Nemzetgyűlési napló, 1922. XLV. kötet • 1926. június 05. - 1926. október 26.

Ülésnapok - 1922-576

A nemzetgyűlés 576. ülése 192t amelyek 7500 koronával Ígérnek többet a nyersbőrért, mint amennyit az itteni gyárak kínálnak- Próbát tettem; előttem kínálták ezt az árat. Bemutatom két nagy cégnek a levelét, — az egyik németországi, a másik osztrák cég — mindkettőből azt méltóztatnak látni, — akárki beléjük tekinthet — hogy kilogrammonként 7500 koronával kínálnak többet a bőrért, mint amennyit az itteni gyárak fizetnek. Ez tehát tarthatatlan állapot. (Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! (Farkas István: A kormánnyal van szerződéses viszonyban a Wolfner-gyár.) Sándor Pál: Épen erről akarok most néhány komoly szót mondani a t. Nemzetgyűlésnek, amiről t. képviselőtársam szólott, 1921-ben interpelláltam a bőrösök tekintetében és egy igen erős támadásban figyelmeztettem a tkereskedelemügyi minister urat, boldogult Hegyeshalmy barátomat, hogy az egyik bőrgyáros 10 éves szerződést kapott az államtól í-izállitásokra. A t. minister ur akkor nagyon hevesen felelt nekem és azt mondotta: bizonyítsam be. Tényleg nem volt igazam,^ t. araim, mert nem 10 évre kötöttek szerződést, hanem 15 évre. Most, hogy az eredeti szerződés másolata itt van a kezemben és most, hogy alkalmam van kimutatni, hogy ilyen hatalmi tényezőket nem szabad az országban erőre kapni engedni, ennek a szerződésnek főbb pontjait leszek bátor önöknek elmondani. (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon,) Nem fogom felolvasni az egész szerződést, amely (olvassa): »a m. kir. hadsereg, valamint a magyar állam más, természetbeni ruhaellátásban részesülő alkalmazottai lábbeli szükségleteinek szállítása iránt egyrészről a m. kir. kormány képviseletében a magyar pénzügyministerium, — a következőkben megbízó — másrészt a Wolfner Gyula és Társa budapesti cég között az alábbi feltételek mellett köttetett.« Az első tétel a következő (olvassa): »A szükséglet évi és évközbeni szükségletre oszlik.« Tessék jól megjegyezni ezt a két kifejezést. A másik, ami igen fontos, ez (olvassa): »A megbízónak joga van az évi szükségletnek 40%-át más hazai ipartelepen megrendelni, míg az évközbeni teljes szükséglet egyedül a szállító cégnél rendelhető meg.« Méltóztatott már hallani, hogy rendezett állam, amely a többi államok respektálását kell, hogy bírja, azt mondja, hogy a megbízónak, az államnak joga van másnál rendelni meg 40%-ot, 60%-ot pedig köteles ott rendelni'? Méltóztatik tudni, mit jelent ez? Méltóztatik tudni, mit jelent az, hogy kétféle szükségietről van szó, amelyek közül az egyik meg van határozva és el van osztva 40 és 60%-ra, a másik pedig teljesen Wolfner Gyulát és Társát illeti! Méltóztatnak tudni, mit jelent ez, hogy itt 150—160 ezer kisiparos van és ezeket ezzel a szerződéssel egyszerűen kijátsszák! 15 évre meg van kötve az állam keze. Méltóztatnak tudni, hogy ez törvényellenes szerződés, amely érvénnyel nem bír, mert törvényeink határozottan előírják, hogy a kincstár csak egy évre és csakis pályázat utján köthet szerződést. Ez tehát érvénytelen szerződés, amelyet nullifikáliii kell. De hallottak önök már ilyent, hogy az állam 15 évre leköti magát, ugy, hogy joga legyen az államnak, hogy 40%-ról inasként diszponálhat! Ilyent még Törökországban sem hallottak, t. Nemzetgyűlés! Amit akkor olyan ridegen tagadtak, most bizonyítja ez az eredeti szerződés előttem. De tovább megyek. (Olvassa): »A központilag beszerzendő bőranyagok szállításával évi június hó 23-án, szerdán. 