Nemzetgyűlési napló, 1922. XLV. kötet • 1926. június 05. - 1926. október 26.

Ülésnapok - 1922-576

A nemzetgyűlés 576. ülése 1926. évi június hő 23-án, szerdán. 205 zés alá, vétséget követ el és az 1912. évi LIVtcikk 96. §-a értelmében büntetendő. A külön biróság határozatának indokolására az 1912évi LIV. te- 96. §-ának utolsó bekezdése nem alkalmazható.« (Helyeslés a jobb eidolon.) Elnök: Szólásra következik? Perlaki György jegyző: Kéthly Anna! Kéthly Anna: T. Nemzetgyűlés! Az indokok alapján hozzájárulok mindazokhoz az indítványokhoz, melyeket Várnai Dániel t. képviselőtársam előterjesztett. Csupán két kiegészítésem van ehhez a szakaszhoz. Az egyik az, hogy az 1. bekezdés a következő szöveggel egészíttessék ki (olvassa): »Sem a járásbíróság, sem a magy. kir. Curia külön bírósága a kérelmezők nevét nem közölheti.« Ezt rendkívül fontosnak tartom abból az okból, hogy az aktív tisztviselők is előterjeszthessék a maguk kérelmeit a külön bíróságnál. Abban az esetben, ha ez a kiegészités bele nem kerül a javaslatba, állandó vexálási alkalom lesz ez a vállalatok részéről azok ellen a tisztviselők ellen, akik ilyen kérelmet előterjesztenek. Ennek megakadályozása céljából kívánom ennek a kiegészítésének felvételét. Másik módosításom a következő. Javaslom az 5. bekezdés hetedik sorában a »közgazdasági« szó törlését és csak »a szakférfiaknak« megjelölés benhagyását. Javaslom tovább cl cl nyolcadik sorban az »erre a célra« szavak után az »egyrészről« szónak beiktatását és a tizedik sorban a »kijelölt« szó után a következő szöveg felvételét: »másrészről, akiket ugyancsak erre a célra a magánalkalmazottak érdekképviseletei egyetértően kijelölnek.« Kérem ennek a két módosításnak elfogadását. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Perlaki György jegyző: Rupert Rezső! Rupert Rezső: T. Nemzetgyűlés! Aki jogász szemmel nézi ezt a szakaszt — és más szemmel nem is lehet nézni és ha ezzel nézi, akkor közgazdasági szemmel is nézi, akkor az igazság, a becsület, a tisztesség szemével is nézi — annak meg kell borzadnia ettől a szakasztól. Ebben a hosszú vitában a tisztviselők, az igényjogosultak érdekében, nem tudtunk semmitsem elérni, ami valami anyagi vívmány lett volna. Most ez a szakasz ezt az egészen nyomorúságos helyzetet, amelybe löki az igényjogosultakat, megtetézi azzal, hogy nem engedi meg a pártatlan, a tisztességes, az egészen megfelelő igazságszolgáltatást sem. Mert azt az igazságszolgáltatást, amelyben egy fokon dől el minden, már csak azért sem lehet megbízható igazságszolgáltatásnak elfogadni, mert az egyfokú biráskodás, ami lényegében annyit jelent, bogy statáriális ítélkezés. A statáriális ítélkezésekbe igen gyakran csúszik be hiba, minden alkalommal csúszik be hiba, különösen olyan alkalmakkor mindenkor, amikor a tényállás maga nem a tettenkapás f tényállása, hanem olyan, amelyet többféle irányban lehet vitatni. Mi, akik jogászok vagyunk és ismerjük a gyakorlatot, nagyon jól tudjuk, hogy legalább két fórumnak kell Ítélkezni, hogy lehetőleg minden szempont a bíróság elé vetittessék, amely szempontok ismeretében kell a bíróságnak ítélkeznie. Hiszen az előkészítő stádiumban, aminőnek tekinthető az első instanciákon való ítélkezés, sok olyan szempont merül fel, amelyre a felek nem is gondolnak- niert hiszen a felek tárgyalnak a bíróságok előtt, a felek harca folyik ott, a felek adják a hisztoriknmot, a jogi fejtegetést és most mint derült égből a