Nemzetgyűlési napló, 1922. XLV. kötet • 1926. június 05. - 1926. október 26.
Ülésnapok - 1922-575
192 À nemzetgyűlés 575. ülése 1926. évi június hó 22-én, kedden. san 30%-ban állapította meg-, viszont a 6. § jelenlegi utolsó bekezdése lehetővé teszi a bíróságnak azt, hogy 10%-ig mérsékelhesse azt, már pedig semmiképen sem lehet méltányos a nyugdíjasokkal szemben, ha egy olyan vállalat, amelynek átmentett vagyona 20%, ezen az alapon is leszállíthatja az arányszámot 10%-ra. Az én módosításom tehát oda irányul, hogy a bíróság a technikai arányszám alá ilyen esetben, se mehessen. {Helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Szólásra következik? Peírovics György jegyző: Kéthly Anna! Kéthly Anna: T. Nemzetgyűlés! A 6. § 1. bekezdéséhez a következő módosítást terjeszteni elő (olvassa): »A 6. § 1. bekezdése a »változását« szó után »vagy állagát« szavakkal egészíttessék ki.« Javaslom továbbá, hogy a 6. § 3. bekezdésének utolsóelőtti sorában lévő »legalább« szó után következő rész helyett az alábbiak iktattassanak be (olvassa): »Ötödrésze terjeszthet elő azzal, hogy a kérelmezők számának húszat meghaladnia nem kell. A kérelmezők névlajstroma a bíróság részéről zárt borítékban kezelendő.« Szerintünk leghelyesebb volna, ha a törvény felhatalmazást adna mindenki számára, hogy ezt a kérelmet előterjeszthesse, mivel azonban ennek elfogadására még annyi reménységünk sem lehet, mint ennek a mérsékelt kívánságunk teljesitésének, ezért ezt a mérsékelt kívánságot terjesszük elő. (Helyeslés a ssélsőbaloldalon.) (Az elnöki széket Zsitvay Tibor foglalja el.) Elnök: Szólásra következik! Peírovics György jegyző: Wolff Károly! Wolff Károly: T. Nemzetgyűlés! A 6. § 1. bekezdése nagyon lényeges rendelkezést tarIn! Ill cl Z- tX% előreláthatólag nagyszámú leendő perekre vonatkozólag, amelyek az arányszám megállapításának kérdésében a közeljövőben valószínűleg meg fog indulni. Én a nyugdíjasok érdekében állónak tartom azt a rendelkezést, hogy a bíróság necsak az előterjesztett mérleg alapján viszgálja meg a társaság belső vagyonának a helyzetét és így az arányszám megállapításának jogi alapját, hanem belemehessen a,; mérleg valódiságának vizsgálatába is, mégpedig igen természetesen belemehessen az értékelés kérdésébe, értve alatta például az ingatlanok, a részvények értékelését, hogy a feltüntetett adatok megfelelnek-e egyáltalában a valóságnak, igen-e vagy sem. (Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Wolff Károly: Ha a feltüntetett adatok valódiságának mérlegelésébe a bíróság belemegy, akkor meg vagyok nyugodva, hogy a vállalatok kénytelenek lesznek a mérleg összeállapitásánál a legnagyobb rigorozitással eljárni, mert akkor, ha a mérlegek összeállitásánál nem tanúsítanak kellő rigorozitást, nagyon könnyen meglepetések állhattak elő. Én tehát, már a pénzügyi bizottságban és a későbbi tárgyalások alkalmával az első bekezdés végére egy pótlást javasoltam, amely pótlás ugy szólott volna, hogy ha esetleg a mérlegben feltüntetett adatok a valóságnak nem felelnek meg, a. nyugdíjasok akkor is kérhetik az arányszámnak megállapítása végett a külön bíróság előtti eljárást, tehát nenicsak akkor, ha a megállapitott arányszám nem tünteti fel hiven a részvénytársaság, a szövetkezet saját vagyonának változását, hanem akkor is, ha a mérlegben feltüntetett adatokat a valóságnak nem felelnek meg. Ez