Nemzetgyűlési napló, 1922. XLV. kötet • 1926. június 05. - 1926. október 26.

Ülésnapok - 1922-576

206 3" nemzetgyűlés 576. ülése 19, Már csak azért sem lehet fentartani azt, amit ez a szakasz rendel, mert hiszen minden teher a Curiának erre az egyetlen tanácsára haramianék át. Elképzeli most a t. pénzügyminister ur azt, hogy a kir. Curia, ha majd megkapja a Pénzintézeti Központ szakvéleményét, azt szentírásnak veszi ós harmadnapra meghozza Ítéletét % Nem! Azt hiszem, a kir. Curia, amikor látni fogja, hogy milyen szörnyű feladat elé állították és amikor látni fogja ezt a szörnyeteg-törvényt, amely arravaló, hogy a felek a maguk igazságos érdekeit ne érvényesíthessék, igenis, majd élni fog az ebben a törvényben levő minden olyan hézaggal, amelyek megengedik, hogy ő több és több irányú bizonyítást és miegyebeket vegyen fel s akkor ez az egy tanács évek alatt sem végez ezekkel a kérdésekkel, mig ha az összes törvényszékek készítenék elő elsőfokulag az ügyeket, akkor ez könnyen menne. De nem tudom megérteni, t- pénzügyminister ur, azt sem, — ez is a feleknek okozott kár, a feleknek okozott nehézség — hogy mindenkit Piripócsról is idecsőditenek Budapestre, itt kell mindenkinek a kir. Curián megjelennie, ide kell utaznia Budapestre, itt kell élnie Budapesten, napokion vagy nem tudom mennyi időn keresztül. Ez mind mérhetetlen kiadás, mérhetetlen nehézség a feleknek. Már csak ezért sem lehetséges ez, mert ezzel elvonjuk őket az ő vidékük bíróságainak Ítélkezéseitől. Megvan az indoka annak a nagy alapgondolatnak, hogy senki illetékes bíróságától el nem vonható, — ami rendesen a territoriális illetékességet illeti — hogy annak a vidéknek a bírósága Ítélkezzék felette, mert annak a vidéknek a birósága ismeri a helyi viszonyokat. Nem adhatjuk fel tehát ezt a praktikus szempontot, amely igenis nagy szerepet játszik annak a dogmának törvényesitésében és elfogadásában, hogy senki illetékes bíróságtól el nem vonható; nem vonható el olyképen sem, hogy most minden ügyet idevágnak a kir. Curia nyakába és a vidéken lakó feleket is idecsőditik fel, itt lehetnek éveken keresztül, hogy itt azután óriási sok kiadással küzködjenek valahol olyan biróság előtt, amelynek egyfokú eljárása és rendtartása nem alkalmas arra, hogy az igazságot tisztába hozza. Azt sem értem, t. pénzügy minister ur. miféle eljárást akarnak a Curián, miféle eljárás az amely mindent megfész arra nézve, hogy a felek igényeiket ne érvényesíthessék- hogy a felek igényeinek érvényesítése érdekében szükséges bizonyítások ne legyenek felvehetők, hanem egyenesen elzárják a feleket a bizonyítástól és csak legfeljebb annyit engednek meg nekik, hogy őket a Curia Írásban vagy szóban meghallgassa. Nem tudom, mi lesz majd a gyakorlat: az Írásban vagy szóban való meghallgatás, de egyet tudunk: hogy a nem közvetlen tárgyalásnál sohasem lehet kideríteni az igazságot. Azt is bele lehet magyarázni ebbe a szakaszba — talán benne is van és talán igy is akarják érteni — hogy az ügyvédi képviselet színién tilos, mert itt expressis verbis ki van mondva hogy a felek meghallgatása írásban vagy szóban történik. Ha most a Curiának az jut eszébe, hogy a feleket csak írásban fogja meghallgatni, nem tudom, elmegy-e a Curia a kiterjesztő értelmezésben odáig, hogy itt az ügyvédek is értendők, hogy ügyvédet is enged a tárgyalásra a felek képviseletére. Ez sem bizonyos ezért szükségesnek tartanám azt is, hogy kifejezetten mondjuk ki, hogy ezek a rendelkezések azonban nem érintik az ügyvédi képviselet kérdését és az ügyvédet perrend. évi június hó 23-án, szerdán. t szerűen megillető jogokat, mert ha ezt a rendelkezést benne hagyjuk, .egészen bizonyos, hogy a Curia illető tanácsától függ az, mi

