Nemzetgyűlési napló, 1922. XLV. kötet • 1926. június 05. - 1926. október 26.
Ülésnapok - 1922-576
âl4 A nemzetgyűlés 576. ülése 1926. évi június hó 23-án, szerdán. volt, ma roncsokban hever és elsősorban a forgalmi adó tette őt ilyen ronccsá. Bocsánatot kérek, t. pénzügyminister ur, hogy erre kitérek, igazán nem akarom ez alkalommal támadni. Ez a cikk olyan cikk, amely határozottan alkalmas arra, hogy ennél a cikknél a forg;alnii adó tekintetében a fázisrendsszerre térjünk át. Nem igazság-, hogy^ az egyik, a kisember fizessen 10—12%-ot, a másik pedig 2—4%-ot. Annakidején a Gyosz., az Oinke. és az Omge. összeültek — ezt azért említem fel, mert a minister urat itt látom — és megegyeztek 8%-os átalányban a fázis-rendszer alapján. Miután, másnap azt mondották, hogy ezt nem lehet megcsinálni, mert Wolfner Gyula és Társa konfekcióval is foglalkozik és igy nem fogadhatja el a fázis-rendszert, mert ez neki túlságnsan drága és sokkal jobban jön ki igy, — és én esztimálom ezt a saját érdekében — mintha a fázis-rendszert elfogadná. T. pénzügyminister ur, ha akkor az a három fórum egyszer megegyezett, mindamellett, hogy később az egyik visszavonta, miért ne lehetne ennél a cikknél is megegyezni, amely olyan cikk, amelynél a pénzügyminister ur nem tévedhet, de ha téved is, ez olyan minimális, amely nem érdemes arra, hogy róla beszéljünk. Miért adjunk a nagyiparnak rendkivüli előnyt a kisiparral szemben, miért tegyük tönkre a kis egyedeket'? A kereskedelem épen eleget szenved a forgalmi adó révén. Az buzdítja a gyárakat, hogy közvetlenül vegyenek a termelőtől, — és ehhez joguk van — hogy kikerüljék a forgalmi adót, a fiskus tehát nem nyer egy garast sem azzal, hogy a fázis-rendszert nem valósítja meg. Ellenkezőleg, ha megvalósítaná, akkor ebben a tekintetben több bevétele volna. A t. pénzügyminister ur becses figyelmébe ajánlom, hogy méltóztassék ezt ennél a cikk-» nél, amely nem olyan nagy cikk, hogy érdemes volna róla sokat beszélni, megvalósítani. Ez ellen a pénzügyminister urnák csak nem lehet kifogása! Konstatálom hogy mindamellett, hogy kiviteli tilalom van, a cipők ára nálunk ugyanaz, mint a külföldön, egy cseppet sem olcsóbb. Hivatkozhatnék itt arra, hogy nálunk! a munkabér sokkal olcsóbb, mint a külföldön. E tekintetben az érdekeltség 1 részéről a következő adatokat kaptam. Magyar or szagban a heti munkabér 4—500.000 korona, Ausztriában 5—800.000, Cseh-Szllíovákiában 5—700.OÜ0, Németországban fiüO.000—1,000.000 korona. Nálunk a nyersbőrt kivinni nem szabad, a külföld pedig szívesen venné. A cipő ezzel szemben nálunk ugyanolyan árban kapható csak, mint a külföldön. Kérdem tehát, kinek van előnye a nyersbőrkiviteli tilalomból? Minden áron meg akarják drágítani azokat az árukat, amelyeket itt a kiviteli tilalom alapján olcsóbban állithatnak elő, mert a munkabér és a nyersanyag olcsóbb. Arról azután senki nem tehet, ha egy gyár túldimenzionált állapotban van s ennek csak negyedrészét használhatja ki. Ilyen károkkal természetesen számolnunk kell és mindig: számolnunk kellett. Nem akarom hosszabbítani felszólalásomat, egy-két megjegyzést azonban még kell tennem. Abban a vámszerződésben, amelyet Ausztriával kötöttünk, egészen tisztán és világosan ki van mondva, hogy a 120-as vámtétel 70-re restringáltatik és a szerződés életbelépésétől kezdve egy évre már okvetlenül szabaddá kell tenni a