Nemzetgyűlési napló, 1922. XLV. kötet • 1926. június 05. - 1926. október 26.

Ülésnapok - 1922-576

212 A nemzet gyűlés 576. ülése 1926. évi június íió 23-án, szerdán. hatna. Magának a vámtarifának 187. tétele magával inzolválja, hogy tilalom áll fenn, de azóta ministeri rendelet jelent meg, amely a kivitelt ministeri engedéllyel lehetővé teszi. Erre én részletesen nem akarok kiterjeszkedni, már csak azért sem, mert félek, hogy az időből igy is kifogyok, konstatálom azonban, hogy az az engedély, mely meg lett volna 1925 január 1-én, épen a gyáriparosok részéről, a nagyobb gyárak által lett lehetetlenné téve, azoknak kérelmére lett e kivitel megtagadása jóváhagyva. Addig', * ameddig a körülöttünk levő országok kiviteli tilalmakat statuáltak, értettem, hogy Magyarország is fentartja ezt a kiviteli tilalmat. Abban a pillanatban azonban, amikor a mellettünk levő államok felszabaditották bizonyos értelemben ezeket a kiviteli tilalmakat, az iparra nézve általában, de még inkább a mezőgazdaságra nézve öngyilkosságot jelent az, ha ez a tilalom fennáll. (Forster Elek: Minden kiviteli tilalom!) Mert mi hasznunk volt ebből! Egyszerűen csak tilalmat adtunk olyanoknak, akik ezzel bizonyos tekintetben saját érdekükben visszaéltek. Németországban -a nyersbőr kivitele nem szabad teljesen, hanem bizonyos mennyiséget statuáltak, amelyet Németországból ki szabad vinni. Ez a mennyiség azonban olyan nagy, hogy sohasem érte el annak magasságát a kivitel, amelyet Németországban szabadon hagytak. Jóformán tehát csak papiroson van, ugy, bogy csak bizonyos mennyiséget szabad kivinni, a valóságban azonban annyit szabad kivinni, amennyit akarnak. Ausztriában a kivitel 50% erejéig teljesen szabad, (B. Szteréiiyi József: Tévedés!) — nem tévedek, kegyelmes uram, mert igen alaposan megnéztem a dolgokat, én tehát ebben a tekintetben nem tévedek — 50%-ot pedig fel kell ajánlani az illető iparosoknak és ha azok nem veszik igénybe, akkor szintén szabadon engedik ezt kivinni. Egy kivétel van Ausztriában a marhabőr tekintetében, amiből nekünk tényleg nincs túlságosan sok. Inkább a borjubőröket értem, amiből nekünk túlságosan sok nincs, ebben a tekintetben azonban a gyárak szintén segíthetnek magukon, mert egyszerűen felveszik a marhabőröket. Ebben a tekintetben Ausztriában kivételt statuáltak és azt mondják, hogy ha az 18%-al olcsóbb, mint a német aukción elért árak, akkor szintén szabad a kivitel ebben a tekintetben. Csehországnak sokkal nagyobb a szükséglete, mint amennyit előállít. Csehország óriási import-ország ebben a tekintetben és ott tényleg tilalmazva van a nyersbőr kivitele, így állanak az országok ebben a tekintetben körülöttünk. Ebben a kérdésben, amely nem uj kérdés. amely nálunk az Omke. keretében már hat hónapon át tárgyalás alatt van, számtalan memorandumot nyújtottunk át már a ministeriumoknak, számtalan gyűlés tartatott. A Mészáros Iparosok Szövetsége, a Kisgazda és Földmives Szövetség, amelynek Bottíik József képviselőtársam az elnöke és Szabó Sándor képviselőtársam az alelnöke, ugyanebben az irányban már felterjesztést tettek a földmivelésügyi ministeriumhoz, a nyersbőr és a terménykereskedők pedig szintén számtalan ilyen beadványnyal éltek a ministeriumokhoz és képtelenek ezen erős bőrkartell ellen fellépni, képtelenek megtörni azt >a" rettenetes erőt, amelyet a bőrkartell képvisel. Ha Nagy Endre volnék a kabaréban, akkor minden bőrkartell megnevezése előtt én is meghajlanék, mert olyan nagy hatalmat képviselnek ebben az országban. Hiszen ezt megmutatták a vámtarifa tárgyalása alkalmával is, amikor nekem volt alkalmam ebben a tekintetben erre bővebben kitérni. De a legjobb argumentum, amelyet használhatok, az, hogy a nyersbőr ma a békeparitás alatt áll, (Ugy van! a balközépen.) mig a kikészített bőrök teljesen a békeparitáson vannak. A mai viszonyok között tehát, amikor a mezőgazdák eladják bőreiket paritás alapján... (Szabó Sándor: Békeparitáson alul! A legkisebb ember szenvedi ennek kárát! