Nemzetgyűlési napló, 1922. XLV. kötet • 1926. június 05. - 1926. október 26.
Ülésnapok - 1922-576
A nemzetgyűlés 576. ülése 1926. évi június hó 23-án, szerdán. 215 Franciaország' teljes kiviteli tilalmat létesített. Az államoknak van egy másik csoportja, amely, ha nem is kivteli tilalommal él, de rendkívül messzemenő erős kiviteli vámokkal. A,harmadik csoport pedig a kettőt egymással kombinálja. Alig tudnék országot felhozni, amely valamilyen korlátozást ebben a kérdésben nem ismerne. Kérdem tehát, ha az európai helyzet ilyen, vájjon lehet-e nekünk más utón haladni, (Pikler Emil: Az ország lakosságának javára igen!) mint amely utón halad minden európai állam, amely kiviteli tilalommal él, mert csak igy tudja erős bőriparát fentartani és megmenteni! Igen t. képviselőtársam hivatkozott a cipőárakra. Méltóztassék csak megnézni, milyen nagy válsággal küzdenek cipőgyáraink. Még csak az kellene, hogy nyersanyag tekintetében is differenciák legyenek, akkor nem tudom, hogyan állhatnának meg. Ezenkivül méltóztatnak tudni, hogy van egy egyezmény is, mely szerint, ha Aixsztria, Németország, Magyarország és Csehszlovákia közül bármelyik kiviteli tilalmat állit fel, abban az esetben a vámokra kell rátérnünk a készbőrnél, tehát még jobban megnehezítjük, iparunk helyzetét, ha egyoldalúan járunk el és nem várjuk be, hogy az összes államok éljenek ezzel a felszabadítással. Azt kívántam elsősorban kifejezésre juttatni, hogy nem egyedülálló helyzet a miénk, hanem igen nagy gazdaságpolitikai érdekek teszik szükségessé, hogy ez a helyzet fentartassék. (Az elnöki széket Huszár Károly foglalja eL) Igen t. képviselőtársam ezzel kapcsolatban igen helyesen rámutatott arra, hogy a kereskedelem nehéz helyzetben van. Elismerem, ebben igaza van t. képviselőtársamnak. De ne vegye rossz néven t. képviselőtársam, ha itt,én is egy másik problémát fogok említeni. Nem tudom, itt volt-e t. képviselőtársam szombati beszédem alkalmával, amelyben arról szóltam, hogy egész gazdasági életünk reorganizálásáról van szó. Ne keressük a bajokat, de keressük a bajok gyökerét. Csak egy pár adatot fogok idézni ebből a szempontból. (Zaj. Halljuk! Halljuk!) Nem mondhatja t. képviselőtársam hogy tőlem erednek ezek az adatok. A textilgyárosok egyesületének hivatalos adatai ezek, amelyek a következő helyzetet tárják fel. A textilkereskedelem terén 1912 és 1924 között a következő eltolódások vannak. Budapesten posztó-, kézmű- és rövidáru-kereskedő volt 1912-ben 915, ma 3561. (Rupert Rezső: Több adóalany! Csak örülhetnek neki!) Ruhakereskedő volt 1912-ben 185, ma 633. Divatáru-kereskedő volt 565, ma 1451. Vagyis, ha levonjuk a következtetést, a helyzet az, hogy 40%-ra lecsökkent forgalom mellett 3 és félszer annyi a kereskedő, mint volt 1912-ben. (Sándor Pál: Ugy van! Igaza van!) Neon egészen helyes az a beállitás, hogy sokan lettek B-listasok éis ezek mentek erre a pályára. Nem beszélek arról, hogy az én időmben az országban mindössze 1—200 lett csak B-listás tisztviselő, mert az üres állásokat nem töltöttem be — több mint háromezret — és igy próbáltam a kérdést megoldani, azt hiszem, helyesen. Nem ilyen exiszteneiákból származott ez a többlet, hanem az inflációs ikorsziak alatt mindenki, aki valamelyes konjunkturális nyereséghez hozzájutott, azt hitte, az a helyes, ha önállósítja magát. Nem vették észre, hogy ezzel