nyersbőr-kivitelt. Ez a vámtétel még inkább kisebb lesz — ugy gondolom, 54 fillérre zsugorodik össze —• abban a pillanatban, ha a többi államokai is szerződést kötöttünk. De ki van mondva expressis verbis, hogy a tilalomnak egy év előtt is meg kell szűnnie abban az esetben, ha Cseh-Szlovákiával és Németországgal szerződést kötöttünk!. Miért akarják tehát meggátolni azt, hogy erre a rövid időre is, amely minket a szerződés megkötésétől elválaszt, a mezőgazdasáte- na kapja meg azt az árat, amely neki mindenben dukál; az a mezőgazdaság, amely ma tényleg igen kritikus helyzetben van, az a kereskedelem, amely szintén kritikus helyzetben van, az a kisiparos, aki annyi hátrányt szenved a nagyiparral szemben! Én, aki a kapitalizmus képviselője vagyok, ismét kénytelen vagyok rámutatni arra, hogy a kisegyedek, mint adóalanyok, ránk nézve borzasztóan fontosak, és nem a nagyoknak kell privilégiumot adni ezen a vonalon, hanem a kicsiket kell gyámolítani, hogy kötelességeiket teljesíthessék. Én tehát azt hiszem, hogy nekünk okvetlenül fel kell szabaditanunk a nyersbőrkivitelt. Én a ministerelnök úrhoz intéztem interpellációmat, mert ő mondotta azt, hogy teljes szabadság van a kivitelben. Elnök: Kérem a képviselő urat, méltóztassék beszédét befejezni. Sándor Pál: Azonnal befejezem. Kérem tehát a ministerelnök urat, hogy szavainak adjon szankciót, mert kell, hogy az ő szava szent legyen ebben a teremben. A kivitelt szabaddá kell tenni. (Derültség a szélsőbaloldalon.) Én Magyarország ministerelnökének pozícióját a legmagasabbnak tartom, s nem vagyok képes ezen nevetni. Másodszor kérem a pénzügyminister urat, hogy legyen szives ebben a cikkben is a fázisrendszert statuálni. Harmadszor pedig kérem, hogy ezt a szerződést — amelyet itt előtérj esztettem, amely nem erkölcsi alapon nyugszik és amelyre lehetne egy egészen más kifejezést használni, amelyet azonban személyére való tekintettel nem akarok használni — méltóztassék megsemmisiteni, mert ha nem semmisiti meg, akkor újra ide fogom hozni ugyanezt a témát. (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Elnök: A pénzügyminister ur kivan szólani. Bud János pénzügyminister: T. Nemzetgyűlés! B interpelláció a ministerelnök úrhoz és a kereskedelemügyi minister úrhoz van intézve, mégis én ugy a ministerelnök ur, mint a kereskedelemügyi minister ur nevében válaszolni kívánok az elhangzott interpellációra. Először is rá akarok mutatni arra, hogy a ministerelnök ur arra utalt beszédében, hogy Magyarország első volt azok között az államok között, amelyek a kiviteli és beviteli korlátozásokat megszüntették. Nem mondta egy szóval sem, hogy ez azt jelenti, hogy egyetlen egy cikkben sem volna korlátozás, mert aki ismeri a vámpolitikát, az tudja, hogy mindentől eltekintve bizonyos cikkek tekintetében ez önmagától következik be. A nyersbőrt illetőleg ez messzemenő gazdaság-politikai követelmény volt. (Zaj.) A nyersbőrön kívül azonban hirtelenében nem is tudok olyan cikket mondani, amelyre nézve kiviteli tilalom áll fenn. Igen t. képviselőtársam csak r abban téved, hogy mikor szóvá tette ezt a kérdést a parlamentben, elfeledkezett arról, hogy kissé foglalkozzék ezzel a kérdéssel európai szempontból is. Azt hiszem, t. képviselőtársam igen jól méltóztatik tudni, hogy nincs olyan állam, amelyben e cikk tekintetében valami korlátozás ne volna. Németország, Olaszország, Svájc,