Nemzetgyűlési napló, 1922. XLV. kötet • 1926. június 05. - 1926. október 26.
Ülésnapok - 1922-576
A nemzetgyűlés 576. ülése 1926. évi június hó 23-án, szerdán. 219 a centiméternél, ha már a centméterről van szó (Lendvai István: De rőfről beszéljünk! A zsidókérdést is vigyük bele!) felállítom a tételt: még egy centiméter emelkedés és kiont a folyam, jön az ár viz, az adóztatás hullámai keresztüicsapnak az adófizetők fejei felett, mindenüket elsepri a pusztulás, mert a közterhejkikel nem birnak megküzdeni és akkor a t. pénzügyminister ur, ha tapsokat, ha üdvözlést kap is, elmondhatja, hogy: Caesar mórituri te salutant, a gazdasági válságba a gazdasági halálbamenökj üdvözlik a pénzügyminister urat. Vallj ék dicsőségére, de mondja, meg van elégedve ezzel? Csizmadia András, régi nagyatádista, de sajnos egységespárti t. képviselőtársam a minap azt mondotta, hogy az adót a végtelenségig _ emelik, ugy, hogy a lakosság már nem tudja fizetni és ha orvoslás nem történik, ha a nép továbbra is mostohagyermeke lesz ennek az országnak, akkor ez az ország végpusztulását is jelentheti. Mai beszédemben nem mondottam többet, mint amennyit Csizmadia András t. képviselőtársam mondott. Miért csak az én felszólalásomat mondja olyannak, amely izgatja a széles néprétegeket ? En is az igazat mondom, mint ahogy igazat mondott Csizmadia András t. képviselőtársam a különbség csak az, hogy az én végső következtetésem igy szól: nem vagyok bizalommal a t. pénzügyminister ur politikája iránt, ő pedig sok kifogásolás után azt jelentette ki, hogy a magas kormány előtt meghajlik és tőle várja az orvoslást. (Lendvai István: Pedig Csizmadia testileg véve sokkal magasabb, mint a péuzügyminister ur!) Azt mondotta a t. pénzügyminister ur, hogy az ő rendeletei sohasem célozták — ezt r itt mondotta a nemzetgyűlésen — és nem célozzák ma sem az adófizetők megnyuzását. Az a kérdés t. pénzügyminister ur, hogy hol kezdődik a nyuzás: a fejénél-e vagy a lábánál az adófizető közönségnek? (Lendvai István: Olyan mindegy annak, akit nynznak!) TeiSiSéik megpróbálni! (Zaj. — Felkiáltás a baloldalon: Romlásba sodorták az egész országot!) Elnök: Lendvai István képviselő urat kérem, méltóztassék csendben lenni! Kun Béla: Amit elmondottam, mind azt bizonyltja, hogy tovább a mostani helyzet mely a kisembereket, polgárt és munkást egyaránt nyomorba haji, fenn nem tartható és nem tűrhető, csakis akkor, ha az elégedetlenségnek még nagyobb r mértékre való fokozása által magától a polgári gondolattól és a polgári eszmétől is el akarják idegeníteni a t. minister urak az ország lakosságát. (Rupert Rezső: Ez lesz a vége!) Azt mondotta a t. pénzügyminister ur, hogy ő mindig a kultúra embere volt és a kultúra céljaira áldozott is. Engedelmet kérek, mikor itt van a tanitók memoranduma a pénzügyminister ur előtt, és az egész kormány előtt amikor a kultuszminister ur talán adná azt, amit akar, de a pénzügyminister ur nem adja, amikor kedvezményes vasútjegyet sem tudnak kikönyörögni a kormánytól a felekezeti tanitók, amikor státusunk van is, meg nincs is, lógnak a levegőben, mint Mohamed koporsója s van, aki régi tanitó létére csak 4—5 ezer papirkoronával kap többet az előléptetéssel mint kapott azelőtt, akkor felvetem a kérdést: lehet-e intenzív nemzeti kultúrát szolgálni anélkül, hogy egyúttal megelégedett és az államnak melengető keblére ölelt tanitói karral is bírnánk 1 Ugyebár, nem lehet? Orvoslást és gyors intézkedést kérek t. pénzügyminister