Nemzetgyűlési napló, 1922. XLV. kötet • 1926. június 05. - 1926. október 26.

Ülésnapok - 1922-576

228 A nemzetgyűlés 576. ülése 1926. évi június hó 23-áu, szerdán. nebb intézkedések ezek a háború hősi rokkantjaival és nyomorultjaival s azok családtagjaival szemben, mert ma a háború szeienesétlen áldozatainak és azok gyermekeinek a legminimálisabb életlehetőséget sem biztositják. Nem sorakoztatom fel újra azokat a számokat, melyeket már elég gyakran idehoztunk a nemzetgyűlés szine elé. Csak egy nyilt kérdést intézek a népjóléti minister úrhoz. Melyik véleménye az, amelyet a rokkantkérdésben elfogadhatunk? Az-e, amelyet 1923 januárjában kifejtett a nemzetgyűlésen, vagy pedig az, amelyet legutóbb fejtett ki itt a nemzetgyűlésen? Hiszen mi biztunk benne, hogy ebben a ciklusban elérkezik az a sürgős idő, amely alatt a törvényjavaslatot ide keli terjeszteni. Mi a ministeri kijelentéseket, a ministeri székből elhangzott Ígéreteket taksáltuk annyira, hogy bizonyos tekintetben hittünk neki, de ha a népjóléti minister ur legutóbbi beszédét fogadom el irányadónak, melyet a rokkantkérdésben mondott, akkor nem hihetünk a ministeri székből elhangzott kijelentéseknek sem, mert több mint három évvel ezelőtt történt kijelentése szerint a rokkanttörvény már annyira előrehaladott stádiumban van és annyira elkészült, hogy rövidesen lehetővé válik a beterjesztése. Azóta több mint három esztendő múlt el, és most a népjóléti minister ur kijelenti, hogy erre pedig gondolni sem lehet beláthatatlan ideig, amig a népjóléti minister ur legalább az 50%-os rokkantak járadékát nem rendezi. De szóvá kell tennem azt a szomorú jelenséget is, amely a rokkantak osztályozása körül történik, amikor pl. 45°/o-os rokkantat a járadék tekintetében 25%-osnak, vagy 70%-os rokkantat éppen ennek a négy osztályú skálának következtében 50%-osnak minősítenek. E tekintetben tehát olyan sérelem éri a rokkantakat, melyhez hasonló jelenséget — hangsúlyozom — nem találunk egyetlenegy európai államban sem, akár győztese, akár pedig vesztese a világháborúnak. Megérteném, hogy a járadékok tekinteteben bizonyos szűkmarkúsággal viselteinek, akkor, ha más tekintetekben iparkodnának a rokkantak kezére járni, őket az életben segiteni, gyámoíitani, de ezt így megérteni nem tudom. Nemcsak egyszer tétetett szóvá itt az a szívtelen és kegyetlen eljárás, ahogy a rokkantakat a trafik- és egyéb ügyekben egyszerűen kiforgatják, s odaadják a trafikokat, vagy a kenyeret nyújtó foglalkozásokat olyan egyéneknek, akiknek a ministeriumokban protekciójuk van, s igy lehetőségük arra, hogy ezekhez hozzájuthassanak. De szóvá kell tennem még a felülvizsgálat kérdését is. Amikor a felülvizsgáló bizottságok sokszor 100%-os rokkantaknál mennek le a 40 — 50%-ig, akkor ezek a magukkal tehetetlen emberek elveszítik még azt a csekély járadékot is, amelyet addig élveztek és igy a haza eme hálája következtében valóban a legkétségbeejtőbb nyomorúságnak vannak kitéve. Szóvá kell tennem azt is, hogy hogyan utalják ki, hogyan kezelik a hadiözvegyek járadékait. Nem egyszer-kétszer tétetett ez szóvá a nemzetgyűlésen és a népjóléti minister ur mindig olyan nyilatkozatot tett, hogy élénk figyelemmel kiséri ezeket a kérdéseket és arra törekszik, hogy igazságtalanságok elő ne forduljanak. E kijelentések ellenére a legkegyetlenebb igazságtalanságok fordulnak elő, mert mindazokat a munkaképes hadiözvegyeket, akik akár kvártélyost tartanak, akár valamilyen