Nemzetgyűlési napló, 1922. XLV. kötet • 1926. június 05. - 1926. október 26.

Ülésnapok - 1922-576

218 A nemzetgyűlés 576. ülése 1926. évi június hó 23-án, szerdán. ki, hanem Lázár Dezső ur, a ministerelnök ur politikai barátja, gazdasági főtanácsos, a Gazdasági Egyesület elnöke, aki velem szemben volt a választáskor egységespárti képviselőjelölt s ő állapította meg, hogy ebből a 200 millió koronából a hódmezővásárhelyi kisemberek részére holdanként mindössze 80 fillér jut. (Felkiáltások a balodálon: Hallatlan!) És mi van a kisipari hitellel? (Rupert Rezső: Semmi! Mind szédelgés!) A kisipari hitel az igénybe vevők által főleg árubeszerzésre fordíttatott. A fogyasztás azóta megcsappant, az áru ára lement, a felvett kölcsön kamatja megmaradt — az nem szállt lejjebb — a portéka, kászletben van vevő nélkül, a kereseti adó felemelése pedig — mint majd konkrét adattal rámutatni fogok — folyamatban van. Mi lesz ennek az eredménye? A kisiparosság tönkretétele. De tovább menve, kérdezem a t. pénzügymin ister urat, — mert az egész pénzügyi kormányzatért a t. pénzügyminister ur a felelős •— mi van az építkezések végrehajtásával? Építkezési törvény van, de megfelelő arányú építkezés nincs. Nemcsak az iparosok, de a nagy kenyérgondok közt vergődő munkások is nélkülözik a szükséges munkaalkalmakat és amint a Mérnöki Kamara minap megtartott ülésén kitűnt, már nem tartják be a régi közszállitási irányelveket és nem a vállalkozó árainak olcsósága vagy realitása a döntő szempont a munka odaítélésénél, hanem a protekció, az összeköttetések aránya. (Ugy van! Ugy van! a baloldalon. — Zaj a jobboldalon.) Nyíltan megmondották az ülésen, hogy a pályázaton legolcsóbb ajánlat a munka elvégzése után drágább a pályázaton résztvett legmagasabb árakat feltüntető vállalkozóénál is. A Máv. rossz példáját követi a Munkásbiztosi tó Pénztár is, ahol sok milliós munkákat szintén szükebbkörü versenyekben adnak ki. Valóságos rendszer az országban, hogy majdnem valamennyi munkát zárt verseny keretében adják ki. Hol itt az etikai, az erkölcsi alap? (Szégyen, gyalázat! felkiáltások a baloldalon.) Elismerem, hogy ez közvetlenül nem tartozik a pénzügyminister ur hatásköre alá, de közvetetten mégis odatartozik, mert az állam egész pénzügyi politikájának irányitasáert a pénzügyminister ur a felelős. Az állam által követelt pénzek befolynak, uj adókivetések jönnek, mert a felszólamlása bizottságok is rövid idő múlva tárgyalnak a kereseti adó kivetése tekintetében egész Csongrád megyében, az egész Alföldön és igy Hódmezővásárhelyen is. Konkrét adattal szolgálok a t. pénzügyminister urnák a kormányban vele együtt ülő egyik társának, Schandl Károly földmivelésügyi politikai államtitkár urnák Csongrádon tett kijelentésével kapcsolatban. A minap ugyanis Csongrádon az iparosok a kereseti adó kivetése ellen tiltakozó gyűlést tartottak s ezen a gyűlésen, a kormány intézkedéseit elitélő gyűlésen — jellemző ez a mai szomorú időkre — jelen volt a főispán, a pénzűgyigazgató, a kereskedelmi és iparkamara titkára és jelen volt Schandl Károly államtitkár ur is. (Lendvai István: Hol nincs ő jelen? Ö mindenütt jelenvaló!) Schandl Károly államtitkár ur az állam közegeinek és komisszáriusainak jelenlétében kijelentette, hogy ő a pénzügyminister urnái keresztül viszi az általános revizió elrendelését. Nem mint államtitkár, hanem mint nemzetgyűlési képviselő mondotta ezt (Lendvai István; Szeretik az ellenzékit játszani!) Szerintem akár Floridor, akár Celesztin, akár államtitkár, akár nemzetgyűlési képviselő, (Barthos Andor: Mind a kettő!) a kormánynak politikai tekintetben mindenképen felelős tagja, (ügy van a baloldalon.) S mi történt Hódmezővásárhelyen? 