menykőcsapás, sújt le az Ítélet alkalmával a felekre egy harmadik álláspont, a biróság álláspontja, jogi felfogása, ahogy a biróság azt a tényállást látja. A felek sokszor nincsenek is abban a helyzetben, hogy számoljanak a bírói felfogással, a harmadik véleménnyel, nem is tudnak ellene védekezni, de az elsőfokú Ítéletből legalább meglátják már, hogy a bíróságnak miféle álláspontja van, hogy a biróság — egy harmadik szem, egy pártatlan, objektiv szem — hogyan látja a kérdéseket, hogyan vetődnek fel annak folytán ujabb szempontok és akkor azután a második bíróságnál a felek már egy objektív állásponttal, a bíró álláspontjával is vitába szállhatnak, esetleg annak tévedéseit is valamiképen megdönthetik. így eljuthatnak oda, hogy egy igazságos, kompromisszumos Ítélet keletkezhetik, amely a felek érdekeit is kiegyenlíti, másrészt pedig létrejön a kompromisszum a felek érdeke és az államhatalom között, amely a biróság igazságosztásában szerepel. Hiszen láttuk, hogy minden eljárásban, amely csak egyfokú instan ciát enged meg, a lehető legkegyetlenebb tévedések, justizmordok következnek be. Ezek az eredmények. Ezeket nem lehet emberileg elhárítani; ha, nem tudom, talán istenek Ítélkeznének, akkor talán lehetne elhárítani a justitzmordokat, de igy nem lehet. Hogy el lehessen hárítani, ahhoz többfoku eljárásra van szükség. Én tehát már csak azért sem tartom helyesnek azt, hogy első és utolsó fokban és különösen ilyen elj alapján egyedül csak a Curia ítélkezzék, hanem szükségesnek tartom, hogy mint más állampolgárok magánjogi igényeire nézve megvan a teljes garanciális ítélkezési rendszer, meglegyen ez az itt érdekelt polgárok számára is, akiknek szintén épen olyan érdekű és értékű magánjogairól van szó, mint másoknak más esetekben, amikor, nem tudom, szó lehet egészen jelentéktelen értékekről, 5—6 millióról. Amikor ilyen viták számára ott van a háromfokozatú biróság a járásbíróságon kezdve a törvényszéken át a tábláig vagy pedig a törvényszéktől a táblán keresztül a Curiáig, amikor ilyen kis igények érvényesítésére szükségesnek tartja a törvény ezt a garanciát, a háromfoku ítélkezés garanciáját, akkor itt, ahol ilyen nagy érdekekről van szó, nem lehet ezeket a garanciákat mellőzni. Nemcsak az igényjogosultak érdekében nem lehet mellőzni ezt a garanciát, hanem szó lehet arról, hogy azok is, akiket önök védeni akarnak, rászorulnának arra, hogy egy súlyosan tévedő ítélet valamiképen megkorrigálható legyen. Ez a statáriális ítélkezés ettől minden körülmények között elzár. Én tehát javaslom, majd módosító indítványomban, hogy legalább kétfoku ítélkezés legyen, mégpedig elsőfokon a törvényszék^ járjon el, amelynek ítélete ellen azután kivételesen — hiszen némi részben kivételes dologról van szó — az eljárás gyorsítása végett közvetlen fellebbezés legyen lehetséges, a kir. Curiához; a felülvizsgálat helyett fellebbezés azért, hogy a kir. Curia a ténykérdésben is revízió alá vehesse az ítéletet. Erre a kétfoku eljárásra szükség van és gyakorlati szempontból is helyes lenne a kétfoku eljárás, mert a kir. Curiának az ország összes törvényszékei készítenék elő arra az ügyeket, hogy azután a Curia dönthessen. Ha a kir. Curiának kell átalakulnia ténybeszerző, bizonyítást végző bírósággá is és egyúttal neki kell elintéznie az összes ügyeket, evvel az egyetlen tanáccsal, — mert amint látjuk, egy tanácsot terveznek — akkor ezeknek az eljárásoknak nem lesz vége éveken belül sem. 30*