21& ugyancsak a szállító cég bizatik meg.« Az öszszes bőranyag szállítása tehát, amelyre az államnak szüksége van, mind a szállító céget illeti és a kormánynak semmi joga sincs ahhoz, hogy akár egy garas ára munkát is másnak, egy kisiparosnak kiszolgáltathasson. Hogy mi kell ahhoz, hogy valaki ezt a magyar államnál keresztülvigye, azt méltóztatnak tudni. Végre is nem gyerekjáték az, hogy különböző fórumokon keresztül letárgyalnak egy ilyen szerződést és öt évig titokban tartják teljes egészében, úgyhogy az ellenzéknek nincs módjában, miután ez a 15 éves szerződés nines publikálva, hogy az államot ezért jogosan megtámadja. Csak véletlenségből jutott kezünkbe ez a szerződós — természetesen becsületes utón, mert becsületes utón jutott el az én kezembe — és véletlenül tudtuk meg az államnak ilyen üzelmeit. Nem akarok nagyon erős szót használni ennek megbélyegezésére. De lássuk, mit kap ezért az állam ellenszolgáltatásképen! Semmit. Talán ezt az egyet (olvassa): »A szükséglet szállításának biztosítására a szállító cég köteles legalább egy« — sage egy — »cipőgyári csoportot egész éven át foglalkoztatni.« Hiszen ez nevetséges dolog! Más ellenszolgáltatást a cég nem ad. Elismerem, hogy épen ez a cég az, országnak a háború alatt igen lényeges szolgálatokat tett s igen tisztességesen viselte mag'át az egész vonalon (Farkas István: Sokat keresett a háború alatt is!) és távol áll tőlem, hogy erre a cégre vagy annak cégtagjaira csak egy rossz szót is mondjak. Ha ez a cég ezt keresztül tudta vinni teljesen jogos alapon, becsületesen, jól tette saját érdekében, de az államnak nem szabad magát m odaadnia ilyen dolgokra, az államnak nincs joga a többi adófizetőkre való tekintet nélkül ilyen szerződéseket kötni. (Pikler Emiî: Ki kapta a províziókat, ezt volna érdemes tudni!) Menjünk tovább (olvassa): »Megbizó kötelezi magát arra, hogy ezen munkáscsoport fog'~ lalkoztatása végett évenként legalább 60.000 pár lábbelit megrendelnek a szállító cégnél az illetékes kormányhatóságok.« Tehát akár kell, akár nem kell a kormánynak az a bakancs, 60.000-et minden évben köteles megrendelni. Én már sok mindenféle szerződést láttam életemben, ilyet azonban még nem láttam. Nem óhajtok tovább beszélni erről a hatoldalas szerződésről, nem óhajtom azt felolvasni, nem akarom önöket untatni, nincs is benne Bemmiféle lényegesebb dolog, csupán egy passzust akarok még abból ismertetni, miután azt mondottam, hogy a szerződés 15 évre lett kötve (olvassa): »Ezen két eredeti példányban kiállított szerződés 1921 július 1-étől lép hatályba és bármely szerződő fél által 1935 december 31-éig való felmondás esetén 1936 június végével szűnik meg.« Most jön egy további passzus (olvassa): »Amennyiben 1935. évi december hó végéig a szerződést egyik szerződő fél fel nem mondaná, az további három évre, azaz 1939 június végéig marad érvényben.« Ezzel a passzussal elsősorban dokumentálni akartam, hogy a kartell vezető tagja, a Wolfner Gyula és Társa cég milyen hatalmat képvisel a ministeriumban; mert aki ezt keresztül tudja vinni a különböző ministeriumokon a pénzügyministerium beleegyezésével, az hatalmat képvisel. Nem csodálkozom tehát azon, ha keresztülvihette azt, hogy a nyersbőrkivitel tovább is korlátozva legyen. A magyar kereskedelem e kiviteli tilalom által borzasztóan meg van károsítva. A magyar bőrkereskedelem, amely valamikor nagy és hatalmas 31*