Nemzetgyűlési napló, 1922. XLV. kötet • 1926. június 05. - 1926. október 26.

Ülésnapok - 1922-575

 nemzetgyűlés 575. ülése 1926, az indítványt elfogadják, szíveskedjenek felállani. (Megtörténik.) Kisebbség. A nemzet^ gyűlés az indítványt elveti. Áttérünk a 4. §-ra. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék a 4. §-t felolvasni. Bodó János jegyző (olvassa a i. §-t). Elnök: Szólásra következik 1 Bodó János jegyző: F. Szabó Géza! F. Szabó Géza: T. Nemzetgyűlés! A 4. §-hoz két módosítást vagyok bátor ajánlani. A második bekezdés 19. sorában az »alkalmazottjai« szó után a következő szavak felvételét kérem: »ugyanolyan szolgálati idő után«. (Barthos Andor: Ugyanannyi ! Magyarul!) A harmadik bekezdés után uj bekezdésül a következő rendelkezés felvételét kérem (olvassa): »Ha a nyugdíj vagy nyugdíjtermészetü járandóság mértékére nem nyugdíj- vagy illetmény szabályzat, hanem az alkalmazottal kötött szerződés irányadó, az átértékelés alapjául a szerződós értelmében kiszámított járandóságnak a szerződéskötés napjához képest az időközi befizetésekre megállapított módon (lásd 3. § harmadik bekezdését) az 1924. évi értékre átszámított összege szolgál.« Tisztelettel kérem módosításaim elfogadását. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Szólásra következik? Bodó János jegyző: Kéthly Anna! Kéthly Anna: T. Nemzetgyűlés! A 4. §-hoz három módosításom volna. Az egyik az, hogy inditványozom a 4. § első bekezdésének hatodik sorában a »szolgál« szó után következő rész törlését és helyette ezt az uj szöveget (olvassa); »... amely az 1914. évben a hasonló állásban lévő tényleges alkalmazottakat összilletmény fejében megillette.« Második módosításom az, hogy a második bekezdés hetedik sorában »1914. év július hó 1. napján fennállott nyugdíj« helyett a következő uj szöveg vétessék fel (olvassa: »... az 1922 december 81-én fennállott legutolsó nyugdíj«. Ezt azért tartom méltányosnak és jogosnak, mert 1914-től 1922-ig a vállalatok a háborús adományok morzsáit számitolták le ezekben az uj nyugdíjszabályzatokban és nem találnám igazságosnak, hogy ezáltal ezeket a háborús morzsákat állandósítsuk. A 4. § negyedik bekezdésében az utolsó két sor törlését javaslom és helyette a következő szöveg beiktatását kérem. (Olvassa. — Zaj. — Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon): »Az átértékelt járandóság fejében a Központi Statisztikai Hivatal által megállapított nagykereskedelmi index-szorzószámával kell fizetni.« A javaslat amúgy is annyiféle jogfosztást tartalmaz, annyi módon megrövidíti az «alkalmazottakat az arányszámmal, a létminimum mellőzésével, a fokozatosság mellőzésével, a pengőszámitással, hogy igazságos, hogy legalább ezen a réven visszakapjanak valamit ezekből az elvett összegekből. Elnök: Szólásra következik? Bodó János jegyző: Wolff Károly! Wolff Károly: T. Nemzetgyűlés! Tekintettel arra, hogy az 1914. évi illetményszabályzat lesz mérvadó az arányszám megállapításával kapcsolatosan, kétségtelen, hogy itt igazságtalanságok fognak bekövetkezni, mert értesülésem szerint az 1914. évi törzsfizetés korántsem meríti ki azokat a javadalmakat, amelyeket természetszerűleg kaptak az alklmazottak a vállalatoknál. Szóbakerült a pénzügyi bizottságban, az ankéteken is, hogy a nyugdíjszabályzatok időközben változtak, többek között kimondták a lakbér beszámítását és egyéb illetmények beszámítását is. Én elsősorban a , évi június hó 22-én, kedden. 