Nemzetgyűlési napló, 1922. XLV. kötet • 1926. június 05. - 1926. október 26.

Ülésnapok - 1922-576

222 A nemzetgyűlés 576. ülése 1926. évi június hó 23-án, szerdáit. annak a főnöknek, aki a legjobb és leglelkiismeretesebb tisztviselőnek nevezi_ azt a tisztviselőt, aki hat hónapi szolgálati ideje alatt kétszer volt letartóztatva, aki ellen a királyi ügyészség kétszer emelt vádat és aki ellen a kir. törvényszék hathónapi börtönre szóló ítéletet hozott ? Most pedig itt kérdezem én a t. Nemzetgyűlést, hová jutunk mi erkölcsi szempontból, mit fog tanulni az ország ebből a nyilatkozatból etikai alapon, ha itt az a helyzet, hogy a pénzügyigazgató ur azt mondja, hogy megszüntette ellene a fegyelmi eljárást, mert csak becsületsértést követett el? T. Nemzetgyűlés ! Nincs még abban az ügyben ítélet. De akármi legyen a jogi minősítése, annak a tisztviselőnek, aki egy politikust az utcán meggyaláz azzal, hogy ellene támad és őt megverj, az ilyen köztisztviselő eljárásának erkölcsi minősítése egy magas köztisztviselői fórum előtt és egy minister előtt nem lehet más, mint hogy egy ilyen ember állami hivatalba nem való ! Mert ha az a felfogás, hogy ez csak becsületsértés és ennek folytán fegyelmi eljárásnak helye nincs (Rassay Károly: Ez a tekintély védelemi) akkor én megfordítom a kérdést: Ha valamelyik minister ellen hasonló cselekményt követne el egy fővárosi tisztviselő és mondjuk, hogy nekünk abban a fővárosban abszolút többségünk van és mi rendelkezünk afelett, hogy fegyelmi eljárás indittassék-e, felfüggesztessék-e az a tisztviselő vagy nem, micsoda aljas, utolsó fráterek volnánk, ha azt mondanánk, hogy csak vétséget követett el az a tisztviselő, aki a ministert meggyalázta és őt továbbra is megtartanánk a hivatalában sőt a többi tisztviselők háttérbe szorításával és mellőzésével, hat havi szolgálat után, mint legkiválóbb és legkitűnőbb tisztviselőt előtéptetnénld S Még egy kérdést teszek föl és ez a legfontosabb az interpellációmban. Tisztelt minister ur! Én akként vagyok informálva, hogy a pénzügyigazgató ur azelőtt, mielőtt ezt a forgalmi adófőellenőri kinevezést eszközölte, megkérdezte a pénzügymin isteriumot, hogy kinevezheti-e forgalmi adófőellenőrré ezt a Molnár Ferencet, aki ezt meg ezt a deliktumot elkövette és amikor a ministeriumtól azt a választ kapta Siinontsits pénzügyigazgató ur, hogy igenis nevezze ki ennek dacára, csak akkor, a pénzügyministerium előzetes jóváhagyásával történt meg a kinevezés. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Hallatlan! - Szeder Ferene: Egyenesen disznóság! — Peyer Károly : Azzal fenyegetődzött, hogy akkor vallani fog! — Pikler Emil : A közös titkok fűzik össze ezt a társaságot! — Peyer Károly : A gyilkosok szolidaritása!) Az itt elmondottakat én nem a Molnár Ferenc személye szempontjából kifogásolom elsősorban, hanem kifogásolom a nemzeti presztízs szempontjából, (Ugy van! a szélsőbaloldaton.) kifogásolom a köztekintélyek és a közerkölcsök megóvása és az elemi tisztesség szempontjából. Hová jutunk itt akkor, ha vásárcsarnoki stand, adóellenőri és adófőellenőri kinevezés jár a bűnért és B-listára helyezés jár az erényért?! (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Nekem az a meggyőződésem, hogy ebben a kérdésben nincs különbség a nemzetgyűlésben és a nemzet egész közfelfogásában, mégis kénytelen vagyok itt a pénzügyminister úrtól valamit megkérdezni. A mai nap folyamán egy egységespárti képviselő, tehát nem is a minister urnák és a kormánynak ellenzéke, egyik ma reggeli lapban nyilatkozott arról, hogy ő igenis felterjesztést intézett