Nemzetgyűlési napló, 1922. XLV. kötet • 1926. június 05. - 1926. október 26.
Ülésnapok - 1922-575
188 A nemzetgyűlés 575. ülése 192t (Szabó József: Egyáltalán nem!) Ők kihasználják a munkaerőket és nem adják meg nekik azt, amit meg kellene adniok. Ezért nagyon örülök annak, hogy a minister ur az előbb ezt a kijelentést tette. Igenis, mindazok, akik ezzel a kérdéssel foglalkozunk, figyelni fogjuk a bankok, a vállalatok eljárását. (Rupert Rezső: Nem lehet. Titkos lesz a bíráskodás!) Fel fogjuk emelni szavunkat és ellenőrizni fogjuk, hogy betartják-e azt, amit a minister úrral özemben ankéteken és egyéb helyeken tettek. Jóleső érzéssel hallottam a minister ur részéről ezt a nyilatkozatot, mert ez az ő pártatlanságának dokumentálása. De amikor ilyen körülmények között vagyunk, mégis csak megfontolás tárgyává kell tennünk hogy a joggyakorlatra vonatkozólag bizonyos minimális garanciákat kellene statuálni. Ezért, ha már a pótlékok kérdése ki is esik, ami nagyjelentőségű, nagyon kérem a minister urat, hogy legalább a lakbérre vonatkozzék az átértékelés. Azok a vállalatok, melyek a lakbérnyugdíjat behozták, állapítják meg a lakbért a nyugdíjnál is. Vagyis a javaslatnak az a kitétele, hogy »az illetményösszeg figyelmen kívül hagyásával«, a lakbérre ne vonatkozzék. Ez a legkevesebb, amit kívánhatunk, hogy ahol a későbbi nyugdíjszabályzat lakbérnyugdíjat koncedál, ha az 1914. évi nem is koncedáilt. legalább ezt tartozzék a vállalat megfizetni, ha már a pótlékot nem fizeti meg. Nagyon kérem a minister urat, hogy az én tisz^íeletteljes kérésemet megfontolás tárgyává tenni szíveskedjék, hogy t. i. a lakbér — ha már behozatott — a nyugdíj megállapításánál figyelembe vétessék. (Helyeslés half elöl-) Az állam is módosította nyugdíjszabályzatát. Az államnál is van lakbér a nyugdíjban. Elvégre a tisztviselőnek laknia kell akkor is, ha nyugdíjazták. (XI gy van! Ügy van!) Kétségtelenül a legnagyobb méltányosság kívánja, hogy a lakbérre is alkalmaztassák az átértékelés. Én nem ismerem az indokokat, de a lakbérnyugdíj nem olyan nagy összeg, hogy azt a nemzetgyűlésnek ne lehetne figyelembe vennie. Én keresem a kiegyenlítődés útját, mert hiszen a mi magatartásunkban és szavazatunkban kizárólag a szociális szempontok és a gazdasági érdekek szigorú szem előtt tartása vezet bennünket. Kijelentettük, hogy ezt az egész javaslatot nem tartjuk politikai kérdésnek, hanem gazdasági javaslatnak tartjuk, amelyben nem látunk politikai szempontokat egyik oldalon sem, hanem csak gazdasági érdekeket. Szükségesnek tartottam a plénum előtt .ezt a kérést terjeszteni a minister ur ő excellenciája elé. (Helyeslés a középen.) Elnök: Szólásra következik? Perlaki György jegyző: Szilágyi Lajos! Szilágyi Lajos: T. Nemzetgyűlés! Amint méltóztatnak ebből a szövegből látni, itt más az átértékelési kiindulási alap a régi nyugdíjasoknál és teljesen más az ujabb nyugdíjasoknál. A régi nyugdíjasok számára ez a törvényjavaslat azt a határozványt állitja fel, hogy a .járandóság-ok megállapifásánál ki fog indulni az 1914 július elsején élvezett nyugdíjakból, illetve az 1914 július 1-én élvezett egyéb ellátási díjakból. A későbben nyugdíjazott nyugdíjasoknál pedig az 1914 július elsejére visszavetitett, — vagy hogy rossz magyar kifejezést, de jobban reámutatőt használjak: visszahasonlitott — (Barthos Andor: Ez igazán rosszabb!) tehát az 1914 július elsejei állapotokra visszahasonlitott