Nemzetgyűlési napló, 1922. XLV. kötet • 1926. június 05. - 1926. október 26.

Ülésnapok - 1922-576

A nemzetgyűlés 576. ülése 1926. évi JUUÍÜA hé 23-án, szerdán. ményt bizonyos közgazdasági okokból, ugyanakkor pedig hozzájárul ahhoz, hogy az indokolás, amelyben a szakértői vélemény is benne foglaltatik, kötelező legyen, ez következetlenség. Nem az a helyes tehát, hogy az indokolás kötelező legyen, hanem az a helyes, — és szerény felfogásom szerint akkor méltóztatnak abszolúte következetesnek lenni — ha azt méltóztatik kivánni ós olyan irányban méltóztatik szavazni, hogy a szakértői vélemények is a felek előtt ismeretesek legyenek és azokhoz a felek részéről hozzászólhassanak. (Wolff Károly: Erről már beszéltünk!) Méltóztatik látni, hogy vannak dolgok, amelyeket nem lehet másképen, csak — hogy ugy mondjam — a logika örök törvényei szerint elintézni. (Erdélyi Aladár: Vannak olyanok is, amelyeket nem a szerint lehet elintézni!) Van azonban itt egy másik dolog is. Tamásy képviselő ur egy pótló indítványt tett, amely azt mondja ki, hogy akik az indokolást közzéteszik, büntető szankció alá esnek. Ha az indokolás közzététele büntető szankció alá esik, akkor azt kell kérdeznünk, mit ér a jogászközönség azzal, hogy a biróság az Ítéletet indokolja, miként fejlődik akkor ki az erre vonatkozó egységes gyakorlat és miként véli Wolff t. képviselő ur elérni azt, amit egyébként nagyon helyesen követel, hogy az indokolás közzétételével az ilyen ügyek, ilyen perek száma csökkenjen'? Csak azt akarom bebizonyítani, hogy vannak dolgok, amelyeknél igazán szeretném, ha valahogy máskép csinálnék meg a törvényt és hogy Wolff képviselő ur kifejezését használjam, a veszett fejszének nyelét megmentsük, de látjuk, hogy igy ez is lehetetlenség. Helyesen és következetesen akkor járunk tehát el, ha ezt a szakaszt módosítjuk. Erre van egy mód; az, hogy a szakértők véleményét méltóztassék zárt tárgyaláson ismertetni. Ebben az esetben ez az eljárás sneg van óva attól is, ami a t. pénzügyminister urnák annyi gondot okoz, hogy ezek a szakértői vélemények esetleg köznyilvánosságra jutnak (Szilágyi Lajos: A csehek többet tudnak a magyar pénzintézetekről, mint mi!) és ez a közgazdasági életben nagyobb károkat okoz. Ez a módositás tehát a következően szólna (olvassa): »A szakértői vélemény ismertetése zárt tárgyaláson történik és az Ítélethozatal után azt zárt borítékban kell kezelni.« Legyen szabad most a pénzügyminister urnák még egyet figyelmébe ajánlani, amire már Rupert t. képviselőtársam is rábökött. Nevezetesen azt, hogy hiszen a pénzintézetek anyagi helyzete a mérlegvalódiság folytán és egyébként is, számtalan egyéb úton-módon nyilvánosságra hozható. Ennek következtében ebből a szempontból sincs tartható érv a mellett, hogy teljesen beleburkolózunk a titoktartás homályába. Az adózásnál, a kereskedelmi törvényben megadott bizonyos jogoknál fogva, amelyek megilletik a vállalatok tulajdonosait vagy részvényeseit — (Erdélyi Aladár: Azokat ugyan kevés illeti!) — a jövedelmet illetően igaz, hogy kevés illeti meg őket, de méltóztatik tudni, hogy a kereskedelmi törvénynek van egy intézkedése, amely szerint a részvényesek egy tizedrésze kívánhatja a könyvek megvizsgálását, az egész üzletmenet megvizsgálását és mindennek nyilvánosságra hozatalát, (Erdélyi Aladár: Hányszor