180.000 aranykorona volt tavaly végösszegben itt kereseti adóban kivetve, az idén kivetettek 280.000 koronát, azokra az iparosokra, kereskedőkre, orvosokra, ügyvédekre, akik mind gyűléseken tiltakoztak az adókivetés fölemelése ellen. Legnagyobb a sérelem az 50—60%-os emelésből kifolyólag az iparosokra nézve, mert noha mégis volt az osztályba való rangsorozás, de az érdekképviseleteket már nem hallgatták meg abban az irányban, hogy a jövedelem és a haszon kulcsának megállapításánál mi a nézetük és véleményük? A kulcsot a pénzügyigazgatóság önkényül eg és sok esetben rosszul állapitolta meg. Itt érkezett el az a pont, ahol gróf Bethlen István ministerelnök urnák hódmezővásárhelyi összekötő szálaira is kénytelen leszek rátérni. Kiróttak a város közönségére a tavalyi 180.000 aranykorona helyett 280.000 korona kereseti adót. Igaz ugyan, hogy a kereseti adó felhasználására nézve a költségvetés keretében a város közönsége, a város törvényhatósági bizottsága, ez az autonom testület intézkedik, azonban Hódmezővásárhely törvényhatósági bizottsága nem teheti magáévá, hogy a pénzügyigazgatóság! — vagy mondjuk — a pénzügyminister elve szerint a lakosság megnyomoritásával olyan adókat sarcoljon ki a maga kasszájának tömésére; ami a város egész lakosságának széles rétegeiben felzúduló elégedetlenséget kelt és valóban kibírhatatlan. Előzőleg azonban történt valami: a városi tisztviselőik szolgálati pótlékot kértek. Ennek a szolgálati pótléknak olyan nagymérteikben való megállapítása ellen, amilyent a főtisztviselők — nem a kisebbek, nem a kisemberek, hanem a főbbek, a tanács tagjai — kívántak, tiltakozott a törvényhatósági közgyűlés. Mégis a belügyministier ur — de a felelősség a ministerelnök uré és a pénzügyminister uré is, mert hiszen az egész kormányzatnak összemííködőleg kellene intézkednie ilyen létérdeküleg fontos kérdésben és minden szempontot véve ügyeilembe — olyan szolgálati pótlékot, hagyott jóvá, gondolván, hogy gróf Bethlen István ministerelnök ur politikai érdekét szolgálja ezzel, amelyek a curiai tanácselnöki fizetéssel felérnek, tehát jelenleg egy hódmezővásárhelyi városi tanácsnok annyi fizetést kap szolgálati pótlékkal együtt, amennyit egy curiai tanácselnök. Azt hiszik, akik ezt keresztülBrőszakoltiálk, hogy ezzel gróf Bethlen ministerelnök ur érdekét szolgálják? Ellenkezőleg, az ő pozícióját, amely Hódmezővásárhelyen amúgy is megromlott, ez még jobban elrontotta, úgyhogy azt mondhatja a t. minister elnöki ur, hogy ments meg Isten az én vásárhelyi barátaimtól, az ellenfeleimmel majd szembenézek, s vagy elbánolk velük, vagy pedig nem tudok elbánni, amint a sors hozza, vagy amint a jó Isten akarja. (Mozgás a jobboldalon. — Felkiáltás a baloldalon: Êz a Bethlen vásárhelyi vaziciója!) Amikor a ministerelnök ur Genfből hazajött, azt mondotta az őt ünneplők előtt, hogy a nemzet ügyét évek munkájával mindig centim!éterről-eentiméterre iparkodott és iparkodik ma is előbbre vinni. Mindenki elitéli azt a genfi merényletet, amely a ministerelnök ur ellen elkövettetett, de ez a merénylet sem ürügy, sem köpenyeg nem lehet arra, hogy azt is sikernek tüntessék fel az urak, ami Genfben nem volt siker. (Ugy van! a baloldalon.) De maradjunk