Nemzetgyűlési napló, 1922. XLV. kötet • 1926. június 05. - 1926. október 26.

Ülésnapok - 1922-576

216 A, nemzetgyűlés 576. illése 1926. évi június hó 23-án, szerdán. Elnök: Csendet kérek! Sándor Pál: Ez nem olyan vitális vámpolitikai kérdés, amelyet önök esetleg felhasználhatnának harci fegyverül. Ez egy apró alárendelt kérdés. Hónaponként 25.000 darab bőrt produkál a mezőgazdaság, tehát hónaponként 25.000 darab bőrről van szó. T. minister ur, ez csaknem olyan dolog, hogy ezt nem lehetne megengedni azoknak a tényezőknek, amelyek ezzel foglalkoznak. Nem tudom, hogy a t. minister ur ezt hogy utasíthatta vissza, ez azonban megint nem az én dolgom. Ami a minister ur felfogását illeti a kereskedők tekintetében, ezt teljesen osztom. (Rupert Rezső: A legrégibb cégek mennek tönkre!) Ez azonban az egymás után következő kormányok bűne. (B. Szterényi József: Is!) Az egymás után következő kormányok grasszálíak a kiviteli engedélyekkel, amelyek eladattak (Rassay Károly: Behozatali engedélyekkel!) protekciós alapon, cégek alakultak, csak azért, mert a minisieriumban befolyásuk volt. Egészen ismeretlen obskúrus emberek kaptak kiviteli engedélyeket, (Kun Béla: Ez volt az etikai alap!) amelyekkel házaltak a kávéházakban éveken keresztül. Ebből keletkezett az a plusz, amely a kereskedelem terén még ma is fennáll és ezért is fog tönkremenni. (Zaj.) Ezek igenis, megrontották a kereskedelmet. Nekem is ez a véleményem. (Zaj. — Elnök csenget.) T. minister ur, törekedjünk arra, hogy ezt jóvátegyük, de ez igazán nem tartozik ehhez a kérdéshez. A bőrkereskedelem ma sokkal kevesebb kereskedő van, mint azelőtt volt. A bőrkereskedelem 1924-ben teljesen tönkrement a kiviteli tilalmak miatt. T. minister ur, ha valamikor nem volt igaza, ma Istenucose nem volt igaza. (Derültség a baloldalon.) Elnök: A minister ur véglegesnek kívánja tekinteni válaszát? Bud János pénzügy minister: Igen!^ Elnök: Felteszem a kérdést: méltóztatnak-e a választ tudomásul venni, igen vagy nem? (Igen! Non!) Kérem azokat, akik a választ tudomásul veszik, szíveskedjenek felállam. (Megtörténik.) Többség. A Ház a választ tudomásul veszi. Következik Kun Béla képviselő ur interpellációja. Kérem a jegyző urat, hogy az interpelláció szövegét felolvasni szíveskedjék. Perlaki György jegyző (olvassa): »Interpelláció a pénzügy minis ter úrhoz. Hajlandó-e a t. pénzügyminister ur, tekintettel arra, hogy most az aratás, illetve a termés értékesitése előtt jóformán senkinek sincs pénze, — a végrehajtási eljárásokat szüneteltetni s a kitűzött árverések foganatosítását letiltani? Hajlandó-e a t. pénzügyminister ur intézkedni, hogy a most folyamatban levő adókivetéseknél, illetve adótárgyalásoknál a, tervbevett fel emelések helyett mérséklés történjék s a már eddig is kibírhatatlan adóterhek minden indokolt esetben leszállittassanak! összeegyeztethetőnek tartja-e a t. pénzügynmiister ur a mostani adópolitikát az ország lakosságának teherbiró képességével s ha nem, akkor az eddig hangoztatott, de meg nem valósított általános Ígéretek helyett, mely konkrét tényekre hivatkozhatik s mily kötelező kijelentéseket hajlandó a jövőre nézve tenni a t. pénzügyminister ur?« Elnök: Kun Béla képviselő urat illeti a szó. .. n Kun Béla: T. Nemzetgyűlés! Mindenekelőtt köszönöm,, hogy házhatározat folytán alkalmam van szombatról elmaradt interpellációm elmondására. Egyúttal kérem, hogy mivel az általam előadni szándékolt adatoknak és a belőlük levont következtéseknek feltárása a házszabályokban előirt határidőnél esetleg többet vehet igénybe méltóztassék interpellációm elmondására 10 percnyi meghosszabbítást adni. Elnök: Felteszem a kérdést, méltóztatnak-e hozzájárulni ahhoz, hogy a képviselő ur beszédideje 10 perccel meghosszabbíttassák? (Igen!) Kérem azokat, akik az engedélyt megadják, szíveskedjenek felállani. (Megtörténik.) A Ház az engedélyt megadta. Kun Béla: T. Nemzetgyűlés! A nemsokára kezdődő több hónapos parlamenti szünet előtt nem elégedhetem meg azokkal a kijelentésekkel, melyeket a t. pénzügyminister ur- minap tett itt a nemzetgyűlésen országunk közterhektől agyonnyomorgatott s magánkiadásaival immár megbirkózni nem tudó lakosságának megnyugtatás végett. A t. pénzügyminister ur kijelentései ugyanis homlokegyenest ellenkezésben állanak a bekövetkezett tényekkel. A t. pénzügyminister ur azt mondotta, hogy nincsenek bizalmas rendeletei, hanem csak intern rendeletei, melyeket a pénzügyigazgatóságokhoz kibocsátott s noha azonban azt állította, hogy ezekben a rendeletekben közegeit mérséklésre utasította, mégis az Alföld rónáit csendőri fedezettel végrehajtóknak és becsüsöknek kellemetlen társasága lepi el a tanyákat és hurcolja be 25—30 kilométer távolságról, sőt még nagyobb távolságról is a lovat, tehenet, sertést, a központi bitangakolba most aratás előtt, a termés értékesitése előtt, árvereztetés végett. Tudok esetet, amikor így jártak el egy gazdával, aki tavaly államkölcsönnek és más adótartozásainak fejében 40 millió koronát űzetett ki s aki jelenleg még 4

