Nemzetgyűlési napló, 1922. XLV. kötet • 1926. június 05. - 1926. október 26.

Ülésnapok - 1922-576

A nemzetgyűlés 576. ülése 192t amelyek 7500 koronával Ígérnek többet a nyersbőrért, mint amennyit az itteni gyárak kínálnak- Próbát tettem; előttem kínálták ezt az árat. Bemutatom két nagy cégnek a leve­lét, — az egyik németországi, a másik osztrák cég — mindkettőből azt méltóztatnak látni, — akárki beléjük tekinthet — hogy kilogram­monként 7500 koronával kínálnak többet a bőrért, mint amennyit az itteni gyárak fizet­nek. Ez tehát tarthatatlan állapot. (Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! (Farkas István: A kormánnyal van szerződé­ses viszonyban a Wolfner-gyár.) Sándor Pál: Épen erről akarok most né­hány komoly szót mondani a t. Nemzetgyűlés­nek, amiről t. képviselőtársam szólott, 1921-ben interpelláltam a bőrösök tekintetében és egy igen erős támadásban figyelmeztettem a t­kereskedelemügyi minister urat, boldogult Hegyeshalmy barátomat, hogy az egyik bőr­gyáros 10 éves szerződést kapott az államtól í-izállitásokra. A t. minister ur akkor nagyon hevesen felelt nekem és azt mondotta: bizo­nyítsam be. Tényleg nem volt igazam,^ t. araim, mert nem 10 évre kötöttek szerződést, hanem 15 évre. Most, hogy az eredeti szerző­dés másolata itt van a kezemben és most, hogy alkalmam van kimutatni, hogy ilyen hatalmi tényezőket nem szabad az országban erőre kapni engedni, ennek a szerződésnek főbb pontjait leszek bátor önöknek elmondani. (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon,) Nem fogom felolvasni az egész szerződést, amely (olvassa): »a m. kir. hadsereg, valamint a magyar állam más, természetbeni ruhaellá­tásban részesülő alkalmazottai lábbeli szük­ségleteinek szállítása iránt egyrészről a m. kir. kormány képviseletében a magyar pénz­ügyministerium, — a következőkben megbízó — másrészt a Wolfner Gyula és Társa buda­pesti cég között az alábbi feltételek mellett köttetett.« Az első tétel a következő (olvassa): »A szükséglet évi és évközbeni szükségletre osz­lik.« Tessék jól megjegyezni ezt a két kifeje­zést. A másik, ami igen fontos, ez (olvassa): »A megbízónak joga van az évi szükségletnek 40%-át más hazai ipartelepen megrendelni, míg az évközbeni teljes szükséglet egyedül a szállító cégnél rendelhető meg.« Méltóztatott már hallani, hogy rendezett állam, amely a többi államok respektálását kell, hogy bírja, azt mondja, hogy a megbízónak, az államnak joga van másnál rendelni meg 40%-ot, 60%-ot pedig köteles ott rendelni'? Méltóztatik tudni, mit jelent ez? Méltóztatik tudni, mit jelent az, hogy kétféle szükségietről van szó, amelyek közül az egyik meg van határozva és el van osztva 40 és 60%-ra, a másik pedig teljesen Wolfner Gyulát és Társát illeti! Méltóztatnak tudni, mit jelent ez, hogy itt 150—160 ezer kis­iparos van és ezeket ezzel a szerződéssel egy­szerűen kijátsszák! 15 évre meg van kötve az állam keze. Méltóztatnak tudni, hogy ez tör­vényellenes szerződés, amely érvénnyel nem bír, mert törvényeink határozottan előírják, hogy a kincstár csak egy évre és csakis pályá­zat utján köthet szerződést. Ez tehát érvényte­len szerződés, amelyet nullifikáliii kell. De hal­lottak önök már ilyent, hogy az állam 15 évre leköti magát, ugy, hogy joga legyen az állam­nak, hogy 40%-ról inasként diszponálhat! Ilyent még Törökországban sem hallottak, t. Nemzetgyűlés! Amit akkor olyan ridegen ta­gadtak, most bizonyítja ez az eredeti szerződés előttem. De tovább megyek. (Olvassa): »A közpon­tilag beszerzendő bőranyagok szállításával évi június hó 23-án, szerdán. 