheti, az igy felemelt arányszámot azonban le nem szállíthatja. Én abban a felfogásban vagyok, hogy ha a társaságok az általuk önként felemelt arányszámot nem szállíthatják le, ez azt fogja eredményezni, hogy ezek a társaságok sokkal nehezebben fogják elhatározni magukat arra, hogy az arányszámot önként felemeljék, mintha módot adunk a társaságoknak arra, hogy az önként felemelt arányszámot ismét leszállithassák. Természetesen ezt nem ugy képzelem el, hogy magának a társaságnak saját tetszésére és elhatározására bizsuk azt, hogy az önként felemelt arányszámot önkényesen leszállíthassa, hanem ezt ugy képzelem, hogy a táírsaság ahhoz a bírósághoz fordulhasson, amely tizekben a valorizációs ügyekbein el fog járni, ha az ő vagyoni viszonyaiban vagy jövedelmezőségében olyan változás áll elő, amely szükségessé teszi ennek az önként felemelt arányszámnak leszállitását. Természetesen ezirányban majd a törvényjavaslat 10. §-ánál kell megfelelő rendelkezéseket felvenni. Én tehát az első bekezdésre vonatkozólag a magáim részéről azt javasolom, hogy (olvassa): »A 9. <j>. 1. bekezdése töröltessék és helyette a következő intézkedés vétessék fel: A társaság a megállapított arányszámot bátrmikor felemelheti.« Ezután áttérek a 9. § 2. bekezdésére, amely lényegében három generális rendelkezést tartalmaz. Az első rendelkezés kimondja azt, hogy az arányszámot a társaság öt év múlva felemelni tartozik. A második rendelkezése e bekezdésnek az, hogy azok a társaságok, amelyeknek arányszáma ma 50%-on alul van, de ezt az arányszámot önként 50%-ra emelik fel, minden további felemelés alól mentesülnek. Végül e bekezdés harmadik rendelkezése azt mondja, hogy azok a társaságok, amelyek az 1930. évi mérleg közzétételének napján már legalább 65%-os arányszámot értek el, további felemelésre nem köteleztetnek. Ami az első intézkedést illeti, t. i. az arányszámnak öt év múlva bekövetkező revízióját, ezt a magam részérői teljes mértékben helyeslem ós az erre vonatkozó intézkedést elfogadom, csupán az intézkedésnek szabatosabb szövegezését leszek bátor javaslatba hozni. Ami mármost a második intézkedést illeti, t. i., hogy azok a társaságok, amelyeknek az arányszáma 50%-on alul van, ha az 50%-ot megadják, minden további felemelés alól mentesülnek, ezt nemcsak a nyugdíjasok, de épen a gazdaságilag gyengébb vállalatok érdekében helyesnek nem tartom. Mert hiszen, ha méltóztatnak ezt a kérdést közelebbről megnézni, akkor méltóztatnak látni, hogy e rendelkezés szerint pl. egy társaság, amelynek átmentett vagyona 48%, ez mindössze 2%-os áldozattal megadván az 50%-ot, egyszer s mindenkorra mentesül minden további felemelés alól, viszont egy vagyonilag sokkal gyengébb társaság, amelynek átmentett vagyona mondjuk csak 20%, emelje fel ezt a technikai arányszámot 20-ról 40%-ra, — amikor is 100%-os emelést adott — ez a társaság a törvény rendelkezése értelmében semminemű kedvezményben részesülni nem fog. Hasonlóan áll a helyzet az öt év múlva bekövetkezendő revíziónál is, mert az a társaság, amelynek átmentett vagyona — mondjuk •— 60%, ez a társaság öt év múlva könnyen elérheti vagyonának esetleg 75%-ra való megnövekedését. Mindannak ellenére, ha a rendelkezés ugy marad érvényben, ahogy ma van, akkor egy 5%-os emelés megadásával egyszersmindenkorra mentesül a további felemelés alól. Úgyhogy ezek a rendelkezések azt mutatják, hogy a jelenlegi szövegezés szerint a vagyonilag erősebb vállalatok élveznek kedvezményt és nem a vagyonilag gyengébb vállalatok, amely vállalatok érdekeit pedig mi ismételten hangoztattuk és -mi voltunk azok, akik elsősorban azt vitattuk, hogy ezeket a rendelkezéseket a vagyonilag gyenge vállalatok érdekében kell megtenni. Az én módosításom tehát e rendelkezések tekintetében odairányul, hogy ne legyen elégséges pusztán egy meghatározott fix arányszám elérése, hanem az átmentett vagyonhoz viszonyítva egy bizonyos fix áldozatot kelljen a társaságnak hoznia, ha ennek alapján bizonyos mentességet akar élvezni. Őszintén megvallva, azt szerettem volna és ugy képzeltem, hogy olyan rendelkezés vétessék fel a törvény szövegébe, amely szerint az a társaság^ amely már most mentesülni akar ugy a revízió, mind pedig a további felemelés alól, a technikai arányszámát viszonylag 50%-kal, de legalább 50%-ra kell hogy felemelje, viszont az a társaság, amely öt év múlva akar mentesülni, az az arányszámot kétszeresére, de legalább 65%-ra emelje fel. Miután javaslatom ilyen formában nem számithat elfogadásra, igényeimet mérséklem és megelégszem azzal, hogy a szöveg olymódon fogadtassék el, hogy mentesül az a társaság, amely ma mutatkozó arányszámát 20%-kal, de legalább 50%-ra emeli fel és öt esztendő múlva mentesül az a társaság, amely mostani arányszámát 33%-kai, de legalább 65%-ra emeli fel. Méltóztassanak megengedni, hogy ezek után előterjesszem módosít ásómat (olvassa): »A 9. § 2. bekezdése helyébe a következő szöveg vétessék fel: A társaság köteles legkésőbb az 1931. évi december hó 31. napja előtti időpont szerint készített utolsó 1930. évi vagy 1930'31. évi mérlegének közzétételét, követő hó első napjától kezdődő hatállyal a 3. § 2., 3. ós 4. bekezdése szerint számított arányszámot olyan mértékben felemelni, amilyen mértékben az emiitett. mérlegben kimutatott saját vagyon az 1926. évi december hó 31. napját megelőző időpont szerint készített utolsó 1925. évi, illetőleg 1925/26. évi mérlegben kimutatott saját vagyont meghaladja, ha pedig ez eredményez nagyobb emelést, azzal a számmal, amely az 1925. évi, illetőleg az 1925/26. évi mérlegben kimutatott alaptőke százalékában kifejezve az ez után következő ötévi ínérelgszerü nyereség átlagának növekedését tünteti fel, az 1926. évi, illetőleg 1925/26. évi mérlegben kimutatott nyereséggel szemben. A vagyon változásának megállapításában figyelmen kivül kell hagyni az időközi alaptőke — üzletrész-tőke — emelése vagy nj üzlet- • részek jegyzése címén befizetett összegeket, a nyereségek megállapításában pedig az ilyen címen befolyó összegeknek a befizetés napjától járó ötszázalékos kamatát. N.em köteles az arányszámot a második bekezdés alapján felemelni az a társaság, amelynek arányszáma az 1930. évi, illetőleg az 1930/31. évi mérleg közzétételének napján legalább harmadával haladja meg az elsőizben megállapított arányszámot és 65%-nál nem kisebb, továbbá az a társaság sem, amelynek