Nemzetgyűlési napló, 1922. XLV. kötet • 1926. június 05. - 1926. október 26.

Ülésnapok - 1922-576

À nemzetgyűlés 576. ülése 1926 gazdasági szempontból előtérbe helyezni és itt bizonyos titokzatosságot a bíráskodásba belevinni, célt ezzel nem fog érni. Jeleztem már akkor és különösen ma felszólalt képviselőtársaim elmondották a magnk álláspontját abban a tekintetben, hogy ezer és ezer módja van jogi szempontból annak, hogy a felek és érdeklődők valamely vállalat belső ügyeibe betekinthessenek. Nem akarom felsorolni azokat a módosításokat, amelyeket t. képviselőtársaim ajánlottak, a magam részéről teljes egészében magamévá teszem az ő álláspontjukat. Csak még egy szempont van, amely már ugyancsak elhangzott az általános vita alkalmával, amelylyel foglalkoznom kell és ez pedig az, hogy nem lehet közgazdasági szempont az, hogy a nyilvánosságot eltiltsuk ezektől az ügyektől és nem lehet, hogy teljesen lehetetlenné tegyük, hogy ezekbe az ügyekbe a nyilvánosság betekintést nyerjen. Elmondottam, hogy nem kell titokzatossággal körülvenni valamely vállalat belső ügyeit. Azok közismertek, mindenkor minden szakma képviselői előtt, azok előtt, akik valamely szakmának vagy csoportnak érdekköréhez tartoznak. Elmondottam azt is, hogy annyira mennek már és a gazdasági élet nagyon finoman reagál és egy be nem váltott váltó, egy ki nem fizetett számla kérdése az egész piacot megmozgatja és az illető vállalat fizetőképessége vagy fizetőképtelensége máris publikussá válik azok között a felek között, akik érdeklődnek bizonyos ipari vagy kereskedelmi vállalatok vagy bankok gazdasági körülményei iránt. (Erdélyi Aladár: Még a parlament elé is kerül!) Sőt még a parlament elé is kerül, mint a t. képviselő ur a Bacher-féle esetet idehozta. (Erdélyi Aladár: Ez nem az az eset, ott nem volt számláról és levelezésről szó!) T. képviselőtársamnak most történt közbeszólása is bizonyitja, hogy egy vállalat belső ügyeit, annak levelezési ügyeit is ide lehet hozni. Egyébként nem kell titkot csinálni belőle, mert a gazdasági élet, mint mondottam, sokkal jobban érdeklődik egyes kérdések, egyes vállalatok statisztikája felől és minden kérdésről informálva van. Természetesen hozzájárulok ahhoz a beterjesztett javaslathoz, amelyet Tamássy t. képviselőtársam nyújtott be. Ezt a kérdést az általános vita során magam vetettem fel és ez az, hogy amennyiben a biróság indokolni tartozik a határozatát és Írásban tartozik azt a felekkel közölni, akkor a magam részéről már az általános vitánál kilátásba kifejtettem, hogy ezek a rendelkezések a tiltott közlések büntető rendelkezéseinek hatálya alá esnek. Nem tudom azonban elfogadni a Tamássyféle beterjesztett módosításnak azt a mondatát, amely kimondja, hogy a külön biróság határozatának indokolására az 1912 : LIV. tcikk 96. §-ának utolsó bekezdése nem alkalmazható. Az 1912 : LIV. tc.-nek ezen idézett és a Tamássy-féle módosításban benfoglalt tiltó rendelkezése arra vonatkozik, hogy tudományos célból nem lehet felhasználni ezt az anyagot. A törvénynek ez a rendelkezése SEÓszerint azt mondja, hogy (olvassa): » Ez a paragrafus a határozatoknak jogi _ szaklapban, jogi vagy más tudományos gyűjteményben vagy hasonló célú más nyomtavtányban közzétételére nem alkalmazható, feltéve, hogy a közzétételben a felek neve kezdőbetűkkel sincs felismerhetővé téve.« Minthogy a kellő garanciát a törvénynek ez a rendelkezése megadja