L képen fogja magyarázni ezt a kérdést. T. Nemzetgyűlés! Nem vagyok egy véleményen a t. minister úrral és Wolff Károly képviselő úrral sem abban, hogy itt egy ilyen eabinet-justitiára, egy ilyen kabinetitélkezésre volna szükség, mert nagy közgazdasági okok, köiZigazdasági intimitások javasolják azt, hogy ez a titokzatos Ítélkezés, ez a sötétben való Ítélkezés, ez a cabinet-justifia bevezettessék. Azt mondják, hogy titkokat tudnának meg. Hiszen saját maga mondotta meg, hogy a külföldnek módjában van minden titkot kivesézni minden vállalatunkból; egy számadási pernek kapcsán felmutattatja az összes könyveket. Ugyanez a jog megilleti a részvényeseket is. A külföldi megszerez egy részvényt és mikor megtámad egy közgyűlési mérleget és miegyebet, az a külföldi részvényes odaviheti az egész materiát a birósálg elé. Azután egyik elkeseredett embernek esetleg oka lesz kiplakatiroztatni egy pénzintézetet, az utcán röpivekiet dobat szét és abban olyan állitások foglaltatnak, amely állitások, ha valódiak, az intézetet közmegvetésnek tennék ki és annak vezetői ellen eljárás tétetik folyamatba. Erre megindul a ragalmazási per és az illetőknek módjukban van mindent a viláigon bizonyítani, az egész materiát odavinni. Az adóügyi hatóságoknak is kötelességük, hogy a valóságot megállapítsák, módjuk is van rá. De ezer és ezer mód van arra, hogy ezeket a közgazdasági intimitásokat nem lehet megőrizni. Nem is szükséges, mert egy becsületes, tisztességes alapon álló közgazdaságnak semmiféle titkolni valója nincsen, nem is akarja titkolni. Hiszen méltóztattak hallani, itt egy képviselőtársunk fele miitette sorra az intézetek jelentéseit, ahol elmondatik, hogy 20—35^ milliárd és miegyéb volt a nyereség, azután még hozzáteszi a jeleintés: ezenkivül rendkívül

1 sok latenstartalék. Esetleg többet képzelnek el, mint amennyi a valóság, de ne méltóztassék azzal a szánalmas naivitással idejönni, hogy a mi vállalataink, a mi közgazdaságunk területén esetleg kémkedésnek tesszük ki magunkat. A külföldi vállalatok nagyszerűen, jobban vannak tájékoztatva arról, mint a tisztelt kormány, hogy melyik vállalatunk mennyit ér és melyek az^ ő belső dolgai. Hiszen, ha hitelt akarnak igénybevenni, vagy összeköttetésbe akarnak lépni, az a külföldi intézet vagy tőke nem fog nekik a szép szemükért hiteleket adni, vagy összeköttetésbe lépni velük, hanem tájékozódik a maga szakértőivel arról, hogy miképen is áll az az intézet. Ezek mind csak álokok, ez mind csak ürügy és arra való, hogy meghiusitséífc vele, vagy legalább is megnehezitsék a banlkok és r

vállalatok alkalmazottainak, az itt értett igényjogosultaknak, hogy igényeiket érvényesíthessék. Elnök: A képviselő ur beszédideje lejárt, kérem méltóztassék beszédét befejezni. Rupert Rezső: Kérem a t. Nemzetgyűlést, méltóztassanak még öt percnyi meghosszabbítást adni. Elnök: Kérdem a t. Nemzetgyűlést, méltóztatnak-e a kénviselő ur kérelméhez hozzájárulni? (Igen! Nem!) Kérem azokat a képviselő urakat, akik az engedélyt megadják, szíveskedjenek felállani. (Megtörténik.) Kisebbség. A Ház az engedélyt nem adta meg. Rupert Rezső: Ennélfogva kénytelen _ vagyok minden további szólás nélkül beterjeszteni a következő módositásokat (olvassa): »Az első bekezdés helyébe a következő uj bekezdés