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Sándor Pál:... lehetséges-e az, hogy a bőr árát 28.000 koronáról rövid idő alatt leszorítsák 22.000 koronára, amibor itt 50—60.000 darab borjubőr van eladatlan, amelyet a gyáraik nem vesznek fel csak azért, hogy, az árakat minden tekintetben leszorítsák ? Ebben a tekintetben még a gyárak képviselőjével is folytattam megbeszéléseket. Az ő nézetük szerint 26.000 bőr van eladatlanul, amelyet nem lehet plasszirozni, amely igen nagy kvantum és amely igen lényegesen hozzájárul ahhoz, hogy az árak leesnek. Az egyik azt mondja, hogy 60.000, a másik hogy 26.000 bőr van eladatlanul. Vegyük a közepes számot: 40—45.000 darabot, mert nem akarok túlozni semmi tekintetben. Nem lehet azonban követelni azoktól az emberektől, akik ezeket a bőröket etladják, hogy ők a bőrt békeparitás alapján adják el a gyáraknak csak azért, mert ők nem veszik ezeket a bőröket és ezért az állam azokat kivinni nem engedi. Bocsánatot kérek, az én meggy őzödéi sem az, hogy abban a pillanatban, amikor a nyersbőrkivitelt megengedjük, szintén nem fog innét kimenni egy darab bőr sem, hanem abban a pillanatban meg fogják azt venni a gyárak. Mert min alapszik az egész kalkuláció? Az egész kalkuláció azon alapszik, hogy ezek a kereskedők ma gyengék, nem birják magukat, nekik pénz kell, tehát el kell adniok a bőrt minden áron. (Szabó Sándor: A termelőnek még súlyosabb a helyzete! Szopós bor jut lehet tartani!) A gazdának is pénz kell, annaik szintén olcsóbban kell eladnia. Belátom azt, hogy ha itt egy bőrkartell van, amely a saját bevallása szerint 42%-át képezi a termelésnek — három gyárról, a Wolffner, a Machlup és a Mautner gyárról van szó és ők maguk mondják, hogy 42%-át teszik; a termelésnek — és az azt mondja, hogy most 20%-kai olcsóbban veszem a bőrt, akkor természetesen a többiek sem lesznek bolondok, hogy többet adjanak, örülnek ennek a leszállításnak. Ha ők nem is mondják azt, hogy kartellben vannak, nekem elegendő az, hogy 42% kartielben van a bevásárlás és az eladás tekintetében. Itt még hozzájárul az a körülmény is, hogy ezekkel a nagy gyárakkal szemben óriási hátrányban van a többi kis exisztencia, kinek kis üzeme van. — mert ilyen tímár van elég az országban. Ezeknek 8—10% forgalmi adót kell fizetniök, mig a kartellizált gyárak nein fizetnek forgalmi adót csak egyszer vagy kétszer, mert bizományosok révén közvetlenül a termelőtől veszik és közvetlenül a konzuniensnek adják el áruikat; különösen a Wolfner-gyár, amely konfekcionálja is a bőrt és maga adja el a cipőket sokszor részletfizetésre. Azért, hogy a nyersbőrt olcsóbban vásárolhassák össze és dirigálhassák az egész piacot, — mert csak tőlük függ menynyit fizetnek a nyersbőrért, — hogyan szabad egy tisztességes államnak, amely belátóan a gyengébb egyedeket kell, hogy pártfogolja, ennek a hatalmas koncepciónak áldozatává lenni? Azt hiszem, ez nem járja. Nem hozoni ide könnyelműen ezt a kérdést, hanem bemutatok külföldi leveleket,