Nemzetgyűlési napló, 1922. XLV. kötet • 1926. június 05. - 1926. október 26.
Ülésnapok - 1922-576
230 A nemzetgyűlés 576. ülése milyen arányban szabad külföldi szenet felhasználni, így pl. azt mondja, hogy az államvasutak, az állami intézetek és az állam által támogatott iparok a külföldi szén használatától el vannak tiltva. De amennyiben mégis szükséges volna az üzem szempontjából valamelyes módon külföldi szén felhasználása, akkor az államvasutaknak a belső szükséglet 85%-át kell hazai szénből fedezni. Tovább folytatva megállapítja, hogy a cukor-, elektromos, textil- és cementiparnak szükséglete rO tí /o-át kell belföldi szénbői fedezni, és végig minden egyes szakma részére megállapítja, hogy milyen mennyiségű külföldi szenet szabad felhasználnia. Ebből méltóztatnak látni t. r Nemzetgyűlés, hogy a szénprobléma európai kérdés. (Lendvai István: Primo de Rivera mint szociáldemokrata szaktekintély ! Nagyon örülök neki !) Borszak, tekintély nem lehet már d élután 3 órakor. (Lénával István közbeszól.) Elnök : Csendet kérek, Peyer Károly : Ilyenkor az alkohol hatása már túlzott mértékben jelentkezik. Elnök : A képviselő urat ezért a kifejezésért kénytelen vagyok rendreutasítani. (Lendvai István : Bútort azért nem loptam ! — Zaj. — Rupert Rezső : Azt mondja, hogy bútort nem lopott !) Lendvai képviselő urat hasonlóképen kénytelen vagyok rendreutasítani. (Zaj balfelöl.) Csendet kérek. Peyer Károly : Snapszbruderrel nem vitatkozom. Elnök: A képviselő urat másodszor is rendreutasítom. (Lendvai István közbeszól.) Lendvai képviselő urat másodszor is rendreutasítom. Csendet kérek. Peyer Károly : Ezeket a kérdéseket az államnak az állam szempontjából kell elbirálnia, és amennyiben a termelésben vannak valamelyes abnormális jelenségek, nem szabad _ visszariadni attól, hogy a termelésbe is belenyúljon. Bele kell nyúlnia és meg kell állapítania még a szénárakat is, amennyiben a szénárak és a külföldi szén versenye következtében ezrével válnak a munkások munkanélküliekké. A Sopron közelében lévő téglagyárakról az a Iiir terjedt el, hogy a közeli napokban külföldi szenet kivannak beszerezni, még pedig Grác vidékéről, Leobenből ugyanakkor, amikor Sopron városának magának is van bányája, amely Soprontól csak pár kilométernyire, talán 5—6 kilométerre van. Ezt csak mint jelenséget említem fel, amelyet épen a mai napon közöltek velem. Az ottani munkások hetenként mindössze három napot dolgoznak, mert nem tudoak foglalkoztatáshoz jutni, és az ottani téglagyárak, nem tudom, milyen okból, külföldi szenet kivannak felhasználni. Itt van előttem egy jegyzék egy csomó munkásnak a béréről. Ebből kitűnik, hogy havi 13—14—16—17 munkanapot dolgozva ezeknek a munkásoknak keresete nem haladja túl a 800-900.000 koronát, amelyből 103-108.000, 77.000 korona stb., körülbelül ilyen összegű levonások vannak, betegsegélyző, nyugdíj, rokkantadó, világítás, kincstári adó stb. címén, ami végeredményben 100—150.000 koronát tesz ki. Ezeknek a munkásoknak tiszta keresete, amit egyhónapi munkabérben kikapnak, 918, 917, 946, 836, 584 ezer, 1 millió 111 ezer, 1 millió 88 ezer, 629, 589, 679, 900 és 788 ezer korona. Ezek azok az összegek, amelyekből egy-egy munkáscsaládnak havonta élnie kell, és nem egy olyan család van köztük, amelynek 5—6 gyermeke van és 5-6 gyermeket kell ebből a csekély összegből eltartania. Aki künn jár a bányatelepen, — én minden héten egyszer-kétszer künn járok e munkások l évi június hó 23-án, szerdán. között, akiket személyesen jól ismerek, — megdöbbenve kell hogy lássa azt