érvényesült ez?) ennek folytán az a titkolózás és homály, amelybe ezt az egész szakaszt beleburkoljuk, előttem semmi körülmények között sem indokolt. Méltóztassék azután még azt is figyelembe venni, hogy abban az esetben, ha a királyi Curiánál azok az úgynevezett igényjogosultak nem érik el azt, amit kértek, hányszor lesz kitéve a biróság — megengedem jogtalanul, teljesen alaptalanul — vádaskodásoknak, gyanúsításoknak, amelyeknek alaptalanságát elkeseredett emberekkel megértetni soha sem fogjuk tudni. Kérem, hogy méltóztassék az általam szövegezett módosítások értelmében ezt a bekezdést megváltoztatni. Elnök: Az ülést öt percre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: Aiz ülést újból megnyitóim. Szólásra következik! Perlaki György jegyző: Györki Imre! Györki Imre: T. Nemzetgyűlés! A törvényjavaslat most tárgyalt 8. §-át különösen két szempontból világították meg felszólaló képviselőtársaim. Asa egyik szempont, amelyet megvilágitani kívántak, jogi szempont, a másik padig közgazdasági szempont. Jogi szempontból kárhoztatta egyrészt Rupert igen t. képviselőtársam azt, hogy esak egy fokú bíráskodást engedélyez a törvényjavaslat s ezzel a javaslattal] szemben ő két fokú bíráskodást javasol. Magam részéről a képviselő urnák ezt az inditvájnyát természetesen elfogadom, mert megnyugtatóimnak találom és a Curia tehermentesítése és az ügyek gyorsabb elbírálása szempontjából feltétlenül jobb, célszerűbb és helyesebb az, amit Rupert igen t. képviselőtársam előterjesztett, mint az, amit a törvényjavaslat intend ál. A másik szempont pedig, amelyet ugyancsak jogi szempontból terjesztett elő, vonatkozik egyrészt a szakértői véleménynek zárt borítékban valló kezelésére, másrészt pedig vonatkozik arra, hogy a biróság határozatát tartozik-e indokolni vagy sem és amennyiben indokolni tartozik), tudomására hozza-e ezt az indokot a feleknek, igen vagy sem? A szakértői véleménynek a felek és képviselőik részére való betekintésétől, azt hiszem, nincs olyan jogász a nemzetgyűlésben, aki elkívánna tekinteni, mint elengedhetetlen feltételtől és ez a joggyakorlat kiépítése és a felek érdekeinek képviselete szempontjából elengedhetetlen is. Ezért, minthogy ezt a kérdést már kimerítették előttem szóló képviselőtársaim és minthogy Várnai képviselőtársam beterjesztett szövege bizonyos stiláris módosításra szorul, erre vonatkozólag igen röviden a 8. ^ második bekezdéséhez a következő módosítást terjesztem elő: »A szakértői véleményt a felek és képviselőik megtekinthetik.« Ami a második észrevételemet illeti, ez a 8. § első bekezdésének 13. és 14. sorára vonatkozik, ez pedig az indokolási kötelezettség. Bizonyos tekintetben az én beterjesztendő javaslatom eltér attól a szövegtől, amelyet Wolff Károly t. képviselő ur beterjesztett és magam részéről a következő szöveget ajánlom (olvassa) »Határozatát a biróság a felekkel kihirdetés utján közli és a kihirdetett indokolt határozatot a biróság 15 napon belül a felekkel közli.« Meg kell itt említenem azokat az észrevételeket, amelyeket különösen közgazdasági szempontból a minister ur részéről hallunk. A közgazdasági szempontokra való utalással szemben már akkor, amikor a törvényjavaslat általános vitája tartott, felszólaltam és kifejezést adtam annak az álláspontomnak, hogy akármennyire is igyekszik a minister ur köz-