rendkivül fontos biztosíték a nyugdíjasokra vonatkozólag, hogy ők nemcsak a feltüntetett arányszám alapján, hanem azon az alapon is kérhetik ezt az eljárást, hogy nem való az összeállítás. Ebben a tekintetben azután pur parlé fejlődött ki és a minister ur őexcellenciájáuak ebben a kérdésben az a felfogása, hogy a bíróságnak ez a joga az első bekezdés jelenlegi szövegezése mellett is fennáll. Én tehát igenis megint a leendő bírói gyakorlat érdekében állónak tartom és elsősorban a nyugdíjasok érdekét veszem ebben a kérdésben tekintetben, hogy ha ma a tárgyalások folyamán újból le lesz szögezve a» Naplóban, hogy a minister ur ezen első bekezdés szövegezése mellett is biztosítottnak látja a bíróságoknak azt a jogát, hogy necsak a megállapított arányszám tekintetében bíráskodhassanak és dönthessék el, hogy az arányszám feltünteti-e hűen a vagyoni helyzet változását, hanem igenis az első bekezdésnek abban a szövegezésében, hogy az arányszám nem tünteti fel hiven a vagyoni változást, benne van a bíróságnak az a joga is, hogy a mérlegben feltüntetett adatok valódiságát is bírálat tárgyává tehesse. Megállapítom tehát, hogy a nyugdíjasok kétféle jogcímen terjeszthetnek elő petitumot: elsősorban, akkor azon az alapon, hogy az arányszám nem tünteti fel > híven a vagyon változását; de megtámadhatják az arányszámot azzal az indokkal is. hogy a mérlegben foglalt adatok a valóságnak nem felelnek meg. Majd a gyakorlat fogja megmutatni, menynyire fontos ennek a leszegezése, hogy itt ne korlátozólag értelmezze a külön bíróság a maga eljárását ebben a kérdésben, hanem erre 3 s kiterjesztöleg. Miután a minister urnák is ez az álláspontja s ez volt az intenciója s erre való tekintettel nem tartja szükségesnek a pótlást, én a pótlásra vonatkozólag nem teszek javaslatot, elfogadom az első bekezdést a jelenlegi szövegezésben, de az általam mondottakat a birói gyakorlat kialakulása érdekében szükségesnek tartottam a mai plénumban leszegezni. (Helyeslés jobbfelől és a közéven.) ' A másik dolog, r amelyet felhozok, egy konkrét javaslat a kérelem tárgyában, hogy t- i- az igényjogosultaknak hányadrésze terjesztheti elő a kérelmet. Megint nagy viaskodások lesznek a háttérben, hogy beadassék-e a kereset a külön bírósághoz vagy nem. (Szilágyi Lajos: Ugy van!) Itt kétségkívül a hatóságnak feladata és a törvényhozásnak is feladata, óvni a jogkereső nyugdíjasokat az ő jogukban, hogy az semmiféle módon ki ne játszassák. Mert végeredményben itt egy limitált számmal állunk szemben. Elsősorban az összes igényjogosultaknak legalább tizedrésze jogosult megtámadni az arányszámot. (Eupert Rezső: Legyen jogosult mindenki!) Ha én a javaslat álláspontján maradok is, agy látom, hogy matematikai szempontból az első és második rendelkezés között nincs összhang, mert egyrészt az összes igényjogosultak tizedrésze támadhatja meg az arányszámot, másrészt pedig a nyugdíjasoknál azoknak harmadrésze. Ez nem összhang, mert ha e tekintetben az összes igényjogosultaknál azoknak tizedrésze állapittatik meg minimumként, akkor a nyugdíjasoknál legfeljebb ennek a felét, tehát nem a harmad-, hanem az ötödrészt kellene megállapítani. Természetszerű,^ hogy ha az összes igényjogosultak tizedrészét irja elő a javaslat, akkor a nyugdíjasoknál nem tarthatja fenn a harmadrészt, hanem ott is le kell ezt szállítania az ötödrészre, mert a tizedrész