Nemzetgyűlési napló, 1922. XLV. kötet • 1926. június 05. - 1926. október 26.

Ülésnapok - 1922-576

 nemzetgyűlés 576. ütése 1926. évi június hó 23-án, szerdán. 2Öf lép: Az arányszám megváltoztatása iránti kérelmet a 7. <§-ban meghatározott biróságnál kell előterjeszteni. Ez a bíróság a kérvényt az igényjogosultak névjegyzékével együtt haladéktalanul átteszi az illetékes kir. törvényszékhez. A kir. törvényszék a kérelem tárgyában perrendszerüen tárgyal és Ítélete ellen a kir. Curiához fellebbezésnek van helye. Az eljárás nem nyilvános.« Ez az egy is védelmezi eléggé azokat a titkokat, amelyeket a t. képviselőtársam emiitett. Ebből a módositásból kifolyólag kimarad a 4., 5. és 6. bekezdés. Azonkívül szükségesnek tartok egy módosítást az esetben is, ha megmarad a szakasz, ha nem méltóztatnak hozzájárulni annak módosításához az 1. bekezdésben az ügyvédi társadalmat érdeklőleg, de a feleket érdeklőleg is, mert ne tessék elképzelni, hogy ügyvédi képviselet nélkül ezeket a dolgokat letárgyalni lehet. (Wolff Károly: Benne van a perrendtartásban, hogy képviselheti!) Itt egy egészen különös, speciális rendelkezéssel állunk szemben. (Wolff Károly: Világos!) Ha ugy van, amint az igen t. képviselő ur mondja, akkor legfeljebb felesleges, de semmiesetre sem árt. Az első bekezdés végére indítványozom tehát (olvassa): »A jelen bekezdésben foglaltak nem érintik feleknek azt a jogát, hogy magukat ügyvéddel képviseltessék s a képviselettel megbízott ügyvéd az eljárásban mindazon jogokat gyakorolja, amelyek őt perrendszerüen az ügyvédi rendtartás szerint megilletik.« (Wolff Károly: Ez természetes, magától értetődik!) Sok dolgot méltóztatik természetesnek tartani, amit mi nem tartunk természetesnek és rendszerint nekünk van igazunk. (Wolff Károly: De ez magától értetődik!) Nem ügyvédi érdekből teszem, hanem azért, mert meg sem tud mozdulni az a fél, akinek nincs ügyvédje. Elnök: Szólásra következik? Perlaki György jegyző: Östör József! Östör József: T. Nemzetgyűlés! Ami mindenekelőtt azt a párbeszédet illeti, amely Rupert és Wolff Károly képviselő urak között volt, teljesen nyugodtak lehetünk a tekintetben a perrendtartás alapján, de különösen az ügyvédi rendtartás alapján, hogy az ügyvédek az ország összes hatóságai előtt feleket képviselhetnek. (Rupert Rezső közbeszól.) Ne méltóztassék folyton zavarni. Az ember nem tud felszólalni anélkül, hogy a harmadik mondatába bele ne beszélnének. (Rupert Rezső: Ön is ezt tette!) Én egy szót sem szóltam közbe. (Rupert Rezső: Ne legyen olyan érzékeny! Önnek ísem jár extrawurst!) Elnök: Rupert Rezső képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni! östör József: Minden egyes esetben tehát, ha az ügyvédi képviselet nincs kizárva — amint vannak esetek törvényeinkben, hogy ki vannak zárva — természetesen az ügyvédi képviselet meg van engedve és azt hiszem, ha a pénzügyminister ur e tekintetben itt nyilatkozik vagy pedig a végrehajtási utasításba idevonatkozólag egy szakaszt beiktat, semmiféle különös, törvényes rendelkezésre szükség nincsen. (Wolff Károly: Természetes!) Most pedig legyen szabad ehhez a szakaszhoz először egy stiláris módosítást indítványoznom, amely az egészen abszolúte semmit nem változtat. Méltóztatnak tudni, hogy én számtalan esetben szóvátettem a Házban törvényjavaslatainknak nem egészen jó, ha szabad azt mondanom* gyakran pongyola szövegezését. Ennek különböző okai