Nemzetgyűlési napló, 1922. XLV. kötet • 1926. június 05. - 1926. október 26.
Ülésnapok - 1922-575
r Á nemzetgyűlés 575. ülése 1926. éiM június hó 22-én, kedden. 189 tanácskozáson, amelyet a pénzügyministerium tanácstermében folytattunk, önmaga is belátta, hogy a lakbérkérdés olyan kérdés, amelyet valamilyen módon e törvényjavaslat keretében szabályozni kell, később azonban oly kitűnő szónoki hatása volt a nagyvállalatok exponensének, hogy a minister ur később, az értekezlet vége felé, már azt mondotta, hogy most már nem tartja fenn ezt az álláspontját. Nem csodálkozom, hogy Wolff Károly igen t. képviselőtársam fölvetette ezt a kérdést, mert ezt tényleg tisztázni kell. Tisztázni kell, hogy a lakbér hozzászámittassék^e a kiinduló alaphoz, igen vagy nem? (Dréhr Imre előadó: Nem! Csak az 1914-iki alapot lehet valorizálni!) Azt a határozott lakonikus választ kapom, hogy nem. 1914 július 1-én a legtöbb vállalatnál nem volt a lakbér rendszeresítve a nyugdíjasok számára, a helyzet azonban ma az, hogy 1914 július 1. óta a szociális követelmények kielégítése terén olyan haladás történt, hogy ma már a legtöbb vállalat nyugdíjasai számára rendszeresítve van a lakbér. Ez a kérdés az alapösszeget érinti, mert az alapösszeget javítja a nyugdíjasok javára, viszont az összegjavitást e szakasz 2. bekezdése az ujabb nyugdíjasoknál figyelmen kívül hagyni kéri, mert határozottan megmondja, hogy az összeget változatlanul veszi tekintetbe, vagyis az egyéb kedvezményeket, igy a szolgálati idő beszámítása terén adott kedvezményeket, liquidálja. A törvényjavaslat szövege tehát határozottan megmondja, hogy figyelmen kivül hagyni kéri a lakbérösszeget s igy az 1914 óta történt lakbér-rendszeresitések előnye természetesen megsemmisül a nyugdíjasok kárára ugy, hogy ez a 4. § 2. bekezdésénél legnagyobbrészt illuzóriussá válik, pedig a t. pénzügyminister ur számolni akart e téren az 1914 július 1. óta szociális irányban történt javításokkal. A lakbér lett volna a legfontosabb, a legnagyobb összeg, amelyet itt beszámíthattak volna a kiindulási alapösszegbe. A magántisztviselői érdekeltségek részéről több kérdés vettetett fel, hogy mikép lehetne e törvényjavaslat várható káros kihatásait ellensúlyozni. Az egyik indítvány az volt, hogy vegyük a legutolsó nyugdíjszabályzatot annak összes előnyeivel és a legutolsó nyugdíjszabályzat szerint-számittassék ki mindenki nyugdíja, f bármilyen időpontban történt a nyugdíjazás. (Rupert Rezső: Ez lenne a helyes!) Felmerült az a gondolat is, — hiszen a minister ur válogathatott a javaslatokban, mert tömegével kapta azokat — hogy a nyugdíj törzsösszegébő'l egy bizonyos hányadot — mondjuk 30%-ot — csapjunk hozzá még a nyugdíj összeghez, mint lakbér-egyenértéket, hiszen ahol nem is volt lakbér a kiinduló törzsösszegben még ott is a nyugdíjnak körülbelül 30%-át szokták még hozzáadni a nyugdíjhoz lakbérnyugdíj fejében s igy, egy ilyen hozzáadással, egy ilyen plusszal lehetne javítani a kiindulási alapot. Mindenesetre a legigazságosabb javaslat az„ amelyet igen sok képviselőtársam körlevélben kapott meg s amelyet Pohl Imre nyugalmazott igazgató javasolt a maga kitűnően megszerkesztett és megindokolt javaslatában s igy ezt a javaslatot terjesztem be módosításul, amennyiben javaslom (olvassa): »A nyugdíjösszeg a nyugdíjasnak; illetőleg a vele egyenlő elbírálás alá eső aktiv alkalmazottnak utolsó, nyugdíjjogosultnak elismert törzsfizetése és lakbérpótléka alapján számítandó. Azoknál a vállalatoknál, melyeknél az 1914. év óta a törzsfizetéseket és lakbérpótlékokat nem emelték, az 1914 július 1-én érvényben volt fizetésekhez olyan összeg számítandó hozzá, amely megfelel az utolsó békeévek szokásos évi emeléseinek.