Nemzetgyűlési napló, 1922. XLV. kötet • 1926. június 05. - 1926. október 26.

Ülésnapok - 1922-576

A nemzetgyűlés 576. ülése 1926. évi június hó 23-án, szerdán. 231 (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.), foglalkozzék ezzel a kérdéssel és törekedjék arra, hogy ez a rettenetes nyomor, amelybe a kormány szanálási Programm ja döntötte ezt ;i szerencsétlen munkásosztályt, valamiképen enyhittessék ! (Ugy van : Ugy van a szélsőbaloldalon. — Ruppert Rezső •' Az alvó ember !) Elnök : Az interpelláció az összkormányhoz lévén intézve, kiadatik a kormányelnök urnák. Következik Györky Imre képviselő ur interpellációja. Kérem a jegyző urat sziveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni ! Perlaki György jegyző (olvassa) : »Nyilatkozzék a belügyminister ur, vájjon mivel indokolja azt az elhatározását és rendelkezését, hogy a visszahonosítási ügyeknél faji és osztályszempontokat vesz figyelembe ? Az ilyen kivételes elbánást összeegyeztethetőnek tartja-e a kormány programúi jávai 1« Elnök : Györki Imre interpelláló képviselő urat illeti a szó ! Györki Imre : T. Nemzetgyűlés ! Amikor az elmúlt szerdán a nemzetgyűlésben szóvátettem azt a bizalmas rendeletet, amelyet — a mint most már kiderült — a ministerelnökség sajtóosztályának utasitása nyomán a főispánok kiadtak s amelyet Pestvármegye főispánja is kiadott, akkor a belügyminister ur interpellációmra adott válaszában megvádolt engem azzal hogy felszólalásaimban mindenkor megtámadom őt személyében és nem tartózkodom a személyes invektiváktól. A következő napoo, amikor mód és alkalom adatott nekem arra, hogy személyes kérdésben a belügyminister urnák e vádjával szembeszálljak, akkor már kifejezést adtam annak az állásfoglalásomnak, hogy nem személyében támadom én a belügyminister urat, hanem fámadom és támadni fogom azért, mert olyan politikát folytat, amellyel ennek az országnak ártalmára van. Alig telt el egy hét, már egy ujabb bizonyi tékot tudok ide a nemzetgyűlés elé hozni. Amikor személyes kérdésben válaszoltam a belügyminister urnák és felsoroltam azokat a szempontokat, amelyeket az ő működésében kárhoztatok, akkor leszegeztem azt az álláspontomat, amelyet okiratokkal annak idején nem bizonyítottam, hogy a visszahonositás kérdésében, kihasználva a trianoni békeszerződés által teremtett helyzetet, személyi, osztály- és faji szempontokat vett és vesz állandóan figyelembe. Abban a helyzetben* vagyok ma, hogy állításomnak megfelelő bizonyítékát adhatom. Itt van a kezem között a választókerületemből való két visszahonosítási kérelem elintézésére vonatkozó intézkedés. Az egyikben egy szabósegédről van szó, bár a polgármesteri rendelkezés szabómesternek nevezi, a valóságban azonban tényleg szabósegéd. Ez kérte állampolgárságának megállapítását, illetőleg a visszahonositást. A mint méltóztatik ebből látni, visszahonositásról lévén szó, annak első feltétele az, hogy az illető korábban magyar állampolgár volt, vagyis csak a trianoni békeszerződés értelmében vesztette el magyar állampolgárságát. Hangsiílyozva ki kell jelentenem azt is, hogy csonka Magyarország területét a békeszerződés óta egyáltalában nem hagyta el, itt élt állandóan, csak a hatóságok helytelen intézkedése folytán nem vett tudomást arról, hogy neki kérnie kellett volna magyar^ állampolgárságának megtartását, de mert optálássai a keilő időben nem élt, ezért kényszerült arra, hogy most visszahonosítási eljárást inditson meg. A visszahonosítási eljárást Debrecen város polgármestere előtt a szabályok értelmében megindította; előterjesztette és bemutatta mindazokat az okmányokat, amelyek a viszahonositáshoz