a meglévő kereskedelemnek milyen óriási károkat okoznak. Mivel épen a kereskedelmi egyesület mélyen t. elnökiéivel állok szemben, azt hiszem, neki kötelessége megfogni ezt a kérdést és azt nem abból a szempontból nézni, hogy nem tudom én milyen okból származik a válság, hanem a reorganizáció szempontjából, abból a szempontból, hogy megint visszaállítsuk a kereskedők régi létszámát. (Zaj a baloldalon.) Aki nem tud önállóan exisztálni, nagyon jól fog tudni abban az üzletben, amelynek meg Van a forgalma, helyt állni mint segéd. (Zaj a bal- és a szélsőbaloldalon.) Bármennyire próbáinak is ez ellen hangulatot kelteni, az az igazság, amit én mondok. És higyjék eú.', minél előbb rá tudunk lépni erre az útra, annál közelebb jutunik a gazdasági élet egészségesebbé tételéhez. Még egy kérdést említett igen t. képviselőtársam és a forgalmi adóval hozta kapcsolatba. Én azokról a tárgyalásokról, melyeket említett, nem tudok, de mindenesetre utána nézek, hiszen amint elővesszük az egyes cikkeket, természetszerűleg foglalkozni fogunk ezzel is. A szerződésről nem nyilatkozom, mert nem ismerem. (Rupert Rezső: Pedig azt ismernie kellene! — Zaj.) Kérem válaszom tudomásul vételét. Elnök: Kérdem a pénzügyminister urat, a mjaga nevében méltóztatott-e válaszolni, vagy a ministerelnök ur helyett is? (Bud János pénzügyminister: A ministere]nők ur helyett is és a kereskedelemügyi minister ur helyett is!) Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Sándor Pál: T. Nemzetgyűlés! Elsősorban azt kérem és elvárom a kormánytól, hogy ezt a feleletet csak ideiglenesen vegye tudomásul, mert nem kaptam semmiféle választ arra, hogy megszüntetik-e r a Wolfner Gyula és Társa céggel való szerződést, igen vagy nem? Nem hiszem, hogy a kormánypárt abban a helyzetben volna, hogy végleg tudomásul vegyen egy ilyen ominózus dolgot. (Zaj.) Ha tudomásul veszi, vessen mag'ára, ez azután az ő dolga, én megtettem kötelességemet. Ami a t. pénzügyminister ur felszólalását Illeti, bocsánatot kérek, én egészen másról beszéltem. (Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Sándor Pál: Én azt kértem, méltóztassék a nyersbőrt felszabadítani. (Bud János pénzügymmister: Megmondtam, hogy mi a helyzet Európában és miért nem lehet!) Bocsánatot kérek, európai helyzet nincs. Megvilágitottam a r németországi helyzetet, elmondtam, hogy Németországból lehet kivinni, amennyit akarnak, megvilágitottam az ausztriai helyzetet, ahonnan szintén 50%-ban ki lehet vinni. A minister ur argumentumai tehát abszolúte nem fedik a valóságot. (Zaj.) Bocsánatot kérek, azt hiszem, ezzel nem sértettem, mert a tényre mondom, ez egy pozitív adat. (Bud János pénzügyminister: Nálunk is kiviszik, ha felesleg van!) Csak ministeri engedéllyel. Ha pedig ministeri engedélyt kap valaki, akkor ternót kap, kapitálist kap a kezébe! Méltóztassék figyelembe venni, hogy itt nemcsak a kereskedelem érdekeiről van szó. Itt a mezőgazdaság érdekeiről is van szó, mert a gazda 7500 koronával kap kevesebbet kilogrammonként és ha ezt tudomásul veszik, még sokkal kevesebbet fognak kapni ezekért a bőrökért. Itt arról van szó, hogy feleslege® bőrök vannak, amelyeket a gyárosok nem akarnak és nem tudnak felvenni. (Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Sándor Pál: Ezeket igyekeznek kifelé vinni és kívülről kérik ezeket sokkal magasabb árakon. (Zaj.)