ur! Elnök: A képviselő ur beszédideje lejárt. Kérem méltóztassék beszédét befejezni. Kun Béla: Mindezek után azt Játom, hogy az egész politika, amelyet a t. pénzügyminister ur folytat, mikor bátor kezekkel még a forgalmi adó megszüntetéséhez, sőt egyfázisú átalakításához sem mer hozzányúlni, nem más, mint egy belső Trianonnak eszközlése, nem más, mint egy belső gazdasági elvérzés politikája, kényszeregyezségekkel, csődökkel, öngyilkosokkal és temetői fejfáival, a magángazdaságok tönkrement ekszisztenciáinak. Amikor a gazdasági végső válságba jutott, s kétségbe esett embereknek egész tömege a t. minister úrtól más politikát követel, amikor a t. ministerelnök ur azt mondotta, hogy az adóügyekben ő is irányitólag akar eljárni a szünet idején, amikor a pénzügyminister urnái volna a pénz és a ministerelnök urnái volna az ész, nem kérhetek mást, minthogy egyesítsék ezt a kettőt (Élénk derültség balfelöl.) és ha tudnak a mostani végnyomoruság válságából kiutat és mentöszálakat találni, mutassák meg és cselekedjenek aszerint, ha pedig nem tudnak, akkor Isten hírével, hagyják el a helyüket! (Helyeslés és éljenzés a baloldalon.) Elnök : A pénzügyminister ur kivan nyilatkozni. Üud János pénzügyminister : T. Nemzetgyűlés ! Egyik-másik közbeszólásomat igen t. képviselőtársam érzékenyen vette, de tin a zt hiszem, ha mást nem követnék is, csak beszédének befejezését, akkor is le kell most szögeznem, hogy mégis nekem van igazam. Követelni hosszú időn át adómérsékléseket azért, hogy azzal fejezzem be beszédemet, hogy a másik oldalon megint a i kiadások emelkedését kívánjam : ez az, amit én soha megérteni nem fogok tudni, mert ebben nincs logika és következetesség. Megengedem, hogy lehet benne politika, de én ezt a politikát j akarom kikapcsolni mindig erről a helyről mert | én csak egyféleképen tudok gondolkozni. Én taI Ián jobban átérzem, mint igen t. képviselőtári sam, hogy milyen nagy terhet visel az ország, j (Kun B. : Én is átérzem a nép minden baját !) j de nem is állok elő akkor olyan kiadások köveI telesével, amelyekről tudom, hogy azokat ma, vagy 1 ezidőszerint teljesíteni nem tudom. Én másra I bizorn annak eldöntését, hogy akár a tanítóság, ! akár a többi tisztviselői kar érdekében mit tet! tem, Én csak arra akarom felhívni a figyelmet, j hogy azóta, amióta átvettem a tárcát, a tisztj viselői kar és a tanitók dotálása tekintetében i nem történt-e olyan lényeges javulás, amilyenre | annak idején még gondolni sem mertünk ? Bármilyen szónoki hévvel próbálta megvédeni igen t. képviselőtársam a maga álláspontját, ezt az eredmény lecsökkenteni nem fogja. Amikor tehát t. képviselőtársam sikra száll egy álláspontért, vesse latba az összes ténykörülményeket és ha ő meg van győződve az egyik oldalon, hogy az ország nagyon meg van terhelve, ne követeljen sok millió aranykoronára szóló kiadást a másik oldalon. Mert vagy igaz az egyik, vagy igaz a másik, (Rupert Rezső : Tessék a lukszuskiadásokat törülni!) de a kettőt egyszerre összeegyeztetni nem lehet. (Rupert Rezső : Lehet, csak olyanban kell takarékoskodni, amiben lehet! — Kun Béla: Bevétele és kiadása az államnak legyen az adózók teherbíró képessége szerint !) Amikor közbeszóltam, csak arra akartam rámutatni, hogy én azt látom és le is kell hogy szögezzem, hogy micsoda téves véleménykialakulás kezd a közvéleményben kibontakozni. Rendkívül nagy áldozatok és óriási erőfeszítés árán elértük az eredményeket és most — azt lehet NAPLÓ. XLV.