más csekély nyomorúságos keresetet jelentő foglalkozást űznek, olyanoknak minösitenek, kiknek járadékot folyósitani ezentúl nem lehet. A legkétségbeejtőbb a háború eme szerencsétlenjeinek és rokkantjainak a helyzete. A nemzetgyűlés eddigi működése folyamán sohasem tudott felemelkedni odáig, hogy a dicséreten kivül (Rupert Rezső : Ebből jut elég!) a háború rokkantjainak és nyomorultjainak tett ígéreteket beváltotta volna több mint négyéves működése alatt. Ha szóvá tettük a kérdést, mindig rokonérzésükről biztositották a rokkantakat, a háború eme nyomorultjait, de arra, hogy ez a rokonérzés, ez a szimpátia obuíusokban jelentkezett volna, a nemzetgyűlés sohasem volt képes- (Rupert Rezső: A többség!) Ha egyéb nem jellemzi a nemzetgyűlés működését, mint az, hogy hálátlan, szívtelen és kegyetlen a rokkantakkal szemben, ugy ez eléggé jellemzi a nemzetgyűlés működését. Elnök : A képviselő ur beszédideje lejárt, méltóztassék beszédét befejezi! Szeder Ferenc : Tisztelettel kérek 10 percnyi meghosszabbítást. (Felkiáltások a jobboldalon : Nem adjuk meg ! — Esztergályos János : Erről nem lehet eleget beszélni !) Elnök : Kérem azokat a képviselő urakat, akik a beszédidő meghosszabbítást megadják, szíveskedjenek felállani ! (Megtörténik.) Kisebbség ! A Ház az engedélyt nem adja meg. (Rupert Rezső : Ellenpróbát kérünk ! — Zaj a jobboldalon.) Kérem tehát azokat a képviselő urakat, akik az engedélyt megadják, szíveskedjenek felállani. (Megtörténik.) Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az engedélyt megadó képviselő urakat megszámlálni. (Zaj a jobboldalon.) Perlaki György jegyző : Nyolc ! Elnök : Kérem azokat a képviselő urakat, akik az engedélyt nem adják meg, szíveskedjenek felállani ! (Megtörténik. Jobbfelöl képviselők jönnek be a terembe. — Rupert Rezső : Nem is tudják miről van szó ! — BarlaSzabó József: Dehogy nem Î Nagyon jól tudják! — Peyer Károly : Láttuk a tegnapi szavazásnál ! — Felkiáltások a jobboldalon ; Az tévedés volt ! — Peyer Károly : A minister ur rosszul állott fel! - Zaj.) Perlaki György jegyző : Tizennégy ! Elnök : A meghosszabbítás mellett szavaztak nyolcan, ellene tizennégyen, a Ház tehát az engedélyt nem adta meg. (Györki Imre : Nem fontos a rokkantkérdés ? — Zaj.) Szeder Ferenc : Miután nem kaptam meg a 10 percnyi meghosszabbitást, azt hiszem, találok majd módot ezen a héten, hogy ezeket a kérdéseket még szóvá tegyem. (Rupert Re/ső : Azért is szombatig húzzuk a vitát !) Most pedig csak arra kérem a népjóléti minister urat és az igen t. többséget : szálljanak egyszer végre magukba a rokkantkérdéssel kapcsolatban. (Esztergályos János: Legfőbb ideje volna !) Legfőbb ideje volna, hogy a háború eme szerencsétlenjein és nyomorultjain törvényhozási utón segitsünk. (Rupert Rezső : Nem tudom, hogy igy hogyan akarnak majd háborút viselni ! — Zaj.) Elnök : Az interpelláció kiadatik a népjóléti minister urnák. Következik Peyer Károly képviselő ur interpellációja az összkormáuyhoz a bányamunkások rendkívüli nyomora tárgyában. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni ! Perlaki György jegyző (olvassa) : Interpelláció az összkormányhoz a bányamunkások rendkívüli nyomora tárgyában : »Tekintettel arra, hogy a bányaipari munkásság a szénipar tartós válsága miatt rendkívül súlyos nyomorba jutott, milyen sürgős intézkedéseket hajlandó tenni a kormány a bányaipari munkásság nyomorának enyhítésére 1 Budapest, 1926. július 21. Peyer Károly s. k.«