Nemzetgyűlési napló, 1922. XLV. kötet • 1926. június 05. - 1926. október 26.
Ülésnapok - 1922-574
168 A nemzetgyűlés 57 á. ülése 1926. évi június hó 21-én, hétfőn. esztendők fokozott munkáját — valóban megérdemli, hogy teljes munkaképtelenség esetén legalább azt adják meg neki ebből a kétoldalú szerződésből kifolyólag, ami a megélhetésre elegendő, mert a 100%-os nyugdíjnál kevesebb nyugdíj valóban nem elég a megélhetésre. Továbbá Várnai képviselőtársamnak az a javaslata, amely a kényszernyugdíjazás megakadályozását célozza, szintén különös fontossággal bir most, a koncentráció előestéjén. Amikor a valóban szükséges koncentrációról beszélünk, ezzel a javaslattal meg akarjuk akadályozni azt, hogy alacsony nyugdíjakkal e törvénnyel, az állam segitségével az utcára dobják azokat a tisztviselőket, akik a koncentráció folytán elhelyezkedni majd nem tudnak. Ha valamely vállalat a maga igazgatójától, vezető tisztviselőjétől vagy vezető pozícióban lévő alkalmazottjától meg akar szabadulni, annak illő módon végkielégítést ad, megfelelő módon biztosítja az azután következő nélkülözések ellen, tehát miért ne tudnák ezek a vállalatok megtenni azt is, hogy amikor nagyobb tisztviselőik, igazgatóik és vezető pozícióban lévő alkalmazottaik iránt ennyi megértéssel viseltetnek, a sokkal alacsonyabb fizetéseket ezeknek a kisfizetésű tisztviselőknek legalább két éven keresztül biztositani tudják. Kérem a t. Nemzetgyűlést, hogy szíveskedjék elfogadni javaslatomat, amely nem az arányszámok, hanem az aktiv tisztviselők fizetése alapján kívánja a nyugdíjat kiszámítani. Eszerint azután természetesen elesnének a törvényjavaslatnak a mérleg alapján megállapított arányszámhoz fűződő többi intézkedései. Amenyiben pedig ez semmikép nem volna lehetséges, teljes egészében csatlakozom Várnai t. képviselőtársam módosításaihoz. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik'? Perlaki György jegyző: Frühwirth Mátyás! Frühwirth Mátyás: T. Nemzetgyűlés! Halljuk! Halljuk!) E törvényjavaslat tárgyalásával kapcsolatosan a Keresztény Gazdasági-és Szociális Párt meglett mindent, amit egy párt politikai súlyával, összeköttetéseivel megtenni tud, hogy e javaslaton annyira javítson, amennyire azon javítani emberileg elképzelhető módon lehet. A Keresztény Gazdasági és Szociális Párt érezte, hogy ha ez a javaslat ugy megy keresztül, ahogy ez kontemplálva volt, az szégyenfoltja lett volna a magyar nemzetgyűlésnek. Örülök és ugy gondolom, hogy mindazok örömmel veszik tudomásul, akiknek a szociális gondolathoz valami kis közük van, hogy ez a javaslat átformálódott és ma már egészen más képet mutat, mint amilyent mutatott akkor, amikor a nemzetgyűlés elé került. Vannak azonban a törvényjavaslatnak paragrafusai, amelyeket nyugodt szociális lelkiismerettel nem lehet átereszteni; vannak intézkedései, amelyeket azok a férfiak, akik a demokrácia alapján állanak, akik a választóközönségük előtt hirdetik a kisemberek védelmét, nyugodt lelkiismerettel aligha lesznek képesek megszavazni. A nemzetgyűlésnek, amelynek most módjában áll egy szociális gondolatot megvalósítani, nem szabad elmulasztani ezt a pillanatot és én a megvalósítás utolsó percében fordulok a nemzetgyűlés többségéhez, igen t. képviselőtársaimhoz, hogy ebben az utolsó percben gondolják meg, hogy ha a javaslat 3. §-ának bekezdései igy szavaztatnak meg, ahogy jelenleg előttünk vannak, ha ez igy megy keresztül, ez örökös