vannak és legfőbb ; oka mindenesetre az, különösen ilyen javaslatnál, hogy kompromisszumos javaslat, nem kerül ide eredeti szövegezésében, ennek folytán a bizottságban és egyébként különböző módosításokon megy keresztül és igy egyik-másik szakasza vagy bekezdése bizony pongyola lesz végeredményben. Ettől a pongyolaságtól nekünk jogászoknak mindenesetre meg kell kímélnünk a törvényjavaslatot. Méltóztassanak csak meghallgatni, hogy milyen pongyolán hangzik az első bekezdés (olvassa): »Az arányszám megváltoztatása iránti kérelmet a 7. ^-ban meghatározott bíróságnál kell előterjeszteni. A járásbíróság a kérvényt az igényjogosultak névjegyzékével együtt haladéktalanul felterjeszti a m. kir. Curiához. A m. kir. Curián alakuló külön bíróság stb.« Ismétlések vannak itt, amelyekre nincs szükség. Ennélfogva egy kis indítványt terjesztek elő, méltóztassék azt ilyen szövegezésben elfogadni (olvassa): »Az arányiszám megváltoztatására irányuló kérelmet a 7. §-ban meghatározott biróságnál kell előterjeszteni, amely a kérvényt az igényjogosultak névjegyzékével együtt haladéktalanul felterjeszti a kir. Curiához, ahol egy külön bíróság alakul a kérelem tárgyában stb.« Ez semmi más, mint magyaros és világos fogalmazás. Idevonatkozólag két kis indítványom van, amelyet előterjesztek. A másik azonban, a tulajdonképen érdemleges: a 8. §-nak sokat vitatott második bekezdése. Idevonatkozólag sokat küzdöttünk az együttes pénzügyi és igazságügyi bizottságban. Fájdalom, engem az igen t. pénzügyminister ur — noha én teljesen méltányolom az idevonatkozó közgazdasági ellenérveit, amelyeket felhozott — meggyőzni nem tudott a tekintetben, hogy a szakértői véleményt zárt borítékban kellene kezelni és hogy ezt a felek sem tekinthetik meg. Nem akarok t idevonatkozólag kiterjeszkedni azokra a súlyos jogi aggályokra, amelyeket Wolff Károly igen t. képviselő ur itt olyan szépen kifejtett és amelyek egyébként minden jogkereső előtt, a biró és az ügyvéd előtt nagyon is ismeretesek. Csak arra legyen szabad itt még pótlólag rámutatnom, hogy ezekben az ügyekben ugyebár a legfontosabb lesz mindig az a bizonyos szakértői vélemény, amely a Pénzintézeti Központtól át fog érkezni vagy amelyet a külön szakértő fog előterjeszteni. Ez lesz az egész bizonyítási eljárás gerince. Hogyan állunk majd az igazságszolgáltatás istenasszonya előtt, ha a legfontosabb bizonyítékokra vonatkozóan nincs meg a feleknek a betekintésük és az a lehetőségük, hogy erre vonatkozóan észrevételeiket megtehessék? Ez olyan rettenetes sértés az igazságszolgáltatás legelemibb feltételei ellen, hogy ilyen áldozatot nem hozhatunk azoknak az ellenérveknek kedvéért sem, amelyeket a pénzügyminister ur felhozott, annál kevésbé, mert a pénzügyminister ur aggályait egyéb módon is ki lehet küszöbölni. Legyen szabad itt rámutatnom két dologra» amelyek nagyon jó bizonyítékul szolgalmak a tekintetben, hogy vannak dolgok, amelyet csak egy módon lehet megoldani: ha logikusan, világos, egyszerű vonalvezetéssel fogunk hozzá. Itt van Wolff Károly igen t. képviselőtársamnak egy inditványa, t. i. az, hogy jó, kezeltessék a szakértői vélemény zárt borítékban, de legalább az indokolás legyen kötelező. De t. uraim, a bíróság mit fog belevenni az indokolásba? Bele fogja venni a szakértői véleményt, hiszen ez lesz az indokolás dereka ; és veleje. Ha tehát a pénzügyminister ur az egyik oldalon véd bizonyos szakértői véle-