a rettenetes hatást, amelyet a munkásokra a munkanélküliség, illetve a nélkülözés gyakorol. Az emberek nemcsak, hogy lerongyolódnak, hanem arcban és egész testalkatban annyira lesoványodnak, annyira legyengülnek, hogy képtelenek már úgyszólván ezt a nehéz munkát elvégezni. Méltóztassék elgondolni, vannak munkások,akik reggel6órakor lemennek a bányába dolgozni és még annyi kenyerük sincs a háznál, hogy magukkal vihetnének egy darabot, hogy a bányában a munkaidő alatt, amig dolgoznak, reggel 6-tól délután 2 óráig, azt a kenyeret el tudják fogyasztani. Szinte álszemérem van az emberekben, amikor azt mondja az egyik a pajtásának, hogy azért nem hozott magával kenyeret, mert a felesége épen ma süt és igy nem tudott hozni. Nem volt szive-lelke elvinni hazulról az utolsó darab kenyeret, amely otthon a családnak, a gyermeknek kell és zsebkendőbe takart 3, vagy 4 sült burgonyával megy le a bányába, hogy végezze azt a rettenetes, nehéz, testetőlő munkát, reggel 6-tól, délután 3-ig, amig hazakerül és újból valami ennivalóhoz tud jutni. Elnök : Figyelmeztetem a képviselő urat, hogy beszédideje lejárt. Szíveskedjék befejezni! Peyer Károly : Azonnal végzek. Csak egyetlen esetet kívánok felemlíteni. Az egyik bányatelepen egy bányamunkást tüdőbaj miatt elbocsátottak. Az illető, akinek 4 gyermeke van, egy kis fakalyibában lakott addig, ott húzta meg magát. A társulatnak valami ok miatt szüksége volt erre a területre, tehát felszólütotta az illetőt, hogy hagyja el ezt a faviskói. A munkás nem tudott hova menni, tehát nem távozott. Erre ugy álltak rajta bosszút, hogy leszedették ennek a faviskónak a tetejét és most, amikor esős idők vannak, a szülőkre és a négy gyermekre egész éjjel szakad az eső. (Esztergályos János : Ez a tőke lelketlensége és kegyetlensége!) Az asszony, ugy látszik, nem birta ezt a rettenetes nyomort és kétségbejtő helyzetet, fogta négy gyermekét és Tatabányáról gyalog Veszprémbe ment, hogy ottlévő rokonaitól valamit kérjen vagy valami támogatást vegyen igénybe. Épen tegnapelőtt történt az, hogy az asszony visszafelé jövet, — valószínűleg nem tudott ott elhelyezkedést találni — a Veszprémből Zirc felé, vagy nem tudom én, merre robogó vonat elé dobta magát a négy gyermekkel együtt (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Hallatlan ! Szörnyű 1) és igy akarta végét vetni rettenetes nyomoruknak. Szerencsére, a mozdonyvezető az utolsó percben észrevette a síneken fekvő tömeget, megállította a mozdonyt és igy sikerült neki a családot megmenteni ettől a rettenetes haláltól. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Hallatlan ! Borzalmas !) Most a csendőrség vette őket őrizetbe. De hát, mit fognak velük csinálni ? A csendőrség nem tudja őket ellátni. Itt munkát kell adni és munkát kell teremteni, még áldozatok árán is. A kormánynak kell intézkednie és bárminő áldozatok árán is lehetővé keli tennie, hogy ezek az emberek munkához juthassanak, mert ne tessék azon csodálkozni, hogy az éhség nagyon rossz tanácsadó, és ezek az emberek az éhség folytán már olyan önkívületi állapotban vannak, hogy nem lehet tudni, hogy melyik percben mit követnek el önkivületi állapotukban. Nem lehet ezt a kérdést azzal elintézni, mivel a belügyminister ur gondolja elintézni, hogy a mikor Salgótarjánból elindulnak az emberek, akkor gépfegyveres automobilokat küld eléjük. Ezeknek az embereknek nyomorát nem ezzel lehet orvosolni, hanem azzal, hogy a kereskedelemügyi minister ur végre hagyjon fel a közömbösséggel, ahogyan általában kezeli az egész ipar ügyét