tövist fog hagyni sok ezer és ezer ember szivében. Nem érdeke ez a vállalatoknak sem, mert itt összegekben édes-kevés differencia van. Mint majd méltóztatnak számokban látni, nagyon csekély különbséget jelent a mi kívánságunk ugy, hogy az összegek miatt lehetetlenség a többségnek elzárkóznia a javaslat megváltoztatása elől. Elvi kérdéseket sem lehet felhozni, mert hiszen sem elvi felfogás, sem elvi küzdelem nem hozható fel az ellen, hogy a minimum ^ olyan összegben állapittassék meg, amely tényleg elég a létfentartásra minimumképen. Itt van előttem két táblázat, melyek bemutatják, hogy mit jelent számokban a 30%-os és mit jelent a 40% -os kiszámítási alap. Nem akarom untatni a t. Nemzetgyűlést, (Halljuk! Halljuk!) csak egy adatot akarok kikapni a töbi közül, amely élénken belevilágit a számok differenciájába. Békében az a tisztviselő, aki havi fizetés gyanánt 200 aranykoronát kapott, — a törvényjavaslat szerint ez Volt az az életstandard, amely megfelel egy komolyan élő szolid, intelligens család igényeinek — ezzel a 200 koronával képes volt családot fentartani, gyermekeket nevelni és megszerezni mindazt, amit megszerezni egy művelt embernek szükséges. Ez a 200 aranykoronás fizetésű tisztviselő 35 évi szolgálat után a 30%-os arányszám szerint — méltóztassanak jól figyelni — kapna Összesen 60 aranykorona nyugdíjat. Teljesen lehetetlenség, hogy a nemzetgyűlés bármely tagja is azt higyje, hogy akinek békében 200 aranykorona volt, annak most 60 aranykorona az a minimum, amelyből családot tud nevelni, gyermekeket taníttatni, esetleg öt-hat gyermeket; (Bud János pénzügyminister: A nagyvállalatok nem ennyit adnak!) lehetetlenség, hogy a nemzetgyűlés tagjai hozzájáruljanak ahhoz, hogy ezek a vállalatok minimumként ennek a tisztviselőnek 60 aranykoronát adjanak. Közgazdászok számitása szerint békében egy művelt embernek legminimálisabb életstandardja 80 aranykorona volt- Ezt kiváló amerikai és európai közgazdászok és szociológusok számították ki. 80 aranykorona volf az az összeg, amelyből lehetett feleséget, egy-két Gyermeket taníttatni, nevelni — bár nagyon gyengén és nagyon szelíden — és a vállalatok most még ezt a minimális 80 aranykoronás életstandardot sem akarják megadni. Azzal a tiszteletteljes kérelemmel járulok a t. Nemzetgyűlés elé és tisztelettel kérem a minister ur őexcellenciáját, vegye fontolóra ezt a 10%-os differenciát és méltóztassék hozzájárulni ahhoz^ hogy a minimális arányszám 30% helyett 40%-ban szavaztassék meg. Megmondom rögtön, hogy miért 40%-ban, hiszen ugyanennyi erővel lehetett volna azt is indítványozni, hogy 60% legyen, mint ahogy lehetett a szociáldemokratáknak 50% -ot indítványozni. Tehát miért épen 40%-ot indítványozok 1 ? Azért, mert ez a nyugdíjalap felel meg az állami nyugdíjasok nyugdíjalapjának, mert az állami nyugdíjasok illetményei is a 40% körű] mozognak. Az állam maga a leghatalmasabb vállalat, amely azonban vagyonából nejn mentett át semmit a békéből, (Drénr Imre előadó: De adóztatni tud!) sőt irtózatos adósságokat hozott magával és a magyar törvényhozás a magyar államot, az állampolgárokat mégis rákényszeritette arra, hogy az állam, ez a nagy vállalat, amely egy fillért sem hozott át a mai időkre^ régi vagyonából, hogy ebből a semmiből, csupán jövedelmeiből meghozza azt az áldozatot, hogy megadja a 40%-át á békebeli nyugdíjnak, akkor nem méltánytalan kérés és indítvány az, hogy a 30% helyett 40%-ot