« Mindenesetre azt kérik az érdekeltek, hogy az aranykoronás törzsfizetések és egyéb járandóságok alapján az arányszám segítségével kiszámított nyugdíjösszegek aranykorona értéket képviseljenek és az átszámítások a pengŐértékre akként történjenek, amint az aranykoronát pengőértékre át kell számítani. Végül megemlítem még, hogy a magántisztviselők részéről felhívták figyelmemet abban a tekintetben is, hogy igen sok vállalatnál, ahol a vállalatok vezetőit szociális érzék vezette, előfordult az, hogy amikor a saját vállalataiknál uj nyugdíjszabályzatot készítettek, akkor annak érvényét visszamenőleg állapították meg. Nemcsak a nyugdíjszabályzat életbeléptetése napja után nyugdíjazottakra terjesztették ki tehát annak áldásos kihatásait, hanem újra kiszámították az összes régi és legrégibb nyugdíjasok nyugdíját is. Ez teljesen igazságos eljárás volt azoknál a vállalatoknál, ahol ez megtörtént és ha ez valahol megtörtént, nem szabad, hogy kárba vesszenek e vállalatok szociális szándékai és intézkedései és épen ezért egy második módosító javaslatot is terjesztek be, amely kiegészítené e törvényjavaslat 4. §-ának határozmányait, mint külön uj bekezdés és amely igy szól (olvassa): »Az esetben, ha a 4. §-ban foglalt rendelkezéseket a vállalat vagy annak nyugdíjintézete utólagosan, a már régebben nyugdíjat élvező tagjaira is kiterjesztette, ugy azok a nyugdíj kiszámításánál tekintetben veendők.« Elnök: A képviselő ur beszédideje lejárt, kérem méltóztassék beszédét befejezni! Szilágyi Lajos: Kérek még három perc meghosszabbítást! (Ellenmondótok a jobboldalon. — ^Helyeslés a baloldalon.) Elnök: Kérdem, méltóztatnak-e hozzájárulni ahoz, hogy a képviselő ur beszédét három perccel meghosszabbithassal (Igen! Nem!) Kérem azokat, akik hozzájárulnak, szíveskedjenek felállani! (Megtörténik.) Kisebbség. A Ház az engedélyt nem adta meg! (Rupert Rezső: Hajókirándulás lesz Visegrádra! — Almásy László: Az nem függ össze ezzel! Két óráig tart az ülés!) Csendet kérek képviselő urak! Szilágyi Lajos: Én azoknak elbírálására bízom ezt a szavazást, akik nem tartoznak közénk, hogy mit jelent az, mikor egy szónok három percnyi meghosszabbítást kér és azt megtagadja <a többség, amelynek háromnegyed óra múlva az Eötvös-téren hajóra kell szállnia. (Almásy László: Az nem függ össze ezzel! — Erdélyi Aladár: Ha ezt a rneg-jegyzést tudtam volna, én sem maradtam volna állva!) Elnök: Kérem a képviselő urat, méltóztassék beszédét befejezni! Szilágyi Lajos: Kényszerülve vagyok, hogy beszédemet befejezzem. A t. pénzügyminister ur ma ismételten érdeklődött, hogy ez a vita körülbelül meddig tart. Én itt a nagy nyilvánosság előtt tisztelettel paktumot ajánlok fel az igen t. pénzügyminister urnák olyan formában, hogy amennyiben az igen t. pénzügyminister ur nem ragaszkodik ahhoz, hogy itt az arányszám megállapitása öt esztendei időtartamra megrögzittessék, hanem belemegy abba, hogy rövidebb időtartamra, mondjuk 1928 december 31-ig rögzittessék e törvényjavaslat érvénye, abban az esetben^ az igen t. pénzügyminister urnák és a többségnek nem lesz többet alkalma ilyen kellemetlen szavazásra, hogy megtagadjanak valakinek három perces meghosszabbitást. _