1&7 lakbérre fektetem a fősúlyt, amelyet a nyugdíjszabályzat időközben szintén elfogadott a nyugdíj_ beszámításába. Itt természetesen a törvényjavaslatban van egy kivétel, amely ennek alkalmazását kizárja. »Alkalmazni kell azonban a nyugdíjazás előtti utolsó nyugdíjszabályzatnak azokat a rendelkezéseit, amelyek az illetmény összegének figyelmen kivülhagyásával a nyugdíj megállapításának feltételeit és módját (nyugdíjra igényt adó legkisebb szolgálati időt, a nyugdíj emelkedésének fokozatosságát stb.) szabályozzák.« Ki van hagyva kifejezetten az illetmény összegének szabályozása, így tehát azok a nyugdíjszabályzatok, amelyek utóbb már a lakbért is beszámítják a nyugdíjba, a jelen esetben nem fognak alkalmazást nyerni. Ennek indokát ismerem. Hallottam ezt indokolni az ankéteken is. Ez az, hogy a lakbér és a pótlékok összege tulajdonképen már mintegy valorizáció volt, még pedig valorizálása az eredeti törzsfizetésnek, ez a valorizálás tehát kétszer nem történhetik meg. Hiszen az, hogy a nyugdíjat így megállapították, már valorizálási jelenség volt. Kétségtelen azonban, hogy a magánvállalatok fizetési rendszere lényegesen eltérő az állam fizetési rendszerétől és nem lehet az állam fizetési rendszerére vonatkozó szabályokat a vállalatok fizetési rendszerére alkalmazni, mert a vállalatok mindig olyan elővigyázatosak voltak, hogy a törzsfizetéseket rendkívül alacsonyan szabták meg és rendszerint pótlékokkal operáltak, még pedig nyugdíjba be nem számítható pótlékokkal. így van a lakbérrel is. Végeredményben, ha a törzsfizetések tabelláit nézzük, nevetséges törzsfizetési tabellákat lát az ember a vállalatoknál, mert hiszen kétségtelen, hogy ott a pótlékok, ezek a mellékes járandóságok szerepelnek és a lakbér is szerepel. Mármost ezek mind elestek a nyugdíj valorizálásánál. Én nem akarok kétszeres valorizációt, hanem egy középutra törekszem ebben a kérdésben. Olyan indokokat hallottam, ugyanis, melyek bevilágítottak abba a lehetetlen eljárásba, — azt ismételten hangsúlyozom a nemzetgyűlés előtt •— amellyel a vállalatok az alkalmazottaikkal szemben eljárnak, mihelyt ki akarják tenni őket a vállalat kötelékéből nyugdíjazás utján. Tegnap járt nálam egy igazgató, aki a Magyar-Olasz Bank embere volt, amely bank vezérigazgatója részéről nagyon sokszor hallom azt, hogy a szociális szempontokat figyelembe kell venni. Tisztelettel megjegyzem, hogy bár ő ezt egyéb vonatkozásokban hangsúlyozza, mégis azt látjuk, hogy ez a húszéves szolgálattal bíró igazgató huszévi szolgálat után nyugdíjaztatván, ma is 200.000 korona havi nyugdíjat kap. Amikor egy jól menő bank 200.000 korona nyugdíjat fizet egy volt igazgatójának huszévi szolgálat után, akkor én kénytelen vagyok az emberiesség szempontjából, a szociális érzésein szempontjából szót emelni. Nagyon helyesen mondta a minister ur az előbb, — és nagyon szeretném, ha ezt meghallaná az ország közvéleménye — hogy a bankok eljárását e törvény alapján az ország közvéleményének ellenőrzése alá helyezzük. (Helyeslés balfelöl. — Rupert Rezső: Látjuk! Titkos bíráskodással!) Igenis, nagyon helyeslem ezt a ministeri nyilatokzatot; nagyon nyomatékosan akarom ezt a nyilatkozatot a magam részéről is hangsúlyozni. Igenis, az eddigiek szerint nem látok nagy garanciát az ő szociális érzékükben,