feltétlenül szükségesek. Ki kell jelentenem, hogy maga a polgármester, tehát a közigazgatás első tisztviselője, a kérvényt pártoló javaslattal terjesztette fel a belügyministerhez. Ezután következett a második aktus, az, hogy a belügyminister ur megkérdezte Debrecen város rendőrkapitányságát és véleményt kért ennek az embernek magatartására vonatkozólag. Minthogy ez az ember, akiről szó van, szervezett munkás, ennélfogva Debrecen város rendőrkapitánysága olyan értelmű értesítést és felterjesztést intézett a belügyministerhez,^ hogy nem javasolja a visszahonositás engedélyezését, egyidejűleg pedig megindította ellene az ország területéről való kiutasitási eljárást, mert már idegen állampolgárnak minősítette. (Lendvai István: Milyennek?) Amikor ennek az embernek, — akiről meg kell azt is állapitanom, hogy keresztény ember és akinek egyetlen bűne, ugy látszik, a belügy ministerium előtt csak az, hogy szervezett munKas a kérvénye feljött a belügyministerhez, akkor magam jártam el a belügyministeriuni helyettes államtitkáránál és kértem, hogy ennek az embernek visszahonositását sürgősen engedélyezzék, és pedig azért, mert félő, hogy a^ ki utasítási határozatot korábban intézik el, és akkor kenj telén az ország területéről eltávozni. Amikor a helyettes államtitkár ur látta a két ellentétes felterjesztést — a polgármesterét, amely kedvező volt, s a rendőrkapitányságét, amely kedvezőtlen volt — azt a kijelentést tette nekem, hogy döntés végett leküldi az iratokat a város főispánjához, és a főispán magatartásától és véleményétől teszi függővé a maga állásfoglalását. Ekkor a főispán felterjesztette az iratokat, s ő maga is kilátásba helyezte, illetőleg javasolta ennek a visszahonositásnak engedélyezését. Ennek dacára ez a szerencsétlen ember, — aki, mondom, Debrecenben régóta lakik, aki egy pillanatra sem hagyta el az ország területét, aki soha büntetve nem volt és aki ellen semmiféle eljárás nem volt, — most, a napokban a következő értesítést kapta (olvassa) : »A magyar királyi belügyminister urnák 23466/1926. II. sz. rendelete folytán értesitem, hogy visszahonositás iránti kérelmét a magyar királyi belügyminister ur teljesíthetőnek nem találta.« Ez a. polgármesteri rendelkezés Debrecenben, 1626. július 14-én kelt. (Farkas István: Ez az irredentizmus ! Zaj a szélsőbaloldalon.) Ez az egyik eset, amelyből megállapítható, hogy egy magyar embert hatósági segédlettel üldöznek ki ebből az országból csak azért, mert az illető szervezett munkás. De itt van egy másik eset, amellyel szintén azt igazolom, hogy ennél a kérdésnél a faji szempontokat mennyire figyelembe veszik, s hogy a faji szempontok az irányadók akkor, amikor visszahonosítási eljárást tesznek folyamatba. Ennél az esetnél ugyancsak választókerületemnek egyik polgáráról van szó, aki nem optait, és kérte visszahonositását. Erre a következő felterjesztés megy a belügyminister úrhoz (olvassa) : »Magyar kir. rendőrség debreceni kerüleletének főkapitánysága. Szám : 2454/1^26. köz. Tárgy : Herskovits Sámuel debreceni lakos visszahonosítási kérelme. (Lendvai István : Csodálatos, hogy még nem kormányfőtanácsos!) Nagyméltóságú Belügyminister Ur ! Válaszolva az 1925. évi december hó 31-én kelt 48592. II. sz. rendeletre, a leadott iratok felterjesztése mellett tisztelettel jelentem, hogy folyamodónak az u. n. proletárdiktatúra alatt tanúsított magaviselete ellen a lefolytatott nyomozás szerint terhelő adat fel nem merült. Politikailag a közelmúlt eseményekből következtetve és faji jellegénél fogva teljesen megbízhatónak nem tekinthető. A kérelem teljesítését kellő indok hiányában nem javasolom.