21& ugyancsak a szállító cég bizatik meg.« Az ösz­szes bőranyag szállítása tehát, amelyre az ál­lamnak szüksége van, mind a szállító céget illeti és a kormánynak semmi joga sincs ah­hoz, hogy akár egy garas ára munkát is más­nak, egy kisiparosnak kiszolgáltathasson. Hogy mi kell ahhoz, hogy valaki ezt a magyar ál­lamnál keresztülvigye, azt méltóztatnak tudni. Végre is nem gyerekjáték az, hogy különböző fórumokon keresztül letárgyalnak egy ilyen szerződést és öt évig titokban tartják teljes egészében, úgyhogy az ellenzéknek nincs mód­jában, miután ez a 15 éves szerződés nines publikálva, hogy az államot ezért jogosan megtámadja. Csak véletlenségből jutott ke­zünkbe ez a szerződós — természetesen becsü­letes utón, mert becsületes utón jutott el az én kezembe — és véletlenül tudtuk meg az állam­nak ilyen üzelmeit. Nem akarok nagyon erős szót használni ennek megbélyegezésére. De lássuk, mit kap ezért az állam ellen­szolgáltatásképen! Semmit. Talán ezt az egyet (olvassa): »A szükséglet szállításának biztosí­tására a szállító cég köteles legalább egy« — sage egy — »cipőgyári csoportot egész éven át foglalkoztatni.« Hiszen ez nevetséges dolog! Más ellenszolgáltatást a cég nem ad. Elisme­rem, hogy épen ez a cég az, országnak a há­ború alatt igen lényeges szolgálatokat tett s igen tisztességesen viselte mag'át az egész vo­nalon (Farkas István: Sokat keresett a háború alatt is!) és távol áll tőlem, hogy erre a cégre vagy annak cégtagjaira csak egy rossz szót is mondjak. Ha ez a cég ezt keresztül tudta vinni teljesen jogos alapon, becsületesen, jól tette saját érdekében, de az államnak nem szabad magát m odaadnia ilyen dolgokra, az államnak nincs joga a többi adófizetőkre való tekintet nélkül ilyen szerződéseket kötni. (Pikler Emiî: Ki kapta a províziókat, ezt volna érdemes tudni!) Menjünk tovább (olvassa): »Megbizó köte­lezi magát arra, hogy ezen munkáscsoport fog'~ lalkoztatása végett évenként legalább 60.000 pár lábbelit megrendelnek a szállító cégnél az illetékes kormányhatóságok.« Tehát akár kell, akár nem kell a kormánynak az a bakancs, 60.000-et minden évben köteles megrendelni. Én már sok mindenféle szerződést láttam életemben, ilyet azonban még nem láttam. Nem óhajtok tovább beszélni erről a hatolda­las szerződésről, nem óhajtom azt felolvasni, nem akarom önöket untatni, nincs is benne Bemmiféle lényegesebb dolog, csupán egy passzust akarok még abból ismertetni, miután azt mondottam, hogy a szerződés 15 évre lett kötve (olvassa): »Ezen két eredeti példányban kiállított szerződés 1921 július 1-étől lép ha­tályba és bármely szerződő fél által 1935 de­cember 31-éig való felmondás esetén 1936 jú­nius végével szűnik meg.« Most jön egy to­vábbi passzus (olvassa): »Amennyiben 1935. évi december hó végéig a szerződést egyik szer­ződő fél fel nem mondaná, az további három évre, azaz 1939 június végéig marad érvény­ben.« Ezzel a passzussal elsősorban dokumen­tálni akartam, hogy a kartell vezető tagja, a Wolfner Gyula és Társa cég milyen hatalmat képvisel a ministeriumban; mert aki ezt ke­resztül tudja vinni a különböző ministeriumo­kon a pénzügyministerium beleegyezésével, az hatalmat képvisel. Nem csodálkozom tehát azon, ha keresztülvihette azt, hogy a nyersbőr­kivitel tovább is korlátozva legyen. A magyar kereskedelem e kiviteli tilalom által borzasz­tóan meg van károsítva. A magyar bőrkeres­kedelem, amely valamikor nagy és hatalmas 31*

Next

/
Thumbnails
Contents