1

/» mililó korona adóhátralékban van, melyet nem birt eddig megfizetni. Ennek az embernek két csikóját és két lovát vitték be 35 kilométer távolságról a hódmezővásárhelyi központi bitang-akolba. De meg aki fizet is, hogyan tud fizetni? Amikor a

# végrehajtó és a becsüs — ismétlem, csendőri fedezettel — kimegy a tanyák közé, akkor a tulajdonos lóra ülteti űait, akik elmennek a, szomszéd tanyákra pénzt keresni. így szedik össze két-három tanyából keservesen azt az egy-két, négymilliót, amely szükséges ahhoz, hogy a végrehajtást ne vezessék le végig és az árverésnek is elejét vegyék. À gazdálkodóknak nincs pénze. Azt mondotta egy vizállásos földön gazdálkodó özvegyasszony, akinek ura elesett a háborúban s aki szintén fiait küldözte szét a szomszédba pénzért, hogy sokszor annyi készlettel sem rendelkeznek pénz dolgában, hogy sót és paprikát vásárolhassanak. A gazdának nincs eladnivalója. Ötször-hatszor kell a piacra mennie, amig vevőt talál a portékájára. Tudok esetet, amikor három tehenet, négy lovat foglaltak le azért, hogy az illető gazda az adótartozásait fizetni tudja. Tudok esetet, hogy valaki 12 darab sertést hizlal csak azért, hogy a végrehajtás alatt levő adótartozását fizetni tudja. Tudok egy külterületi kovácsról, aki egy nap 17 patkót vert fel, de senkitől sem kapott viszonzásul pénzt, mert a gazda csak uj után, aratás után tud fizetni és így a kovács nem tud ismét anyagot beszerezni, mert nincs hozzá anyagi ereje és künnlevőségeit sem tudja behajtani. S a végrehajtások mi miatt folynak? Adó és államkölcsön vagy amint az Alföldön magyarán mondják: kényszerkölcsön miatt. Az Alföld bizonyos vidékén, igy Hódmezővásárhe-