% semmiféle külön indok sincs arra vonatkozólag, hogy viszont ez alól is kivegyük ezeket a birói Ítéleteket és ezért én, bár alapjában véve elfogadom . évi június hó 23-án, szerdán. 209 azokat a^ szempontokat, amelyek abban a mó-dositott és kiegészített szövegben benfoglaltatnak, nem fogadom el a bekezdés utolsó mondatát és kiegészitendőnek tartom a Tamássyfóle javaslatot még azzal, hogy: »aki a külön bírósághoz benyújtott szakértői véleménynek vagy a külön biróság határozatának indokait bármely módon, egészben vagy részben közzéteszi.« Én tehát többet kívánok ide bevenni, mint amennyi a Tamássy-féle javaslatban benn van, mert én akkor nemcsak a birói Ítéletet és határozatot kívánom a törvénynek ezen tiltó rendelkezése alá, a tiltott közlés alá helyezni, hanem még a benyújtott szakértői véleményre is kiterjesztendőnek tartom ezt a tiltó rendelkezést. Ezért kértem, hogy a javaslatot ilyen módon méltóztassék elfogadni. Elnök: Szólásra következik? Perlaki György jegyző: Szólásra senki sincs feliratkozva! Elnök: Kivan még valaki szólni! (Nem!) Ha senki szólni nem kíván, a vitát bezárom. A pénzügyminister ur; kíván szólani! Bud János pénzügyminister: T. Nemzetgyűlés! Röviden kivánok foglalkozni a felvetett javaslatokkal. Ami előttem szóló igen t. képviselőtársamat illeti, őszintén megvallva, jobb jogúsznak véltem, mint ahogy most mutatkozott, Ebben csalódtam, de ez nem olyan nagy baleset. Miért volna jogi abszurdum az, ha egy külön biróság ítélkezik valamely ügyben. Ott van a képviselőválasztások felett való bíráskodás, kinek van ez ellen kifogásai De másrészről a külföldön, ahol ezzel a kérdéssel foglalkoznak, mint amelyet most tárgyalunk, látjuk, hogy más formában ugyanazt csinálják, mint mi, mert nem biróság, hanem szakbizottság elé utalták a dolgot, a külföldön is bizottság foglalkozik vele. Németországban például jórészben majdnem hasonló elveket látunk, mint nálunk, tehát nincsenek különböző fórumok, mint amit a t- képviselőtársam kíván- Azt hiszem, abban mindenki r megnyugodhatik, ha a curiai biróság kezében van letéve a döntés. Soha pártatlanabbul és a különböző érdekeket összeegyeztetve nem fognak Ítélkezni és ítéletet hozni mint a curiai bíróság. Megértem azokat a jogi aggályokat, amelyek egyes képviselőtársaim részéről felmerültek az egész szakasszal szemben, viszont azonban kénytelen vagyok ismét az én közgazdasági aggályaimra hivatkozni. Végeredményben az egész kérdés olyan, hogy évtizedek alatt nem találkoztunk hasonló kérdésselNem mindennapos problémával állunk itt szemben, melyet a mai idők hoztak létre és ehhez képest kell az intéázkedéseket megtenni. Ne méltóztassanak engem félreérteni, mert az igen t. képviselőtársam mindig a külföldre hivatkozik, hogy mi a külföld szempontjából féltjük a titkokat. Aki a gazdasági életet ismeri, tisztában van azzal, hogy minden vállalat a másik vállalattal szemben nagyon féltékeny a maga egész üzletvitelére ós üzyetmenetelére. Amikor én kimerítő szakvéleményt adok, olyan részletekre is ki kell terjeszkednem, amelyeket különben soha senki sem tudna megállapítani, mert nem tud betekinteni valamely vállalat egész létébe. Nem hiszem, hogy valaki nyugodt lelkiismerettel vállalni tudja azt, hogy mi alkalmat adjunk arra, hogy mást ne mondjak, vállalatok egymás között ilyképen elárulják titkaikat és lehetetlen versenyt támasszanak egymás ellen. Ezek azok az indokok, amelyek engem arra késztetnek, hogy nehezen változtassam meg ebben a tekintetben álláspontomat és hogy me-