abban az ügyben Vargha Imre államtitkár úrhoz május hó közepén ; és nemcsak hivatalos felterjesztést tett, hanem külön az államtitkár úrhoz, személyére szóló privát levelet is küldött, amelyben figyelmezteti őt arra, hogy nem lehet ezt az embert Vácra forgalmiadó főellenőrré kinevezni. Az államtitkár ur is nyilatkozott erre vonatkozólag ugyancsak egy hétfő délután megjelenő lapban, hogy ő ezt a levelet meg nem kapta, amire egységespárti képviselőtársunk, aki különben Vác polgármestere, azt válaszolta : érthetetlen előttem, miként nem jutóit az én prvivát levelem az államtitkár ur kezébe. (Zaj és felkiáltások a szélsőbaloldalon : Levélcenzura !) Én ezeket óhajtottam itt a mai napon elmondani. Én arra kérem a minister urat, legyen szives a forgalmi adóellenőrök dzsungeljébe és az egész dzsungelbe, amelyikben, sajnos, nem egyedül van Molnár Ferenc (Ugy van ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) belenyúlni. Én arra kértem a pénzügyminister urat a pénzügyi tárca vitájánál, hogy legyen szives, a forgalmi adóellenőrök listáját vizsgáltassa meg, és nézzék meg azt, hogy hány amnesztiás és hány előzetesen bűncselekményt elkövetett ember van közöttük. Ne méltóztassék azt mondani, hogy nem lettek volna adataim. Én igenis a mai napon a minister úrtól elsősorban a következőket kérem : nem Molnár Ferencről van itt szó, hanem arról a ministeriumi úrról, aki Simontsits pénzügyigazgatónak előzetes hozzájárulását adta ahhoz, ismerve a tényállást, hogy Molnár Ferencet kinevezzék. Kérdein a minister urat : mi lesz ezzel a magasállásu ministeriális tisztviselővel! (Peyer Károly: Minister lesz ! — Pikler Emil : Legalább is államtitkár ! — Peyer Károly : Ez kvalifikáció a ministerséghez ! — Zaj.) Elnök : Csendet kérek. Fábián Béla : Második — ismételt — kérésem a minister úrhoz az, legyen szives az állam forgalmiadó ellenőri karában megvizsgáltatni a tisztviselők conduit-listáját, nehogy az legyen a helyzet, hogy ma, amikor ebben az országban — amint mondottam — ezerszámra járnak B-listások, szaladgálnak kenyér után, könyörögnek, kopogtatnak ajtóról-ajtóra kenyér után, hogy akkor, amikor B-iistás magasrangu tisztviselők szolgai állásért könyörögnek az országban, akkor az egyik oldalon a nyomor, az erénynek üldözése, a másik oldalon pedig a bűnnek állásba juttatása történik. (Ugy van! Ugy van! a balés a szélsőbaloldalon.) Eííiök : A pénzügyminister ur kivan válaszolni. Bud János pénzügyminister : T. Nemzetgyűlés! Ez az ügy az utolsó napokban került elém és így nem vagyok abban a helyzetben, hogy az interpelláció minden részletére kiterjedően válaszoljak, mert előbb több ténykörülményt meg kell vizsgálnom. Azt hiszem különben, hogy ennél az ügynél is sokkal helyesebb, ha azt nyugodtan, hidegvérrel vizsgáljuk. (Zaj és felkiáltások a szélsőbaloldalon : Nem. lehet !) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. Bud János pénzügyminister : Nincs miért izgulni, mert hiszen meg lehetnek majd elégedve azzal a válasszal, amelyet adok. Nem kell nagyon izgulni, hiszen nyugodtsággal is ugyanazt az eredményt lehet elérni. (Zaj. — Elnök csenget.) Ami elsősorban az illető kinevevését illeti, az illető tényleg a múlt év folyamán neveztetett ki, mégpedig az illető hatóság által, amely a maga hatáskörében nevezi ki a forgalmiadóellenőröket. Én a magam részéről csak azt akarom ehhez hozzáfűzni, hogy sajnos, én is azt a tapasztalatot meritettem, hogy ezeknél a kinevezéseknél nem mindig ugy járnak el, mint ahogy helyes volna és azért "elrendeltem — ne hogy azt méltóztassanak hinni, hogy csak most rendeltem el —