Nemzetgyűlési napló, 1922. XLV. kötet • 1926. június 05. - 1926. október 26.

Ülésnapok - 1922-575

lié A nemzetgyűlés 575. ülése 19i nyúlnunk, amely megrendítette a r magyar pénzbe vetett bizalmat és a korona értékének is folytonos romlására vezetett. Több izben tettünk kísérletet a magunk erejéből való talpraállásra: igy a bank jegylebélyegzéssel kapcsolatos kényszerkölesön utján 1920-ban, az egyszeri vagy on váltság utján 1921-bea, továbbá adóztatási rendszerünknek a reformjával és a változott viszonyokhoz való átalakításával, valamint pénzügyi adminisztrációnkban 1922-ben megkezdett újjászervezésével. Mindezek a lépések azonban legfeljebb átmeneti sikereket hoztak és nem tudták biztositani sem pénzünk stabilitását, sem államháztartásunk egyensúlyát, aminek következtében az állami kiadások egy részének fedezésére megint csak a bankóprés működése hozatalához kellett folyamodnunk. T. Nemzetgyűlés! Ezek a tények érlelték meg azt a gondolatot, hogy államháztartásunk és gazdasági életünk rendbehozására külföldi kölcsön felvételéhez forduljunk. Ismeretes a nemzetgyűlés előtt, hogy azok a tárgyalások, melyeket ez iránt a Nemzetek Szövetségével folytattunk, eredményre vezettek. Az e tárgyalások eredményét magukban foglaló két jegyzőkönyv és az ezekhez szorosan csatlakozó gazdasági ujjáépitési programm — amint méltóztatnak tudni — az 1924 : IV. tc-kel, az úgynevezett szanálási törvénnyel a magyar törvénytárba is beiktattatott. A II. számú jegyzőkönyv 6. cikkében foglalt jogkör gyakorlására és különösen a gazdasági ujjáépitési programm végrehajtásának ellenőrzésére a Nemzetek Szövetségének tanácsa Smith Jeremiás urat, az Északamerikai Egyesült Államok kiváló szakértőjét jelölte ki, aki működését 1924 május 1-én meg is kezdette. Az emiitett jegyzőkönyvben a népszövetségi főbiztos ur bizonyos jogokkal ruháztatott fel és ennek megfelelően bizonyos kötelességeket vállalt magára. Jog és kötelesség, t. Nemzetgyűlés, akármilyen tökéletesen és akármilyen részletesen legyen is szabályozva, csak üres keretek, (Ugy van! a jobboldalon.) amelyeknek életet, lelket, tartalmat a jog gyakorlójának és a kötelesség vállalójának egyénisége ad. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) Lehet egy joggal az azt szabályozó jogforrás formai sérelme nélkül és mégis kíméletlenül, sőt kegyetlenül, az alávetettek életműködésének megzsibbasztásával élni és lehet egy kötelességet forma szerint pontosan, lényegben mégis lanyhán, az érdekeltek jóvoltának tökéletes elhanyagolásával teljesíteni. Hogy a népszövetségi főbiztos ur nem igy fogta fel jogát és kötelességét, arról tanuság-ot tehet neincsak a t, kormány, de merem mondani, az állam gazdasági életének minden számottevő embere (Ugy van! Ugy van! a jobbén a baloldalon.) és tanúságot tehetek — talán nem egészen illetéktelenül — magam is, aki mint a pénzügyi bizottság elnöke, évek óta alaposabban tekinthetek bele államháztartásunk és állam gazda ságunk menetébe. Tanúságot tehetünk róla mindannyian, hogy a népszövetségi főbiztos ur az ő nagy hozzáértését teljes energiával, szívvel-lélekkel állította a magyar gazdasági ujjáépités szolgálatába. Amint az elnök ur is mondotta, mint egy boldog, szabad nemzet fia, megértéssel fordult egy szabadsághoz szokott, de ártatlanul pénzügyi és gazdasági bilincsekben sínylődő nemzet szerencsétlen sorsa felé. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) Jóformán működésének első napjától kezdve gazdag tapasztalása és kiváló szaktu- i ?. évi június hó 22-én, hedden. dása révén megbecsülhetetlenül értékes tanácsokkal szolgált a népszövetségi kölcsön felvételénél, a méltó büszkeségünket alkotó Jegybank megalapozásánál és a jóvátételi kérdések rendezésénél. Nemcsak ellenőrizte, de állandó, éber és megértő figyelemmel kisérte a magyar gazdasági élet minden mozzanatát. És e közben sohasem helyezkedett a fiskalitás rideg álláspontjára. Ellenkezőleg, azt az elvet vallotta és érvényesítette, hogy egy beteg államháztartást és államgazdasági organizmust egyoldalú pénzügyi politikával meggyógyítani nem lehet, hanem csak egy következetesen átgondolt gazdasági politikával. Egy ilyen politikának és egyszersmind évek hcsszu sora óta bekövetkezett lerongyolódásunk reparációjának céljaira sohasem idegenkedett a beruházások lehetővé tételétől. Ezek a beruházások végeredményben a gazdasági élet fellendítésére és a munkanélküliség enyhítésére vezettek vagy fognak következéseikben vezetni. Emellett pedig lehetővé teszik egy nagyszabású kultúrpolitikai koncepció megvalósítását is, ugy az általános oktatás, mint a gazdasági szakoktatás terén. A főbiztos ur teljes megértést tanusitott emellett a közszolgálati alkalmazottak sorsa iránt is. És bár a napi politikától mindig távoltartotta magát, a kormányba vetett bizalma mindig lehetővé tette, hogy minden felmerült kérdés teljes egyetértésben intéztessék el. A Népszövetség előtt nemcsak mint kötelességét híven teljesítő ellenőr szerepelt, hanem mint a magyar nemzetnek s a magyar nemzet érdekeinek nagy súlyú és nagy tekintélyű szószólója is. A ISIépszövétséghez intézett jelentések, amelyek részletes és hű képét tárják fel az ő felügyelete alatt bekövetkezett konszolidációnak, megnyerték számunkra a külföld bizalmát és megnyitották előttünk a külföldi tőke forrásait. Egész munkássága, amelyet ő a szinte romokban heverő gazdasági élet talpraállitásának áldozott, eszembe juttatja nagy költő honfitársának, Longfellownak szép szavait: »Build to-day then strong and sure With a firm and ample base And ascending and secure Shall to-morrow find its place.« Munkásságában hű maradt hazája csodálatraméltó alkotmányához. Ez az alkotmány, amely annyi más charta-alkotmánynak szolgált mintaképéül s amelynek alaptételeit a keletkezése óta eltelt 140 esztendő sem tudta megingatni, kimondja a jogot az egyenlőségre, a szabadságra, de kimondja a jogot a boldogulás feltételeinek biztosítására is. És mit tett nálunk a népszövetségi főbiztos ur? Minden igyekezete arra irányult, hogy visszakapjuk egyenlőségünket a nemzetek családjában, hogy visszakapjuk elkobzott "pénzügyi és gazdasági szabadságunkat és hogy megszerezhessük gazdasági boldogulásaink feltételeit. A népszövetségi főbiztos ur működésével hálás emlékezetünkbe idézte azokat a történelmi kapcsolatokat, amelyek az Északamerikai Egyesült Államok és Magyarország között kezdettől fogva fennállottak. Hiszen tudjuk, hogy magyar vér hullott Északamerika függetlenségének kivívásánál. Charlestown-nál 1779ben esett el Kovács Mihály lovassági ezredes több más honfitársunkkal együtt. Magyarok harcoltak az Északamerikai Egyesült Államok oldalán az emberi szabadság érdekében és magyar kivándorlók százezrei tették az ő szellemi és fizikai munkájukkal, a maguk közremükö-