nyugdíjösszegből indul ki és kiindul az 1914 július elsejétől a nyugdíjazás napjáig életbeléptetett kedvezményekből. A kedvezmé- ' '. évi június hó 22-én, kedden. nyéket tehát akceptálja egészen a nyugdíjazás időpontjáig. A régi nyugdíjasokra vonatkozólag az^ a megjegyzésem, hogy a javaslatnak azt a képtelen intézkedését, hogy az arányszámot választja, bázisul, kiegészíti az a rendelkezés, hogy a nyugdíjakat az 1914-es törzsfizetés régen elavult, portól belepett nyugdíjszabályai alapján akarja kiszámítani. Hogy ez mit jelent, arranézve legyen szabad néhány konkrét számadatot felolvasnom. Lássuk, mit jelent ez pengő értékben, mennyi pengő nyugdíjat kapnak azok az alkalmazottak, akiknek járandóságát például 30—40%-os arányszám alapján fogják 1914. évre visszavetitve kiszámítani. Tudni kell, hogy akinek teljes 35 évi szolgálata van^ és 1914-ben havi 300 aranykorona volt a fizetése, annak most teljes 35 évi szolgálat után havi 90 pengő nyugdíjat fognak adni. Akinek 350 aranykorona volt a fizetése, annak 105 pengő havi nyugdíjat fognak adni. Akinek 400 aranykorona volt a fizetése, annak havi 120 pengő nyugdíjat fognak adni. Akinek pedig kisebb volt a szolgálati ideje, mint 35 esztendő^ az természetesen kevesebbet kap ezeknél a kétségbejetően csekély össszegeknél is. A hosszú életnek küzködése, munkája tehát végül azt eredményezik, hogy 150 pengős vagy ennél is alacsonyabb havi nyugdíjösszegek is lesznek. De az 1914-es alapon még ha a 40%-os minimális arányszámot el fogadta volna is az igen t. pénzügyminister ur, még az sem jelentett volna eleget. Ez a megjegyzésem tehát az 1914 július elsején élvezett nyugdíjnak vagy ellátási díjnak, mint kiindulási alapnak megválasztásánál. Az ujabb nyugdíjasoknál az ipari vállalatok tisztviselőire nézve érdekes helyzet áll be. (Mozgás és zaj a jobboldalon.) Igazán habozom és gondolkozom, vájjon egyáltalán beszéljek-e ennek az igazságos ügynek érdekében vagy pedig vegyem az iratcsomókat és távozzam innen. Elkezdve az igen t. pénzügyminister úron, folytatva az előadón és a jelenlevő képviselőtársaimon, konstatálnom kell, hogy alig hallgat ide valaki, márpedig beszédemre nyomban válaszolni kell a normális parlamenti szokások szerint és utána szavazás következik. (Bud János pénzügyminister: Válaszolni is fogok!) Az iparvállalatok tisztviselőire vonatkozólag azt mondottuk, hogy ez a törvényjavaslat nem olyan sújtó, mint a pénzintézeti tisztviselőkre nézve, mert ottan az arányszám sokkal kedvezőbb, mivel a vagyonátmentés sokkal jobban sikerült. De ezt a kedvező helyzetet az ipari tisztviselőkre nézve veszélyezteti például ez a 4. §, mert az ipari tisztviselőknél is az a helyzet, hogy 1914-ben ugyancsak a régi elavult nyuigdíjszabályok alapján állapították meg a nyugdíjba beszámítható törzsfizetéseket és igy ez a kedvező arányszám, amelyet az igen t. minister ur javaslata fog számukra hozni, az ipari tisztviselőknél is megromlik a 4. § megszavazása esetén. (Az elnöki széket Huszár Károly foglalja el.) Mindenesetre tisztázni kell itt a lakbérkérdést, amelyet már Wolff Károly t. képviselőtársam is fölvetett. Itt emlékeztetem az igen t. pénzügyminister urat egy nyilatkozatára, aki szintén nagyon számon tartja, ha egy ellenzéki képviselő elismerését fejezi ki iránta és akkor elvárja, hogy azt azután következetesen, a törvényjavaslat egész tárgyalásánál hangoztassa. Az igen t. pénzügyminister ur ama bizonyos